Borsó

A borsó megint egy érdekes finn szokás. Úgy árulják, mint az epret, málnát, vagy cseresznyét, meg a rókagombát gombát, utcán, bolt előtt, piacon, literes pohárral mérik.

Tegnap vettem két litert 4 EUR volt az ára, kegyetlen, de itt olyan csemegének számít mint a gyümölcs, az emberek a parkban padon ülve pucolják és eszegetik, vagy a pikniken, vagy a koncerten. Nem szeretem nyersen sem a borót, sem a krumplit, tegnap mégis vettem, gondoltam megkóstolom, a gyerekeim szokták nyeresen enni. Édes. Nem is olyan rossz. De aztán gondoltam, főzeléknek jobb lesz, és szerintem jobb is lett. Tükörtojással. Csak egy kicsit drága. (Olyan drága, mint a pármai sonka volt húsvéti sonkának 1998-ban, még mondta a hentes, hogy kiszedi a csontot nekünk, amin csodálkoztunk, na meg azon a 40 ezer Forinton, amit a pénztárnál ott hagytunk azért a 3-4 kiló sonkáért.) A recept azt írja 4 személyre 450 Forint. Hát, itt 1000 volt csak a borsó, két adagnak is alig elég.

Múlt heti képek a piacról. Meg lehet nézni ahogy a borsó literes pohárban, de literesben a barack (sárga) is, eper is, volt barack és áfonya is, az apró újkrumpli is literre, málnát kis tálkával mérik, drágább az aranynál.

Hajóról halat is árulnak, reggel frisset, délben már csak a szárítottat vagy aznap füstöltet (istei finom), meg, ahogy látni, burgonyát.

Virágot meg csak úgy, szép, színes.

Ez meg szauna vessző, csapkodni magunkat, nem elég a meleg, még verni is kell a bőrt.