Tegnap a csepeli munkásotthonban nézegettem a Réti Pál fotóklub 80 éves mini kiállítását. Volt egy fotó Réti Pálról, a klub egykori vezetőjéről. Meglepett, hogy 89-ben még akár találkozhattam is volna vele. Megszoktam, hogy ha valamit valakiről elneveznek, annak legalább 50-100 éve halottnak kell lenni (mint Ságvári Endre pajtás - (C) Buheramátrix). Itt meg egy fiatalos férfi, épp egy kiállítás képei előtt.
Aztán valami nagyon-nagyon izgatottá tett: Egy kép Réti Pál feje mögött. Ott, azon a kiállított képen látható kiállításon kiállított képen, amit RP feje félig kitakar. Ott ül a képen nagyapám! Mutogatom a fiaimnak: nézzétek, a dédapátok! Az ott, a képen.
Mert a kép apám díjnyertes, többször kiállított fotója: "A gyerekek kirepültek". Asztal, két oldalán nagyapám és nagyanyám ül, szemben a fotóssal. Az asztalon óra, jelképezi a megállított időt. Az asztal előtt két kisszék. Az előbb még rajta ültem kantáros rövidnadrágban, öcsémmel. Emlékszem, két beállított fotó után türelmetlenül kiszaladtunk az udvarra játszani. A díjnyertes kép akkor készült, mikor már nem ültünk ott.
Haj, de lenne kedvem beszkennelni, vagy reprózni azt a képet. De méginkább visszaülni, kantáros rövidnadrágban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése