A mútkor kitőtöttem egy online IQ tesztet, mert olyan szépen reklámozták (és annyira sokszor), hogy magam is kíváncsi lettem, vajon milyen kérdéseket ad. Úgy szólt a hirdetés, hogy Obamának 137, neked mennyi? Aztán volt benne mindenféle ismert név (kíváncsi vagyok, lemérték-e, vagy megsaccolták, mert az IQ értéke egész jól megsaccolható, ez a definíciója). Mert hogy vannak jó és rossz IQ tesztek. A mensa.hu oldalon régebben volt egy lista mindenféle tesztekről, ahol a mensa tagok pontozták, melyik lehet hiteles, melyik méri pontosan, és természetesen korrekt módon az IQ-t. Mert ugyanis mi értelme lenne valakinek megírni egy hosszú, 40-60 perces tesztet, aztán a végén eredmény helyett egy fizetős oldalra mutató linket kapni, vagy azt, hogy add meg a telefonszámod, és (emeltdíjas) sms-ben küldjük az eredményed. Ja, meg feliratkoztatunk egy szolgáltatásra, ahol naponta kapsz emeltdíjas üzeneteket, ahonnan leiratkozni is egy még emeltebb díjas SMS-ben lehet. Na ez ugyanaz a kategória, mint amikor a leányom vett 10.000-nél több forintért virtuális datolyát (ez miért ly?) a virtuális tevéjének a virtuális teveklubban.
Szóval a gondom az, hogy nyomulnak ezek az online tesztek, mert az emberek kiváncsiak, és tudni szeretnék, hogy az övék mekkora a másokéhoz képest (íme egy ötlet ingyen: csinálj weboldalat, ahol ha a látogató beírja a méretét, megmondod neki, hogy az övé mekkora). Természetesen azt szeretnék tudni, hogy az övék átlagon felüli. Na de az átlaggal pont az a gond, hogy az emberek közel 50 százaléka átlagon felüli, a másik 50 százaléka meg alatti (közel, mert az átlag csak a normál eloszlásnál egyezik meg a mediánnal, na de az IQ a népességben közel normál eloszlású, de ne szőrözzük). Szóval ha valaki tudni szeretné, mekkora az IQ-ja, akkor tudnia kell szembenézni azzal is, hogy lehet csak átlagos, vagy átlag alatti is az eredménye.
Hogy ne legyen sértődés, a mensa is csak annyit mond a teszt után, megfelelt-e valaki a tagságnak való követelménynek (az IQ-ja magasabb mint az emberiség 98%-nak), vagyis a mensa teszten nem mondanak pontos értéket. Ehhez egy jó teszt kell, ami lehetőleg pontosan mér (minél pontosabb egy mérés, annál több kérdésből kell állnia és annál tovább tart kitölteni), és korrekt módon korrekt eredményt ad. Kevés ilyet ismerek, a legpontosabbak azok, amit pszichológusok vesznek fel mondjuk egy állásinterjúnál. De azért van webes IQ teszt is, na nem azok, amik a google oldalain jönnek fel mint fizetett hirdetések, ezek szerintem inkorrektek, fizetősek, léprecsalnak.
A korrektebb a dán mensa oldalán volt, amit most lekoppintott a magyar mensa is, ingyenes, és a végén ad eredményt is. Ha 100 pont felett vagy, az IQ-d az átlagnál magasabb. De aki le tudott éretségizni, az már 110 körül, aki diplomát tudott szerezni, közel 120 pontot körül teljesít. Az ország vagy egy vállalat vezetéséhez 130-135 közötti eredmény szükséges. Repülésirányítóknak 120 kell, ha több van, nem köti le őket a radarkép. Rendőr nyomozónak jó ha van 120 felett. 135 felett zseni alkatok vannak, akik ötleteket dobnak be. Sokszor furcsák, sokszor nehéz velük kommunikálni, és sokszor túlokoskodnak dolgokat (pl. hipochonderek). Szóval annyira nem jó, ha tól hosszú valakinek az IQ-ja. Legyen 120 körül, legyen formás, tudja az ember használni, ez a lényeg.
Ha a mensa próbateszten elérsz kb 130 pontot, érdemes gyanakodni, talán mensa tag is lehetsz.
