Szomszédságban az egyik kisfiú rákos. Elég soványka, átlag alatti súllyal, nemrég beszéltünk a hülye védőnőről, aki az alacsony súlyra napi egy evőkanál olajat rendelt. Elvitték orvoshoz (nem a védőnőt, a gyereket), akkor derült ki, dudor nőtt a hasába.
Most megint van mitől (miért) rettegni. Lehet, hogy ide a környékre sugároz fukusima? Lehet, hogy az olaj tette? Akkor most negligáljuk a védőnőt, és etessük csokival a lányt?
Aztán rááltam a mérlegre: megint rekordot döntök, felfelé. Azt mondják, a rák egyik első jele a fogyás. Ha a mérleget nézem, és diagnosztizálom magam, biztos nem vagyok rákos. (Szerencsére ma a gyerek is jól megevett mindent.)
Na de az idegeimet elég erősen megviselik az ilyen játszótéri témák, az agyam már megint nem hagy békén, kombinál.
Mert ha tegyük fel, valami elkezd nőni bennem, akkor a súlyomnak nem csökkenni, hanem növekedni kell. Nem?
Paradoxon?
3 megjegyzés:
még adok fel neked egy kis gondolkodni valót: ha fogy az ember, akkor elöször az idegvégzödések mennek le (érdsd idegesebb leszel), aztán az izmok mennek le. csak ezután a zsír.
ha diéta közben sokat sportolsz, akkor izmosodsz. az izmosk nehezebbek, mibnt a zsír, tehát a testsúlyod összességében akár nöhet is, mialatt fogysz. vagyis mialatt megszabadulsz a zsírtól.
eddig világos?
NE AGYALJ!
Ne kínozd magad, tudod, a gondolat teremtő ereje....
A helyes gondolat: Minden rendben, és nem lesz semmi baj! - ez a kedvenc mantrám... :)
Sajnos nem a gondolatnak van teremtő ereje, hanem az érzésnek, az átélésnek. Vagy talán a gondolatnak is van, de utóbbi bizonyosan százszorosan felülírja.
Levena
Megjegyzés küldése