Orvosnál

Finnországban orvoshoz kerülni elég ambivalens élmény. Szociálisan fejlett ország, mindenkinek jár egy stabil alap szolgáltatás, de nagy csodákra nem igen számítok. Azt mesélik, hogy itt a kórházak kellemesek, sokan inkább visszajönnek Magyarországról ide szülni. Viszont akinek van otthon ismerõse, és nála szülhet, akkor sokkal több figyelmet kap. Itt az orvos csak végsõ esetben vesz részt a szülésnél, amúgy mindent a bába csinál.

Az orvosok is érdekesek. Nekem úgy tûnik, hogy mindenhez értenek, egy kicsit. Tökéletes Scrum csapatot lehetne belõlük csinálni. Például a nõgyógyászati dolgok: a háziorvos vizsgál. Bõrgyógyászat: menj a háziorvoshoz. Ha nem tudja, mit kell kezdeni a tünetekkel, levelet ír a klinikának, hogy akarják-e a pácienst kezelésbe venni, vagy adjanak neki instrukciókat, ami alapján el tud látni. Kardiológia: szintén. Googlin kereste meg, hogy a magyar szernek mik az összetevõi, az alapján keresett hasonló finn gyógyszert. Komolyabb vizsgálat nem volt. EKG-t csinálni nem tudnak, ahhoz el kell menni a laborba (másnap reggel). Ha valaki rosszul lesz, meg sem tudja nézni, hogy van-e infarktusa vagy nincs. Gondolom erre is van valami leírásuk, amit szükség esetén elõvesznek.

Az orvoshoz idõpontot kell foglalni, ami szinte lehetetlen. Legjobb, ha elõtte beveszem a nyugtatókat. Reggel 8 elõtt gép veszi fel a telefont, és közli, hogy csak 8 utántól élnek a vonalak. Akkor viszont mindenki telefonálni próbál, olyan, mint a Kapcsoltam, lehetetlen bekerülni. "Olet jonossa. Nie rikö." - kérem várakozzon, mondja finnül és svédül. A vonalok akár 20 percen túl is zárva tarthatók. Ha nem sikerül 9ig bekerülni, vagy elfogy a türelmed, akkor aznapra már nem igen kapsz idõpontot. A betegszabadság viszont csak akkortól jár, mikor az orvos látott. 9 után már csak délutánra, vagy késõbbi idõpontra adnak idõpontot, ha 12 után hívod, akkor megkérnek, hogy telefonálj másnap újra. Ultrahangra, kórházlátogatásra (pl szülõszoba), telefonos orvosi idõpontra szintén telefonon kell idõpontot foglalni, mindnek megvan, hogy mikor, melyik órában kell próbálkozni.

Az ultrahangról jut eszembe, Finnországban csak két ultrahang vizsgálatot áll az állam(otthon négyet szoktak), egyiket a 12., másikat a 20. héten. Ha további ultrahangot szeretnél, mehetsz magán rendelésre, az ára horribilis, valami 200 EUR. Ebbõl megvan a repjegy Magyarországra, és egy kis plusz összegért, szinte fillérekért megvan az alapos vizsgálat, és a 4D felvételt is a kezedbe nyomják. És a magánrendelésen nem is kell annyit várni.

Ha már szóba került, menjünk laborba. Az egy dolog, hogy az EKG miatt is ide kell sorbaállni, de az amúgy eldobható, öntapadó tappancsokat nem hajlandók feltenni a szõrös mellkasra, kegyetlenül, foltokban borotválnak (otthon ezt megoldják kontakt zselével). Aztán lehet mellet fodrászkodni (lásd kockahas). Ha késõn érsz a laborba, másnap vissza kell menni, mert vért csak 10 elõtt vesznek. Ha 9-kor ott vagy, és még 15-en vannak elõtted, lutri, hogy bekerülsz-e aznap. Attól függ, ki az ügyeletes. A múltkor 15 perc/ember sebességgel dolgoztak, ezért inkább hazamentem összekészülni a munkához. Mire visszaértem, azt a 15 embert, meg még kettõt huss, lezavartak. Tolakodni nem lehet, az utánad jövõk elhajtanak, mert szeretnének õk is 10 elõtt bejutni. Lehet újat tépni. Vagy másnap újra próbálkozni. A talpraesett magyar már kapunyitásra odamegy sorszámért.

Egyébként érdekes, hogy az orvos beírja a problémát vagy az elvégzendõ vizsgálatot a gépbe, és a laboros az alapján tudja, milyen mintát vegyen. Egyik nap azt mondja, a torokból vesz váladékot, másik nap meg inkább vért vesz. Ki érti? Ja, a laborost hiába kérdem, van-e valami kóros az EKG-n, azt mondja, õ nem ért hozzá, majd az orvos telefonál, és elmondja a teendõket. Az ilyen orvosi telefonálásra is be kell jelentkezni, a lefoglalt idõpontban az orvos hív fel. Ha a mintában vírus van, nem kapsz receptet, mert minek (itt mindig megnézik, vírus-e vagy bacilus), ha kell recept, akkor mehetsz egyenest a patikába, mire oda érsz, a gépben benne lesz a recept és az adagolás. Ha angolul intézed a dolgaid, akkor a gyógyszeren az adagolás is angolul lesz írva.

A gyógyszertárban kicsit hülyének érzi az ember magát. A por alakú gyógyszert nem hagyják, hogy otthon te maganak bekeverd, ki kell várni, míg felöntik vízzel a jelig, összekeverik, és utána alapos oktatásban részesítenek, hogy mikor mennyit kell bevenni. Azt is megmutatják, hogyan kell a fecskendõt használni a megfelelõ mennyiség kimérésére, mert nem rovátkált kiskanalat adnak, vagy kis mérõpoharat, hanem injekciós fecskendõt. Azzal nyomod a szádba a szert.

A receptekkel van még egy érdekes dolog: ráírják, meddig érvényes. Ha elfogy a gyógyszer, csak visszamész a patikába, hivatkozol a gyógyszeredre, és adják a következõ adagot. Otthon ez lehetetlen, ott minden a papir körül forog, ha nincs meg a rózsaszin cetli, nincs gyógyszer.

A kettõs ellátásról. Próbáltam megtartani az otthoni egészségbiztosításom, hogy ha bajom van, továbbra is mehessek a bevált orvosaimhoz, hogy felírathassam az algopyrint, mert ha fáj, csak az használ, és ha kell, magyarul dugják le a torkomon a gyomroszondát. Valahogy jobban bízok az otthoni orvosokban, vagy csak a közös nyelv lenne az, ami megnyugtat? Na de a TB nem engedi, hogy fizesd a minimálbér után járó összeget. Ha külföldön élsz, ott van Kela (=taj) kártyád, akkor a saját országodban nem is lehetsz biztosított. Mikor otthon járok, csak akkor látnak el, ha elüt a villamos. Bár azt hallom a rádióban, hogy akkor sem, az EU-s biztosítottakat otthon még nem tudják fogadni, mert nem azonos formátumú a tajszám.

Úgy néz ki, még eltelik egy idõ, mire rájövünk, hogy nem a betegirányító szoftver irányítja a folyamatokat, hanem a folyamatokat szolgálják a szoftverek. Még jó, hogy otthon mehetek magánrendelésre is, a kedvenc orvosomhoz. Érdekes módon ott is megkérdezték a (nem érvényes) taj számomat, mert a gép kérdezi. Mondom minek? Hát, ha gyógyszert kell felírni... Ja jó, mert azt nem kaphatok.

Még valami: itt sokkal ritkábban látok szirénázva rohanó mentõautókat. Talán kevesebb lenne a hirtelen infarktus, vagy kevés a mentõautó? Mindenesetre a finnek nem izgulnak az ellátás minõségén ennyit. Jár a standard ellátás mindenkinek, mindneki kivárja a sorát (akár a fél évet, mire egy térdszalag szakadást ellátnak), és bíznak az egészségügyi rendszerben.

Vajon hogyan lesz öregkorunkban? Itt is lesz 15 féle gyógyszerünk?