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "iq" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "iq" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
2009. július 3., péntek
2008. február 10., vasárnap
IQ
Mérő László tegnap az intelligenciáról tartott előadást. Hmm, érdekes és kimerítő téma volt. Szerinte korábban minden diplomás IQ-ja 120 felett volt, ez az emberiség körülbelül 10%-a, és diplomát is körülbelül ennyien szereztek. Most ugyanez a Master (Ms) szintű diplomára érvényes. Megtudtuk, mi az az intelligencia, nagyon nehéz definiálni, de ez egy olyan emberi jellemző, amit az emberek nagy többsége azonos módon, meglepően pontosan ítél meg ismert emberekről. Fénykép alapján nagyobb, 10 másodperc videó alapján kisebb hibával meg tudjuk becsülni, hogy valaki mennyire intelligens. Állítólag az amerikaiak intelligencia hányadosa és az iskolai eredménye erősen korrelál, és egymást is hasonlóan sorrendbe tudják állítani. Szó volt arról is, hogy az intelligencia belövi, hogy ki milyen munkára lehet alkalmas (mondjuk a katonaságnál), magas, 125 feletti IQ-val ne akarunk valakit arra kényszeríteni, hogy repülésirányító monitort figyeljen. Nem fogja lekötni. Arról is esett szó, hogy a cégvezetők, vezető politikusok IQ-ja 125-130-135 körüli, az ennél magasabb IQ-jú emberek zseniális dolgokkal szoktak kitűnni, ha más személyiségi tulajdonságuk ebben meg nem akadályozza őket.
Kell-e irigyelni a magas IQ-jú embereket? Általában nem. Mert az IQ nem méri az életrevalóságot. Mégis, ez egy olyan statikus jellemző, ami jól mérhető, és az idővel nem változik. Szemben az EQ-val, és más hányadosokkal, amik nem ennyire stabilak és egzaktak.
Hogy miért foglalkoztat ez az intelligencia dolog? Két okból. Egyrészt, mikor ráeszméltem, hogy az élet dolgaival nehezebben bírkózom meg, mint mások (elsősorban a kapcsolatok, irányítás terén), és hogy a gondolkodásom sokszor két lépéssel előbb jár, mint a beszédem (nem értették meg a gondolatmenetem), egy kollegámmal elmentem leméretni, mekkora. Hát igen, kicsit magas (lehet túlságosan is?), lehetnék Mensa tag. Másrészt, azt mondta Mérő, hogy az intelligencia "látszik" az emberen, a viselkedésén, a reakcióidején. És ez egy szexi tulajdonság. Nem így fogalmazott, hanem úgy, hogy "afrodiziákum". Nagyon meglepő, mert ez nekem nem szokott működni, legalábbis nem látszik a kapcsolataimon. Valószínűleg megtanultam az intelligenciát negatív tulajdonságokkal és rossz szokásokkal kompenzálni.
Beszélt Mérő még a Mensáról, a magas intelligenciával rendelkező emberek klubjáról. Oda az kerülhet be, aki az emberiség 98%-nál magasabb IQ-val rendelkezik. Azt mondja, nincs ezzel semmi baj. Olyan ez, mintha a 200 cm-nél magasabb férfiak, és a 190 cm-nél magasabb nők (ez nagyjából az emberiség 2%, mint a Mensánál) klubot alakítanának. Az előnye az lenne, hogy amikor a klubon belül egymással beszélgetnek, nem kell folyton lefele nézniük. Mint ahogy a Mensásoknak sem kell folyton lassabban beszélni, visszafogniuk a gondolkodásukat, mikor egymás között vannak. (És tényleg, mennyire tudnak néha hadarni!)
Most hallottam, ha valaki le akarná méretni az IQ-ját, a 15 éves Mensánál idén kedvezményesen, 1500 Forintért lehet tesztet írni. Hajrá. Most akkor ki is írhatnám: magas intelligenciával rendelkező társat keresek. Magasság nincs kizárva.
IQ vicc itt.
Kell-e irigyelni a magas IQ-jú embereket? Általában nem. Mert az IQ nem méri az életrevalóságot. Mégis, ez egy olyan statikus jellemző, ami jól mérhető, és az idővel nem változik. Szemben az EQ-val, és más hányadosokkal, amik nem ennyire stabilak és egzaktak.
Hogy miért foglalkoztat ez az intelligencia dolog? Két okból. Egyrészt, mikor ráeszméltem, hogy az élet dolgaival nehezebben bírkózom meg, mint mások (elsősorban a kapcsolatok, irányítás terén), és hogy a gondolkodásom sokszor két lépéssel előbb jár, mint a beszédem (nem értették meg a gondolatmenetem), egy kollegámmal elmentem leméretni, mekkora. Hát igen, kicsit magas (lehet túlságosan is?), lehetnék Mensa tag. Másrészt, azt mondta Mérő, hogy az intelligencia "látszik" az emberen, a viselkedésén, a reakcióidején. És ez egy szexi tulajdonság. Nem így fogalmazott, hanem úgy, hogy "afrodiziákum". Nagyon meglepő, mert ez nekem nem szokott működni, legalábbis nem látszik a kapcsolataimon. Valószínűleg megtanultam az intelligenciát negatív tulajdonságokkal és rossz szokásokkal kompenzálni.
Beszélt Mérő még a Mensáról, a magas intelligenciával rendelkező emberek klubjáról. Oda az kerülhet be, aki az emberiség 98%-nál magasabb IQ-val rendelkezik. Azt mondja, nincs ezzel semmi baj. Olyan ez, mintha a 200 cm-nél magasabb férfiak, és a 190 cm-nél magasabb nők (ez nagyjából az emberiség 2%, mint a Mensánál) klubot alakítanának. Az előnye az lenne, hogy amikor a klubon belül egymással beszélgetnek, nem kell folyton lefele nézniük. Mint ahogy a Mensásoknak sem kell folyton lassabban beszélni, visszafogniuk a gondolkodásukat, mikor egymás között vannak. (És tényleg, mennyire tudnak néha hadarni!)
Most hallottam, ha valaki le akarná méretni az IQ-ját, a 15 éves Mensánál idén kedvezményesen, 1500 Forintért lehet tesztet írni. Hajrá. Most akkor ki is írhatnám: magas intelligenciával rendelkező társat keresek. Magasság nincs kizárva.
IQ vicc itt.
2007. március 21., szerda
IQ
Tudom, nem illene politizálnom, sem politikai viccet írni, de ez annyira aktuális, és szerepel benne az IQ túltengés, meg a SCI-FI, hogy mégis megosztom.
Egy férfi bemegy a high-tech bárba. Amint leül a bárpulthoz, észreveszi, hogy a pultos egy robot. A robot csettint egyet, és figyelmet kér, majd megkérdezi:
- Uram, mit szeretne fogyasztani?
A férfi elgondolkozik egy pillanatra, majd kér egy martinit. A robot néhányat csettint, majd megkever egy olyan martinit, amit a férfi még sohasem ivott. Ezután a robot megkérdezi:
- Uram, önnek mennyi az IQ-ja?
A férfi válaszol:
- Úgy 160 körül.
Ezután a robot beszélgetést kezd a relativitás elméletről, a csillagközi űrutazásokról, meg a legújabb orvostudományi áttörésekről stb. A férfi le van nyűgözve. Kimegy a bárból, de arra gondol, hogy más taktikát választ. Visszatér és helyet foglal a bárpultnál. A robot ismét csettint, majd megkérdezi, mit szeretne inni.
- Egy martinit kérek - mondja a férfi.
Az ital ismét csodálatos volt. A robot ismét megkérdezi:
- Uram, önnek mennyi az IQ-ja?
Ezúttal a férfi azt válaszolja:
- Úgy 100 körül.
Erre a robot beszélgetést kezd a fociról, a Forma 1-ről, meg Kelemen Annácskáról. A férfi még egy kísérletet akar tenni. Kimegy, majd visszatér és leül a bárszékre. Megint kér egy martinit, majd jön a kérdés:
- Mennyi az IQ-ja, uram?
- Izé, saccperkábé 50.
A robot csettint, majd egészen közel hajol a férfihoz és nagyon lassan megkérdezi:
- M-a-g-u-k i-s G-y-u-r-c-s-á-n-y-r-a s-z-a-v-a-z-t-a-k-???
Egy férfi bemegy a high-tech bárba. Amint leül a bárpulthoz, észreveszi, hogy a pultos egy robot. A robot csettint egyet, és figyelmet kér, majd megkérdezi:
- Uram, mit szeretne fogyasztani?
A férfi elgondolkozik egy pillanatra, majd kér egy martinit. A robot néhányat csettint, majd megkever egy olyan martinit, amit a férfi még sohasem ivott. Ezután a robot megkérdezi:
- Uram, önnek mennyi az IQ-ja?
A férfi válaszol:
- Úgy 160 körül.
Ezután a robot beszélgetést kezd a relativitás elméletről, a csillagközi űrutazásokról, meg a legújabb orvostudományi áttörésekről stb. A férfi le van nyűgözve. Kimegy a bárból, de arra gondol, hogy más taktikát választ. Visszatér és helyet foglal a bárpultnál. A robot ismét csettint, majd megkérdezi, mit szeretne inni.
- Egy martinit kérek - mondja a férfi.
Az ital ismét csodálatos volt. A robot ismét megkérdezi:
- Uram, önnek mennyi az IQ-ja?
Ezúttal a férfi azt válaszolja:
- Úgy 100 körül.
Erre a robot beszélgetést kezd a fociról, a Forma 1-ről, meg Kelemen Annácskáról. A férfi még egy kísérletet akar tenni. Kimegy, majd visszatér és leül a bárszékre. Megint kér egy martinit, majd jön a kérdés:
- Mennyi az IQ-ja, uram?
- Izé, saccperkábé 50.
A robot csettint, majd egészen közel hajol a férfihoz és nagyon lassan megkérdezi:
- M-a-g-u-k i-s G-y-u-r-c-s-á-n-y-r-a s-z-a-v-a-z-t-a-k-???
2009. július 5., vasárnap
Magyar Mensa IQ tesztje
Marha jó a magyar Mensa IQ tesztje. Nem a korábbi koppintása, hanem egy teljesen új, úgy tűnik a Mensa fejlesztése. Nem kultúrafüggetlen, hanem kultúrafüggő, vagyis kell hozzá tudni magyarul, na de úgy tudom a teljes IQ tesztek 10-15 féle feladatot tartalmaznak. Alul a hátralevő időt mutató csík elég zavaró, az ember "pörög" a teszt kitöltése alatt. Mégegyszer a link: a magyar Mensa (próba) IQ tesztje. Egyébként, ha pici, akkor sem kell keseregni, mert van olyan állás, ahova a túl nagy hátrány. Egyébként úgyis az számít, hogy mire használod.
2008. július 1., kedd
Ötcsillagos háziasszony
Ötcsillagos háziasszony vagyok, mondhatnám én is magamról, de mondja helyettem Tímea, rendszeres olvasóm, egyben az egyik legsokoldalúbb ismerõsöm, magamra ismerek az írásában :), de ki az a nõ aki egy háziasszony felesége lenne? Kellene inkább meccset néznem sörrel a kezemben, ultizni járni, vagy a földhöz vágni a fazekat ha az asszony pocsék vacsorát fõz, na attól talán jobb férfi lennék.
Sokszor érzem hogy semmire sem vagyok jó, ahogy anyai nagyapám is mondta sokszor: bitang, semmirekellõ. Most megint csak a munka hangol le, vagyis a munka hiánya, ha rendesen dolgoznék, kaszálnék, szalmát pakolnék kazalba, trágyát lapátolnék, vagy kukoricát kapálnék, nem lenne semmi bajom, de így, hogy csak ülök az irodában, várva, hátha eladnak egy projektre, unatkozom, nem köti le az IQ-m, mint ahogy a magas intelligenciájú légiforgalom-irányítókat sem köti le a monitoron mocorgó ikonok látványa. Frusztráció az az állapot, mikor jóval a képességek alatt terhelik az embert, engem meg nem terhelnek sehogysem, minhogy felvettek ide, de projekt nem indult, a terheletlenségben lebegek (mint egy lufi, amig egyszer kipukkanok).
Bizonygatnom kell magamnak, hogy vannak értékeim, és nem csak a fõzés, a takaritás, a gyereknevelés, vagy a tökéletes (értsd szép, okos, intelligens, sokoldalú, néptáncban is ügyes) gyerekeim (akik most értek haza a bulgáriai turnéról), de itt van szemben velem a networks igazgatójától kapott emléklap a minõség-fejlesztésért, a six sigma projektemért, ott a majdnem 3 diplomám, az összes letett vizsga, megtanult anyag, amit az agyam csak szívott magába, az intelligencia, meg az összes sztori amit az intelligenciáról tudok, a minõségrõl, a managementrõl, a coachingról, a programozásról, de akár még a windows használatáról, mind ezek a képességeim? nem képességek ezek, ügyességek, vagy simán tudás mihaszna (értsd: hasznavehetetlen), ha az ember nem használja, impotensnek érzi magát. Érted? Képekben beszélek: ott áll Ronaldinho a 16-oson belül, szemben az üres kapuval, várva a labdára, de a labda csak nem jön, s õ a drága pénzen vett sztárjátékos nem rúg gólt, kénytelenek lesznek lecserélni.
