Modell

Ma modell voltam. Fotós lámpákkal világítottak, forgattak, forgatták a lámpákat, nézegették, mikor hogy árnyékozik az arcom, mikor tűnik el az orrom melletti árnyék, mikor jelenik meg az arcomon a háromszög, mikor körvonalazódik a sziluettem. Ki voltam ültetve, mint egy barbibaba, és csak nézett a szemembe a sok fotós. Azt próbálták, mikor csillan meg a szemem. Mert a szem a lélek tükre, és szomorú, ha nem csillan meg benne semmi, ha sötétben marad. Volt háromszögfény, szórt fény, derítés, díszfény, háttérfény, ellenfény, telefény, félfény. Kékfény nem volt. Sem glória. Vajon az hány Kelvines lenne?

Feszült voltam. A helyzet feszélyezett. A fotós dolga az is, hogy a puccos vendéget szórakoztassa, feloldja, hogy kvázi-spontán képet tudjon készíteni róla. Nehéz szakma a modellé, a melegben, a lámpák melegítenek, olvad a zsír, lefolyik a smink, megtörölné a homlokát, akkor lehet az egészet újra kezdeni.

Megtudtam, hogy az arcom egyik fele kisebb, és ha mosolygok, a az egyik szemem szinte összeszűkül. Talán ezért nem szoktam olyan gyakran.

Ha észreveszi, hogy fotózzák, és engedélyt ad, pózol. A fényképezkedés még ma is ünnep.