Negyed ötkor felkeltem, hogy nem tudok aludni. Nem rossz álom, hanem fizikai fájdalom, ki kellett menni. Azóta nem alszom. Olvasok, agyalok. Kezeme akadt egy könyv, talán a párom hagyta az asztalomon, de sorban állnak megint, élükön nem Sárvári, hanem Stephen Hawking Grand Design-je, ami már akkor is tele volt ezotériával mikor beleolvastam. Ez itt nem Hawking, de...
Ugye mondtam, hogy az eredeti irodalmat jobb szeretem olvasni, ők még nem azért írtak, hogy népszerűek legyenek, meg a pénzért, hanem azért, mert fontos mondanivalójuk volt a világnak úgy 1616 körül. Lehet, hogy ők sem tudtak aludni...
Azt is mondtam már, mennyit kerestem a boldogság receptjét (sem az isteni pizzaszósz, sem a csöröge nem az, de még a model drawing sem fedi fel a tiszta igazságot ;-) ), erre nesze, itt van egy bizalomra okot adó mondat:
"Ez a könyv pont annyit mutat meg a dicsõsséghez vezetõ útból, amennyi szükséges, aki ezen az úton szívvel és ésszel közlekedik, szavai mögött észrevehesse a reá váró megváltoztathatatlant, (micsoda szép szó!) a ragyogó világosságot." Kell ennél jobb fülszöveg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése