Szia! Bocs, hogy neked irok, de nincs mas.
-- Mi a baj?
Csak ki akarom beszelni magambol a magas vernyomast. Irom.
Az elobb mar majdnem infarktust kaptam az idegessegtol. A gasztoenterologus a heten jott vissza szabadsagrol, azt mondta majd hiv az eredmennyel.
Kedden estig nem hivott, felhivtam a rendelot, hogy kell-e kernem telefonos idopontot, vagy hiv magatol. azt mondta a nover, hogy hetfon volt a telefonos idopont - de akkor az uszodaban voltam, ki volt kapcsolva a telefonom, biztos az alatt hivott.
Azt mondta, be van irva a rendszerben, hogy postan kuldi az eredmenyt. Es ma ideges voltam, hogy mar biztos megjon az eredmeny. Jott is egy nagy boritek, de nem az, hanem valami nevre szolo autos hirdetes.
Idegbaj
Megneztem a Kanta-ban (szerk: online TB adatbazis, labor eredmenyek, diagnozisok, receptek), megvan az eredmeny, meg az is, amit az orvos irt nekem levelben. Ez:
"
Hoidon toteutus: Etäkontakti
Tulosten tarkastelua. Gastroskopiakoepaloissa limakalvolla nyt täysin normaali löydös, katso lausunto ohessa.
Ei tarvetta rutiinimaiseen gastroskopiakontrolliin.
Jakelu: potilas
"
Es en most ezen ugy de ugy... felment az idegbajom, a vernyomasom. A felelem utan meg kellene nyugodni. Semmi baja a gyomromnak.
-- akkor miert az izgatottsag?
Mikor a lányom szuletett, 1 honappal a szamitott ido elott elment a magzatviz. Teljesen jozanul intezkedtem, nyugtattam a felesegem, hivtam a korhazat, a taxit, bementunk, megnyugodtunk. Kb 2 orat aludtam aznap. Masnap delelott megindult a szules, delutanra meglett a lanyom. Estere elfaradtam, fizikailag is, lelkileg is. Mikor este visszamentem latogatni, latom hogy a felesegem es a gyermek is rendben van, bar a lanyom meg inkubatorban (koraszulott). Megnyugodtam. Ugy mint most. Es a noverek atvittek az intenziv osztalyra. Infarktus gyanuval. A vernyomasom kb 160, pulzusom szinten.
Kb mint most.
-- ?????
-- Nem értem az összefüggést
Elmult egy nagy izgalom, es a megnyugvas helyett felmegy a vernyomasom es infarktus kerulget.
-- Izgalom, hogy nem hiv az orvos vs koraszülött?
Igen, feltem ma egesz nap, hogy valami lesz a patologiai jelentesben. De nem jott meg a posta, az egesz napi izgalom megmaradt. Az adrenalin egesz nap az egekben. Megnezem az eredmenyt: minden rendben. Erre felmegy a vernyomas, az adrenalin felrobban.
Ugyanez a szules utan. Minden rendben. Es az adrenalin felrobban.
A "minden rendben" lehet a kulcsszo.
2018. január 31., szerda
NIV
Ma belefutottam egy cikkbe, amiben bibliai idézetek voltak. A fordító igazán jeles munkát végzett, szépen lefordította a cikket, az idézeteket is (azt nem tudom, hogy kész fordítást vagy saját változatot használt), mindenesetre elkövetett egy hibát. Az összes magyar idézet mellett feltüntette az idézet forrását, és azt, hogy NIV.
Jó, nem nagy dolog, meg sokan nem is értik, hogy hol itt a hiba.
A biblia idézetek alatt jelezni szokták, hogy melyik könyv melyik részébõl van az idézet, meg azt is, hogy melyik fordításból vették. Az NIV angol változat (new international version), olyan angol, ami más anyanyelvûeknek is érthetõ. A magyar fordítás nem lehet NIV. Esetleg Károli, vagy revideált, vagy bármi más, de NIV az nem.
Jó, nem nagy dolog, meg sokan nem is értik, hogy hol itt a hiba.
A biblia idézetek alatt jelezni szokták, hogy melyik könyv melyik részébõl van az idézet, meg azt is, hogy melyik fordításból vették. Az NIV angol változat (new international version), olyan angol, ami más anyanyelvûeknek is érthetõ. A magyar fordítás nem lehet NIV. Esetleg Károli, vagy revideált, vagy bármi más, de NIV az nem.
2018. január 28., vasárnap
Demokratikus jogok
Finnországban ma elnökválasztások voltak. A szavazatok felének összeszámolása után a jelenlegi elnök várhatóan már most az elsõ körben megszerzi a gyõzelmet. Annyit érdemes róla tudni, hogy 69 éves, és most született gyermeke. Az elnöki mandátum 6 évre szól. A szavazatokat elõválasztáson már 3 héttel ezelõtt is le lehetett adni, pl könyvtárakban, vagy a postán, és idén 1,5 millió fõ már az elõválasztáson leadta a szavazatát. (Az ország lakossága 5 millió, választásra jogosult kb 4 millió, ennek kb a kétharmada megy el választani.)
Azoknak, akik nem tudnak választani (nem tudják, kire adják le a szavazatukat, vagy még nem tudják, hogy egyáltalán érdemes-e elmenni választani) azt a tanácsot adták a tévében: ha tetszik a jelenlegi (elnök, párt), akkor add rájuk a szavazatod. Ha nem tetszik, akkor szavazz legesélyesebb kihívóra. Ha mindenki így tesz, összejöhet annyi szavazat, hogy sikerüljön a jelenlegit leváltani. Pártos listán meg add a szavazatod a kedvenc pártodra.
Ma pihenõs napot tartottam. Kellett a hely a fagyasztóban, ezért befõztem 2 kiló vörsáfonyát. Még szerencse, hogy annyira szeretem az aszalt (napon szárított) paradicsomot, amit a Lidl-ben lehet kapni, volt sok egyforma üvegem. 8 lett tele, meg egy kisebb olivás. Megkóstoltam, finom.
Azoknak, akik nem tudnak választani (nem tudják, kire adják le a szavazatukat, vagy még nem tudják, hogy egyáltalán érdemes-e elmenni választani) azt a tanácsot adták a tévében: ha tetszik a jelenlegi (elnök, párt), akkor add rájuk a szavazatod. Ha nem tetszik, akkor szavazz legesélyesebb kihívóra. Ha mindenki így tesz, összejöhet annyi szavazat, hogy sikerüljön a jelenlegit leváltani. Pártos listán meg add a szavazatod a kedvenc pártodra.
Ma pihenõs napot tartottam. Kellett a hely a fagyasztóban, ezért befõztem 2 kiló vörsáfonyát. Még szerencse, hogy annyira szeretem az aszalt (napon szárított) paradicsomot, amit a Lidl-ben lehet kapni, volt sok egyforma üvegem. 8 lett tele, meg egy kisebb olivás. Megkóstoltam, finom.
2018. január 26., péntek
2018. január 23., kedd
Elmentem napozni
Látom nem egyedül vagyok ébren és hallgatok Taylor Swiftet hajnal háromkor, más is ott virul zölden a messengeren. Rendezem a gondolataimat? Agyalok? Pedig megfogadtam, hogy most az egyszer igazán lefekszem időben, kialszom magam, és lefogyok, aztán elment az idő a hétvégi fotókkal, csak 2 napot voltam oda, de 650 fotó készült, válogatni kell, ez így túl sok, az egyiken a tokám, a másikon a görbe lábam - szerdán vinni kell egy képet, ami sokat jelent, és el kell mondani miért - előbb arra gondoltam, azt a képet viszem, amin a 4 gyerekkel vagyok (rég volt, hogy mind egy helyen volt), de aztán rájöttem az a múlt, a jelen az valami más, a pálmafát ölelő kép jobb, kifejezőbb, bár ha valaki felületesen nézi, akkor fel sem tűnik, hogy az egy datolyapálma. Tudtad, hogy a datolya fürtökben terem a pálmán? És azt, hogy frissen olyam, mint a mézbe áztatott vatta? Vagy inkább baklava?
Narancsot, pontosabban mandarint szedtem a fáról. Megálltam fotózni a rizsföldeket, aztán a navigátor valami kertek közé terelt, ahol narancsligetek voltak, egyik-másik mellett kamionra pakolták fel a ládákat, pont mint amikor barackot szüreteltünk telken. Akkora a narancsfa, mint a barack nálunk, el lehet érni a tetejét földön állva. Ahol ni, jön az ember, kiabál, hogy ne fotózzam, azt hittem félti a narancsot, de nem, valami más baja van - nem értek spanyolul, de mikor hozza a zacskót, felfogom, hogy azt magyarázza, menjek és szedjek, ne csak fotózzam. Finom.
Bemegyek a Lidl-be, jé, itt is van, megbízható, ismerős, nem idegen, tudom, hogy a bagett friss, a szalámi helyi, van paradicsom, lesz reggeli. Nem fizettem a hotelben, a vajas croissant nekem nem elég. Ott meg úgy árulják hűtőpultból a tengeri herkentyűt, mint nálunk az édességet: lapáttal szeded a kosárból zacskóba, a pénztáros méri le.
Aztán összerakom magamban a paella receptjét: ahhoz rizsföld kell, meg tenger. Ezen még sokáig elcsodálkozok, azt hittem rizs nincs Európában.
Ilyen még nem volt: januárban, 25 fokban, pólóban, tűző napon nyalom a fagylaltot. Ezt eltesszük emlékbe.
Narancsot, pontosabban mandarint szedtem a fáról. Megálltam fotózni a rizsföldeket, aztán a navigátor valami kertek közé terelt, ahol narancsligetek voltak, egyik-másik mellett kamionra pakolták fel a ládákat, pont mint amikor barackot szüreteltünk telken. Akkora a narancsfa, mint a barack nálunk, el lehet érni a tetejét földön állva. Ahol ni, jön az ember, kiabál, hogy ne fotózzam, azt hittem félti a narancsot, de nem, valami más baja van - nem értek spanyolul, de mikor hozza a zacskót, felfogom, hogy azt magyarázza, menjek és szedjek, ne csak fotózzam. Finom.
Bemegyek a Lidl-be, jé, itt is van, megbízható, ismerős, nem idegen, tudom, hogy a bagett friss, a szalámi helyi, van paradicsom, lesz reggeli. Nem fizettem a hotelben, a vajas croissant nekem nem elég. Ott meg úgy árulják hűtőpultból a tengeri herkentyűt, mint nálunk az édességet: lapáttal szeded a kosárból zacskóba, a pénztáros méri le.
Aztán összerakom magamban a paella receptjét: ahhoz rizsföld kell, meg tenger. Ezen még sokáig elcsodálkozok, azt hittem rizs nincs Európában.
Ilyen még nem volt: januárban, 25 fokban, pólóban, tűző napon nyalom a fagylaltot. Ezt eltesszük emlékbe.
2018. január 15., hétfő
Auto csere
Kiégett a kocsiban a lámpa, lehet, hogy le kell cserélnem a kocsit. Azon gondolkodom, hogy veszek egy új Kiát, arra 7 év garanciát adnak. Lehet, hogy impulzus vásárlás lesz, és ma megveszem?
A gyereknek streptokokkusa van, nem tudom ez vírus vagy bacilus, mindenesetre nem ment ma se iskolába. S mivel utazni szeretnék, a mai találkozót lemondtuk, az életem értelmével a találkozót elhalasztottuk... Hát hogy legyek így jó apja, ha egy kis köhögéstõl is meghátrálok. Na meg elkezdett ma rázni a hideg, talán a tegnapi autó lámpa csere a mínusz 5 fokban. De az is lehet, hogy a kokkuszok már bennem vannak.
Szóval tegnap 1 órán keresztül próbáltam kicserélni az országúti fényt, ehhez fel kellett emelni a kocsit, mert ez a tróger banda úgy csinálta meg, hogy csak a kerék felõl lehet benyúlni izzót cserélni, azt hiszem ebben az esetben még lehet izzót mondani, s az én pici kis kezem a téli kabátba nem igazán akart könnyen beférni. Azért meglett, de azt mondtam, elegem van ebbõl az autóból, tavaly az árának megfelelõ összeget költöttem motor felújításra, idén még kellene költeni alámpára kuplungtárcsára, olcsóbb lenne venni egy másikat, de hogy biztos ne legyen láthatatlan hibája, csak az új jöhet számításba. A Kia 7 év garanciát ad, de ezt már mondtam.
Mi lenne, ha nem vennék autót? Erre a kis idõre lehet, hogy felesleges... mondja a kisördög a fejemben, de hát mi az, hogy kis idõ, valamivel a kezelésekre is el kell járni, meg a gyereket elhozni az iskolából, ha végre kiirtják belõle a bacilust, vagy vírust, vagy milye van.
Azt mondja múlt csütörtökön a rákos ismerõsöm, hogy szerencsére nincs neki kirõl gondoskodni, mert így minden idejét a gyógyulásra tudja fordítani. Én meg egy kis kellemetlen árpa miatt szenvedek. Meg kiégett lámpa miatt akarom lecserélni a kocsit. Meg -5 fok miatt akarok innen világgá menni. Teljesen meg vagyok bolondulva.
A gyereknek streptokokkusa van, nem tudom ez vírus vagy bacilus, mindenesetre nem ment ma se iskolába. S mivel utazni szeretnék, a mai találkozót lemondtuk, az életem értelmével a találkozót elhalasztottuk... Hát hogy legyek így jó apja, ha egy kis köhögéstõl is meghátrálok. Na meg elkezdett ma rázni a hideg, talán a tegnapi autó lámpa csere a mínusz 5 fokban. De az is lehet, hogy a kokkuszok már bennem vannak.
Szóval tegnap 1 órán keresztül próbáltam kicserélni az országúti fényt, ehhez fel kellett emelni a kocsit, mert ez a tróger banda úgy csinálta meg, hogy csak a kerék felõl lehet benyúlni izzót cserélni, azt hiszem ebben az esetben még lehet izzót mondani, s az én pici kis kezem a téli kabátba nem igazán akart könnyen beférni. Azért meglett, de azt mondtam, elegem van ebbõl az autóból, tavaly az árának megfelelõ összeget költöttem motor felújításra, idén még kellene költeni a
Mi lenne, ha nem vennék autót? Erre a kis idõre lehet, hogy felesleges... mondja a kisördög a fejemben, de hát mi az, hogy kis idõ, valamivel a kezelésekre is el kell járni, meg a gyereket elhozni az iskolából, ha végre kiirtják belõle a bacilust, vagy vírust, vagy milye van.
Azt mondja múlt csütörtökön a rákos ismerõsöm, hogy szerencsére nincs neki kirõl gondoskodni, mert így minden idejét a gyógyulásra tudja fordítani. Én meg egy kis kellemetlen árpa miatt szenvedek. Meg kiégett lámpa miatt akarom lecserélni a kocsit. Meg -5 fok miatt akarok innen világgá menni. Teljesen meg vagyok bolondulva.
Amikor majdnem minden elromlott
A munkahelyi laptopom kapott egy frissítést, ami után a merevlemez titkosító nem ismerte fel a processzort, és "újra kellett húzni", azaz újra kellett rajta installálni mindent. Majdnem minden, ami rajta volt, megtaláltam a cég által rendszeresen elvégzett mentésben (pedig mit szídtam, hogy ne csináljanak mentést a privát fájljaimról), de még ígyis egy csomó munkám és privát feljegyzésem elveszett. Mert amikor nem a blogra írok, akkor saját kis szövegfájlokba mindent, kb azt is, hogy mit ettem (még mindig vezetem a kaloria táblázatomat), meg azt is, hogy hol fáj, amit az ember nem oszt meg sem a bloggal, sem a párjával, na.
A péntek és szinte az egész hétvége a romeltakarítás és újraépítés jegyében zajlott - a backupból csak valami fura zip fájlban tudtam letölteni a dolgaim, sok minden duplikáltan volt meg, meg kellett keresni a legutóbbi verziót - na és újra kellett rendezni a mappáimat, mit hova teszek, mi kell az új rendben, mi az, ami mehet az archívumba.
Azt hiszem újra kell értékelnem, mi az, ami fontos, és mi kevésbé, és a fontos dolgaimat innentõl fel kell lõni valahova a felhõbe is, hogy ha vész van, hozzá tudjak férni. Ez az elvesztéstõl való félelem jóval nagyobb annál, mint az a félelem, hogy valaki esetleg hozzáfér a felhõben a dolgaimhoz. Max röhög rajta, hogy ez a kis földi halandó milyen buta módon játsza ezt az életnek nevezett játékot.
Most már úgy vagyok vele, hogy minden mindegy.
Annyira, hogy tegnap (megint) lelki segélyt kellett kérnem, szombaton ott volt ugyanis a születésnapi buliban az infarktust kapott kollega, és megint mélyre ment, hogy bárkivel, bármikor bármi történhet. És hiába hord az ember magával esernyõt, ha minden más irányból támadás érheti.
Most minden erõmmel azon vagyok, hogy a munkahelyi gépre visszatelepítsem és beállítsam a használt programokat, hogy újra 100%-os hatékonysággal tudjak termelni, hogy a szememen az árpa ne nõjjon nagyobbra, na meg hogy a torkomban a kaparás ne fokozódjon lázas állapottá, mert a közelgõ és várva várt európai körutat nem szeretném lemondani.
A péntek és szinte az egész hétvége a romeltakarítás és újraépítés jegyében zajlott - a backupból csak valami fura zip fájlban tudtam letölteni a dolgaim, sok minden duplikáltan volt meg, meg kellett keresni a legutóbbi verziót - na és újra kellett rendezni a mappáimat, mit hova teszek, mi kell az új rendben, mi az, ami mehet az archívumba.
Azt hiszem újra kell értékelnem, mi az, ami fontos, és mi kevésbé, és a fontos dolgaimat innentõl fel kell lõni valahova a felhõbe is, hogy ha vész van, hozzá tudjak férni. Ez az elvesztéstõl való félelem jóval nagyobb annál, mint az a félelem, hogy valaki esetleg hozzáfér a felhõben a dolgaimhoz. Max röhög rajta, hogy ez a kis földi halandó milyen buta módon játsza ezt az életnek nevezett játékot.
Most már úgy vagyok vele, hogy minden mindegy.
Annyira, hogy tegnap (megint) lelki segélyt kellett kérnem, szombaton ott volt ugyanis a születésnapi buliban az infarktust kapott kollega, és megint mélyre ment, hogy bárkivel, bármikor bármi történhet. És hiába hord az ember magával esernyõt, ha minden más irányból támadás érheti.
Most minden erõmmel azon vagyok, hogy a munkahelyi gépre visszatelepítsem és beállítsam a használt programokat, hogy újra 100%-os hatékonysággal tudjak termelni, hogy a szememen az árpa ne nõjjon nagyobbra, na meg hogy a torkomban a kaparás ne fokozódjon lázas állapottá, mert a közelgõ és várva várt európai körutat nem szeretném lemondani.
2018. január 8., hétfő
Újraépítés
Nem tudok aludni. Hiába fekszem az ágyban, az agyam csak az újraépítés (rebuilding) szó körül kering. Persze ilyenkor előjön minden szokásos emlék. Lehet, hogy újjáépítésnek kellene fordítani? Az nem a renewal (megújulás)?
Azt hiszem az újraépítés a legjobb, ami történhet.
A pap a templomban az újraépítésről (rebuilding) beszélt, és ugyanez a címe annak a könyvnek, amin a válás feldolgozó kurzus alapul. 3 hét múlva kezdődik, el kellene olvasni. Kivettem a könyvtárból, és rájöttem, hogy ezt már a válás után elolvastam. Kerek.
A gyerek leveri az asztalról a puzzlét, újraépítem. A legót is. Leesik a virág, azt nem, a váza kuka. Ha akarom, a virág marad, új cserép. Lehet szelektálni, mit és hogy építek újra. De újraépíteni csak azt lehet, ami eltörött. Nem? Akkor fel kellene ismerni, mi törött el.
Új év, új tervek. A terv az, hogy nem fogadok meg semmit, és nem tervezek előre, de az anyagiakat rendbe teszem, meg magamat is újraépítem. Törődök a belső gyerekkel. Az elsőnek ellentmond, hogy a repjegyekkel akkor lehet spórolni, ha jó előre tervezek, de a második miatt szükségem van rájuk.
Állítólag a testünkben az összes sejt kicserélődik 7 év alatt, újra épül. Ha megnézitek Varsót, azt is teljesen lerombolták, az is visszaépült. Tehát van remény arra, hogy az emlékeinket, vagy a viszonyunkat a világhoz, a személyiségünket újraépítsük, bár aki ért a logikához, tudja, hogy ez hibás következtetés. Abból, hogy valamivel valamilyen műveletet el lehet végezni, még egyáltalán nem következik, hogy ugyanaz a művelet egy másik dologgal is elvégezhető. Én itt most szándékosan elkövettem ezt a hibát. Mert akarom hinni, hogy belőlem is lehet gyököt vonni. Remélem nem vagyok negatív szám (bár annak is van gyöke, de az már komplexebb dolog). Nem is a gyökvonás, a hatványozás lenne a cél... Ja, mik is a célok?
Akinek kirántották a talajt a lába alól (család, barátok), az keresi a stabil pontot az életében. Ahova tud kötődni, ahova hazajár megpihenni. Itt jutnak eszembe megint az emlékek. Haza járni. Még lehet. Meddig? Hova haza?
Ezzel a stabil pont kereséssel a válás után sokat foglalkoztam, köszönet a kibogozónak, aki önként és ingyen törődött velem. Csak remélni merem, hogy minőségi csere volt. Ám nem lehettem igazán érdekelt a változásban, ha még mindig itt toporgok. Baracskai szokta mondani, hogy a változáshoz kibírhatatlan helyzet kell. Az újjáépítéshez romeltakarítás kell, ahhoz meg romok. Ez nem kibírhatatlan helyzet. (Mennyivel könnyebb visszasírni a múltat, mint építeni a jövőt...)
Az a keresett stabil pont lehetne a lakásom, az otthon, ahol van egy kis saját zugom, ahova jó visszavonulni, ahol feltöltődök. Lehet, hogy csak át kellene (megint) rendezni a lakást. Vagy venni egy fürdőkádat
A terv kész, jön a tanfolyam, rendet rakok otthon, veszek új vázákat, s hogy törődjek a belső gyerekkel, vettem (egy csomó) repjegyet. Betettem az excel táblába minden eddig ismert költséget, és ha nincs váratlan esemény, akkor lassan kijutok az alagútból.
Váratlan események meg mindig vannak. Valahogy készülni kellene a váratlan eseményekre is.
Azt hiszem az újraépítés a legjobb, ami történhet.
A pap a templomban az újraépítésről (rebuilding) beszélt, és ugyanez a címe annak a könyvnek, amin a válás feldolgozó kurzus alapul. 3 hét múlva kezdődik, el kellene olvasni. Kivettem a könyvtárból, és rájöttem, hogy ezt már a válás után elolvastam. Kerek.
A gyerek leveri az asztalról a puzzlét, újraépítem. A legót is. Leesik a virág, azt nem, a váza kuka. Ha akarom, a virág marad, új cserép. Lehet szelektálni, mit és hogy építek újra. De újraépíteni csak azt lehet, ami eltörött. Nem? Akkor fel kellene ismerni, mi törött el.
Új év, új tervek. A terv az, hogy nem fogadok meg semmit, és nem tervezek előre, de az anyagiakat rendbe teszem, meg magamat is újraépítem. Törődök a belső gyerekkel. Az elsőnek ellentmond, hogy a repjegyekkel akkor lehet spórolni, ha jó előre tervezek, de a második miatt szükségem van rájuk.
Állítólag a testünkben az összes sejt kicserélődik 7 év alatt, újra épül. Ha megnézitek Varsót, azt is teljesen lerombolták, az is visszaépült. Tehát van remény arra, hogy az emlékeinket, vagy a viszonyunkat a világhoz, a személyiségünket újraépítsük, bár aki ért a logikához, tudja, hogy ez hibás következtetés. Abból, hogy valamivel valamilyen műveletet el lehet végezni, még egyáltalán nem következik, hogy ugyanaz a művelet egy másik dologgal is elvégezhető. Én itt most szándékosan elkövettem ezt a hibát. Mert akarom hinni, hogy belőlem is lehet gyököt vonni. Remélem nem vagyok negatív szám (bár annak is van gyöke, de az már komplexebb dolog). Nem is a gyökvonás, a hatványozás lenne a cél... Ja, mik is a célok?
Akinek kirántották a talajt a lába alól (család, barátok), az keresi a stabil pontot az életében. Ahova tud kötődni, ahova hazajár megpihenni. Itt jutnak eszembe megint az emlékek. Haza járni. Még lehet. Meddig? Hova haza?
Ezzel a stabil pont kereséssel a válás után sokat foglalkoztam, köszönet a kibogozónak, aki önként és ingyen törődött velem. Csak remélni merem, hogy minőségi csere volt. Ám nem lehettem igazán érdekelt a változásban, ha még mindig itt toporgok. Baracskai szokta mondani, hogy a változáshoz kibírhatatlan helyzet kell. Az újjáépítéshez romeltakarítás kell, ahhoz meg romok. Ez nem kibírhatatlan helyzet. (Mennyivel könnyebb visszasírni a múltat, mint építeni a jövőt...)
Az a keresett stabil pont lehetne a lakásom, az otthon, ahol van egy kis saját zugom, ahova jó visszavonulni, ahol feltöltődök. Lehet, hogy csak át kellene (megint) rendezni a lakást. Vagy venni egy fürdőkádat
A terv kész, jön a tanfolyam, rendet rakok otthon, veszek új vázákat, s hogy törődjek a belső gyerekkel, vettem (egy csomó) repjegyet. Betettem az excel táblába minden eddig ismert költséget, és ha nincs váratlan esemény, akkor lassan kijutok az alagútból.
Váratlan események meg mindig vannak. Valahogy készülni kellene a váratlan eseményekre is.
2018. január 4., csütörtök
Fáradtság és magány szüli a félelmet
"Many fears are born of fatigue and loneliness."
A fenti mondatba egy ismerősöm újévi megosztása után olvasva botlottam bele. Fogadalmam az új évre: nem fogadok meg semmit. Talán csak azt, hogy jobban odafigyelek a fáradtságra. Meg azt, hogy jobban kihasználom majd a konditerem bérletemet.
Közben bámulom a monitort, és lecsuklik a fejem - fáradt vagyok, aludnék. Remélem csak a szilveszteri tábor utóhatása. Az elmúlt két este rendesen kialudtam (elvileg) magam.
(Egyébként fordítva is igaz lehet, a félelem visszahat és szüli a fáradságot.)
Itt az egész szöveg, annak akit érdekel. Max Ehrmann - Desiderata c. könyvébõl
A fenti mondatba egy ismerősöm újévi megosztása után olvasva botlottam bele. Fogadalmam az új évre: nem fogadok meg semmit. Talán csak azt, hogy jobban odafigyelek a fáradtságra. Meg azt, hogy jobban kihasználom majd a konditerem bérletemet.
Közben bámulom a monitort, és lecsuklik a fejem - fáradt vagyok, aludnék. Remélem csak a szilveszteri tábor utóhatása. Az elmúlt két este rendesen kialudtam (elvileg) magam.
(Egyébként fordítva is igaz lehet, a félelem visszahat és szüli a fáradságot.)
---
Itt az egész szöveg, annak akit érdekel. Max Ehrmann - Desiderata c. könyvébõl
Go placidly amid the noise and the
haste, and remember what peace there may be in silence. As far as
possible, without surrender, be on good terms with all persons.
Speak your truth quietly and clearly; and listen to others, even to the dull and the ignorant; they too have their story.
Avoid loud and aggressive persons; they are vexatious to the spirit. If you compare yourself with others, you may become vain or bitter, for always there will be greater and lesser persons than yourself.
Enjoy your achievements as well as your plans. Keep interested in your own career, however humble; it is a real possession in the changing fortunes of time.
Exercise caution in your business affairs, for the world is full of trickery. But let this not blind you to what virtue there is; many persons strive for high ideals, and everywhere life is full of heroism.
Be yourself. Especially, do not feign affection. Neither be cynical about love; for in the face of all aridity and disenchantment it is as perennial as the grass.
Take kindly the counsel of the years, gracefully surrendering the things of youth.
Nurture strength of spirit to shield you in sudden misfortune. But do not distress yourself with dark imaginings. Many fears are born of fatigue and loneliness.
Beyond a wholesome discipline, be gentle with yourself. You are a child of the universe no less than the trees and the stars; you have a right to be here.
Speak your truth quietly and clearly; and listen to others, even to the dull and the ignorant; they too have their story.
Avoid loud and aggressive persons; they are vexatious to the spirit. If you compare yourself with others, you may become vain or bitter, for always there will be greater and lesser persons than yourself.
Enjoy your achievements as well as your plans. Keep interested in your own career, however humble; it is a real possession in the changing fortunes of time.
Exercise caution in your business affairs, for the world is full of trickery. But let this not blind you to what virtue there is; many persons strive for high ideals, and everywhere life is full of heroism.
Be yourself. Especially, do not feign affection. Neither be cynical about love; for in the face of all aridity and disenchantment it is as perennial as the grass.
Take kindly the counsel of the years, gracefully surrendering the things of youth.
Nurture strength of spirit to shield you in sudden misfortune. But do not distress yourself with dark imaginings. Many fears are born of fatigue and loneliness.
Beyond a wholesome discipline, be gentle with yourself. You are a child of the universe no less than the trees and the stars; you have a right to be here.
And whether or not it is clear to you, no doubt the universe is
unfolding as it should. Therefore be at peace with God, whatever you
conceive Him to be. And whatever your labors and aspirations, in the
noisy confusion of life, keep peace in your soul. With all its sham,
drudgery and broken dreams, it is still a beautiful world. Be cheerful.
Strive to be happy.
2018. január 2., kedd
Varsó
Varsóban töltöttem az év végét. Olyan, mint Budapest, de más. Általában alacsonyabbak a házak, szélesebbek az utcák, nem annyira zsúfolt város, de a felhőkarcolóik jóval magasabbak a budapestieknél. Az emberek mint otthon. Tetszett. Az óváros tele volt emberekkel, jobban, mint pl a Váci utca, és a karácsonyi vásár újév napján is ott volt a bódékkal, szerintem érdemes lenne nálunk is tovább nyitva hagyni ezeket, a turisták miatt. A nemzetközi társaság és a sok program mellett volt idő felfedezni a várost, a múzeumokat, hangulatos éttermeket, sörözőket. Meg a közlekedést. Beleszagoltam, azt hiszem tudnék ott is élni. Kevesen beszéltek angolul, de azért a minimális orosz tudással a külvárosi kisboltban is el lehetett boldogulni.
Az a pálmafa meg olyan, mint mondjuk Barcelonában. Nem tudom, hogy kerülhetett oda.
Valamelyik templomban elhagytam a sapkámat, és mert az idõ jó hideg szeles lett (real feel -7 fok), kénytelen voltam venni másikat. Szerencsére van Decathlon. Van Auchan, Testco, Carrefour, Lidl, Aldi, Rossmann, Saturn (kamerába memória kártya miatt kellett bemenni), a szállásunk az IKEA közelében volt, szóval olyan volt, mint otthon.
Ami kevés volt: a társasozás. Ilyen nemzetközi tábort nem lenne szabad úgy szervezni, hogy egy csomó játékot kedvelõ ember kap összesen 3 vagy négy kis játékot (abból 2 kártyajáték). Legközelebb vinnem kell sajátot, ha jobban jól akarom érezni magam. Csak hát a spórolás a csomagon... Máskor más kirtériumok szerint kell majd optimalizálni (most a minimális szabadnapok miatt eléggé kötve volt, hogy melyik nap és milyen légitársasággal utazok).
A rigai reptérre meg több idõt kell szánni, ha legközelebb ott szállok át. Szerencsére az Air Baltic elég pontos, de a C terminál ágról az A-ra átjutni kellett vagy 7-8 perc. Ennél csak a Schipol volt nagyobb, ahol eddig jártam.
Valamelyik templomban elhagytam a sapkámat, és mert az idõ jó hideg szeles lett (real feel -7 fok), kénytelen voltam venni másikat. Szerencsére van Decathlon. Van Auchan, Testco, Carrefour, Lidl, Aldi, Rossmann, Saturn (kamerába memória kártya miatt kellett bemenni), a szállásunk az IKEA közelében volt, szóval olyan volt, mint otthon.
Ami kevés volt: a társasozás. Ilyen nemzetközi tábort nem lenne szabad úgy szervezni, hogy egy csomó játékot kedvelõ ember kap összesen 3 vagy négy kis játékot (abból 2 kártyajáték). Legközelebb vinnem kell sajátot, ha jobban jól akarom érezni magam. Csak hát a spórolás a csomagon... Máskor más kirtériumok szerint kell majd optimalizálni (most a minimális szabadnapok miatt eléggé kötve volt, hogy melyik nap és milyen légitársasággal utazok).
A rigai reptérre meg több idõt kell szánni, ha legközelebb ott szállok át. Szerencsére az Air Baltic elég pontos, de a C terminál ágról az A-ra átjutni kellett vagy 7-8 perc. Ennél csak a Schipol volt nagyobb, ahol eddig jártam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)