Aki ismer, vagy olvassa a blogom, tudja, hogy jó hosszú ideje panaszkodom a súlyomra. kb 13 éve szinte stabilan 103 kiló voltam, és csak a válás után tudtam levinni egy tíz kilót, aztán újra nõsülve visszaállt a 103. Fél éve elindult a súlyom felfelé, és újévre elértem a 110-et. Na ekkor betelt a pohár.
Próbáltam fogyókúrázni máskor is, de nem komolyan. Igazán soha nem követtem fogyókúrás diétát, nem számoltam a kalóriákat, csak próbáltam kevesebbet enni, és többet mozogni. Mértem magam, bejelöltem a célt egy milliméter papíron, hogy mikor mennyi szeretnék lenni, és talán sikerült 4-5 kilót leadni, de megint visszatértem 103-ra.
Most a 110 kilóval együtt jött egy rossz érzés, hogy mindjárt szétreped a hasfalam. Na akkor elhatároztam, hogy gyorsan ledobok 5-6 kilót, hogy legalább a 103-ra visszamenjek, nehogy sérvem vagy valami nagyobb bajom legyen.
Január 3-án megvolt a hivatalos mérlegelés, 109.1 kiló, innen indulok, és a cél elõbb gyorsan elérni a 103-at, ahol már megszoktam, aztán onnan szépen lassan lemenni az ideális közelébe. A BMI=25 az esetemben 72 kiló, de ha 78, vagy 82 lehetnék újra, akkor is nagyon boldog lennék. Az is mínusz 27 kiló az induló súlyhoz képest.
Nincs gyakorlatom a fogyásban, és nincs nagy gyakorlatom a kitartó munkában, lehet, hogy a motivációm hamarabb elfogy, és még félútig sem jutok. Attól tartok, hogy 90 kilósan már elegem lesz az egészbõl, és elégedett leszek magammal, hisz' már az is jóval jobb, mint a mostani helyzet. Mindenesetre most itt a terv, hogy bármikor visszanézhessek ide, és emlékezzek rá, a 90 csak egy állomás, nem a végcél.
Indulok 109 kilóról (BMI 35)
Legyek elõbb 103 (B33.3), hogy ne repedjen tovább a hasfalam, és hogy ne kelljen újra nagyobb nadrágokat vennem. Az egy kerek BMI szám (100/3)
Legyek aztán 100 alatt, 98 kiló (BMI 31.6), akkor már érezhetõen kisebb lesz a pocakom.
Legyek aztán 92 kiló, ami már majdnem ideális, 30 alatti BMI érték.
Legyek aztán 85-88 (BMI 27.5-28), annyi voltam az elsõ házasságkötés után. Akkor már nagyon nagyon karcsu és elégedett lennék, makk egészség érzés, pedig már akkor is mackósnak csúfoltak. De innen nézve az egy álomhatár.
Legyek aztán 82, ami akár lehetne az elsõ végállomás
De ha már belejöttem, és ha még bírom, legyek 78, ami mínusz 31 kiló, és már majdnem BMI 25. Ennél kevesebb nem akarok lenni, így is lötyögni fog rajtam a bõr. Na meg komplett új ruhatár.
2 megjegyzés:
Ahá, szóval innen kezdődik a nagy fogyós projekt. Ha valaki kövér, van benne persze genetikai hajlam is, de szerintem leginkább a boldogtalanság jele (bánatháj?)...
Hát igen, a mostani 94-ről visszanézve eleg fura hogy ennél is kerekebb voltam.
Megjegyzés küldése