Elõhívógép vagy nagyító? Lassan ezt is el fogjuk felejteni, pedig gyerekkorom mindennapjaihoz hozzá tartozott a sötétkamra, a "Ha a lámpa világít, ne nyiss be, fényérzékeny anyag van szabadon" feliarat, a vegyszerek, az újságpapír és a hengerelés. Hogy minek a fotózáshoz rengeteg újságpapírra, abból is csak a napilap volt jó, például a Népszabadság, hosszú lenne elmondani. Mint ahogy azt is, hogyan kell használni a nagyítógépet. Egy levelezõlistán elõkerült a kérdés. Nyomd meg az F1 gombot, mondja a szakértõ. Jó, csak ennek olyanja még nincsen. Akkor a User Manual. Abból meg nem fogsz megvilágosodni. Lehet, hogy jól fogod csinálni, de hogy jót-e... Be kell állnod a mester mellé, vagy fel kell fogadnod egy szakértõt, vagy trénert (pl. Óbudai Fotókör), hogy a szakma elemi fogalmaira, trükkjeire megtanítson. Sok idõ kell, mire kiismered magad ebben a világban, míg végül kiélheted kreativitásodat. Ha csak meg akarod mutatni a világnak, mit látsz, lehet, hogy nem ezzel kellene kezdened. Ha mégis belevágsz, lehet, hogy sok öröm, sok bosszúság, kisérletezés és rengeteg új tapasztalat vár rád. Az út a lényeg.
A recept:
Szükséged lesz sötétkamrára, fotópapirra, 3 edényre, egyikben elõhívó oldat, másikban fixír, harmadikban bõ víz, a szárításhoz szárítógépre krómlappal, hengerrel, újságpapírral, vagy ha matt papírod van, akkor nagy ajtó vagy asztal felületre.
A filmet a készülékbe helyezed, sötétben (gyenge zöld vagy piros fényû lámpa mellett) kibontod a fotopapirt, a nagyítóval megvilágítod, a megvilágítás ideje 8-12 másodperc, a lámpa erejétõl, papír-film távolságától (papir méretétõl) függõen, a levilágított papírt berakod az elõhívóba, ha elõjött a kép, a fixírbe (közben leöblítheted, hogy a fixir tovább tartson), ott 2-4 percet fixálod, utána mehet a vízbe, kimosni a felesleges vegyszereket. Fél óra ázás után szárítani a képeket. Durván ez a folyamat. Ha színes, ennél bonyolultabb...
Mennyi sok kognitív séma van a fejemben ezzel a paradigmával kapcsolatban (is)! Úgy néz ki, elfelejteni nem fogom soha, mégis talán jobb lenne (?), hogy beférjen más, a sakk, a gó, vagy a coaching, az új minõségbiztosítási irányzatok, a scrum, a six sigma, esetleg az udvarlás fortélyai. Kicsi az esélye, hogy valaha leporolom a szekrény tetején tartott, hordozható Opemus III-at.
Kvizkérdés: Opemus 3-nál mihez kellett a kétforintos?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése