Múzeum nap + szarvas az udvarban

Ma borult, felhős idő volt. Reggel jött egy email, hogy a múzeum kártyám 1 hónapon belül lejár. Gondoltam, akkor itt az ideje, hogy múzeumba menjek. Kipipáltam a finn fotográfiai múzeumot. Az egyik legérdekesebb sorozat a 2007-ben Finnországban megjelent romániai hajléktalan cigány kéregetőket mutatta be, egy másik meg a szegénységet, a szociális hálón tengődő életerős, gyerekeit egyedül nevelő apa, vagy a beteg, depressziós emberek sorsát.. Hát, azt hiszem minden problémánk és nyavalyánk ellenére egy szavunk sem lehet, munkánk van, fedél van a fejünk felett, a hűtőben és a spájzban kaja van, és eljutunk orvoshoz, és anyagi nehézség esetén elsétálunk a hivatalba. Ez az isten hát mögött azért annyira nem egyértelmű dolog (ha nincs pénz benzinre, vagy ha nem indul az autó).

A második múzeum ugyanott a kultúrcentrummá alakított kábelgyárban volt, a színházmúzeum. Mindenféle ruhák, színpadi díszletek, fotók régi és közelmúltbeli előadásokból. Az egyik teremben épp a képeket nézegettem, mikor bejött egy kisgyerek, kérdi az anyját, hogy anyu, melyik képen vagy te, és az anyuka mutatja az Anna Karenyinát, amiben õ játszotta a főszerepet. Ugyanazt a színdarabot vagy jelenetet 8-10 különböző társulat előadásában is lefotózták, hogy össze lehessen hasonlítani a rendezést, a ruhát, és a díszleteket. Kedvet kaptam (finn) színházba menni, hogy jobban oda tudjak figyelni ezekre a nekem eddig lényegtelen részletekre. A ruhák között volt egy két fantasztikus darab is. A Kalevala-témájú Kullervo operából pl szkafander... Lám nem csak nálunk vannak Alföldi Róbertek.

A harmadik ugyanott a Hotel és szakácsmúzeum volt. Inkább a hotel volt előtérben, meg a hotelen belüli konyha, rengeteg régi történet a falon... A 60-as években élõ zenével és lengén öltözött lányokkal próbálták becsalogatni a közönséget az éttermekbe. Kár, hogy ez nem jön át annyira a Kaurismäki testvérek filmjein.

"Olyan is megesik, hogy az ügyfél jön, és mondja, hogy a vécében valaki szekszel, s ezért mások nem tudják elvégezni a dolgukat. Ezt rendzavarásnak tartjuk, felszólítjuk a rendbontókat, hogy távozzanak. Ezért azonban nem tiltjuk ki a vendégeket. #élvezetéhség"

"A táncparketten csókolózni tilos!"

"Miniszoknyában belépni tilos"

"Farmerben belépni tilos!"

"Ne énekelj!"

Egy másik történetben a férj, mikor lement a kocsmába, levitte a (tárcsás, vezetékes) telefont, hogy az asszony ne tudjon utána telefonálni.


Az érdekes az, hogy mind a három múzeumnak van családi vonatkozása: apu fotóművész, M* fiam színésznek tanul, V* fiam meg szakács... A három közül a másodikat és a harmadikat csak azoknak ajánlom, akik tudnak finnül, vagy tolmáccsal mennek, mert a történetek csak finnül vannak kiírva.

Ezek után beugrottam egy kávéra, lerendeztem néhány tinder üzenetet, aztán bementem a mamutos természettudományi múzeumba. Megtaláltam a kétfejű bocit, aki a hetvenes években született, láttam egy csomó kitömött állatot, de olyat, amilyen reggel az udvarba jött be, nem láttam, ezért még mindig nem tudom, hogy ez mi lehetett.

Az úgy volt, hogy ülök a konyhában, eszem a reggelit, de lehet, hogy már a kávénál jártam, mikor látom, hogy egy nagyobb termetű kutya szagolgatja a szembe szomszéd virágait. Majdnem eleresztettem egy káromkodást, hogy a franc essen abba, aki elengedi a kutyáját, mikor látom, hogy felemeli a fejét, kis szőrös agancsa van. Aztán unottan tovább sétál. Mire előkaptam a telefont, már kifelé ment a nézőtérről.

Azt hiszem a finn neve metsäpeura (Rangifer tarandus), amit angolra "finn erdei rénszarvasnak" fordítanak, de nem vagyok biztos benne, hogy akkor ez most szarvas vagy őz.

Az utolsó mai múzeumom a Taidehalli (kb Műcsarnok) volt, ami egyetlen emelt csak, ezzel 5 perc alatt végeztem. Valami mai Secundino Hernandez absztrakt alkotásai voltak, olyan "festmények", mintha a festő-palettát, amin keveri a színeket, azt nagyította volna ki, és tette volna a falra. Persze hatalmas méretben. Vagyis inkább festett plasztika ez, domborzattal...