Nem igaz, hogy nincs itt valami munka, legyen az iratrendezés, teszt automatizáló tool bütykölés, vagy tananyag-gyártás, amivel megbízhatnának. Szívesen kiállok egy hordó tetejére és viccet mesélek, vagy a sztorikat az IQ-ról, az érzelmi intelligenciáról, a minõségrõl, a folyamatokról, a RUP-ról, vagy fõzök valamit.
Úgy látom magamnak kell valami elfoglaltságot találni (lásd lecsó buli), mert kegyetlen módon UNATKOZOM. S ki az a cég aki egy unatkozó, türelmetlen munkatársat foglalkoztatna?
Emberek, itt vagyok, magas IQ-val, kihasználatlan kapacitásokkal, tessék, használjatok!
Sokszor érzem hogy semmire sem vagyok jó, ahogy anyai nagyapám is mondta sokszor: bitang, semmirekellõ. Most megint csak a munka hangol le, vagyis a munka hiánya, ha rendesen dolgoznék, kaszálnék, szalmát pakolnék kazalba, trágyát lapátolnék, vagy kukoricát kapálnék, nem lenne semmi bajom, de így, hogy csak ülök az irodában, várva, hátha eladnak egy projektre, unatkozom, nem köti le az IQ-m, mint ahogy a magas intelligenciájú légiforgalom-irányítókat sem köti le a monitoron mocorgó ikonok látványa. Frusztráció az az állapot, mikor jóval a képességek alatt terhelik az embert, engem meg nem terhelnek sehogysem, minhogy felvettek ide, de projekt nem indult, a terheletlenségben lebegek (mint egy lufi, amig egyszer kipukkanok).
Bizonygatnom kell magamnak, hogy vannak értékeim, és nem csak a fõzés, a takaritás, a gyereknevelés, vagy a tökéletes (értsd szép, okos, intelligens, sokoldalú, néptáncban is ügyes) gyerekeim (akik most értek haza a bulgáriai turnéról), de itt van szemben velem a networks igazgatójától kapott emléklap a minõség-fejlesztésért, a six sigma projektemért, ott a majdnem 3 diplomám, az összes letett vizsga, megtanult anyag, amit az agyam csak szívott magába, az intelligencia, meg az összes sztori amit az intelligenciáról tudok, a minõségrõl, a managementrõl, a coachingról, a programozásról, de akár még a windows használatáról, mind ezek a képességeim? nem képességek ezek, ügyességek, vagy simán tudás mihaszna (értsd: hasznavehetetlen), ha az ember nem használja, impotensnek érzi magát. Érted? Képekben beszélek: ott áll Ronaldinho a 16-oson belül, szemben az üres kapuval, várva a labdára, de a labda csak nem jön, s õ a drága pénzen vett sztárjátékos nem rúg gólt, kénytelenek lesznek lecserélni.
Nem igaz, hogy nincs itt valami munka, legyen az iratrendezés, teszt automatizáló tool bütykölés, vagy tananyag-gyártás, amivel megbízhatnának. Szívesen kiállok egy hordó tetejére és viccet mesélek, vagy a sztorikat az IQ-ról, az érzelmi intelligenciáról, a minõségrõl, a folyamatokról, a RUP-ról, vagy fõzök valamit.
Úgy látom magamnak kell valami elfoglaltságot találni (lásd lecsó buli), mert kegyetlen módon UNATKOZOM. S ki az a cég aki egy unatkozó, türelmetlen munkatársat foglalkoztatna?
Emberek, itt vagyok, magas IQ-val, kihasználatlan kapacitásokkal, tessék, használjatok!
2008. március 13., csütörtök
IQ és szerelem
Hogy jön össze az a két dolog? Úgy, hogy van egy ilyen film: IQ, Meg Ryan-nel. Könnyed szerelmes történet. Mondanám, szupergagyi, lecsó után (szódával) elmegy. Albert Einstein és idős tudós barátai felkészítik a fiatal autószerelőt, hogy tudósnak nézzen ki, hogy ezzel elcsábítsa a csinos matematikust. Az autószerelő bátortalanul fellép a katedrára, és lassan belekezd: "Az életben minden utazás, amit az ember megértés és szeretet nélkül hajt végre." Einstein kijelenti: "Nem hiszem, hogy az Isten kockázna az életünkkel." Éljenek a hullócsillagok!
A fúzióra, és a szívre! Űrrakéták, huss!
A fúzióra, és a szívre! Űrrakéták, huss!
2011. március 8., kedd
Nő a lányom
Magyarázom lányomnak, hogy a virág azért neki, mert kislány, a kislány meg nő, és ma nőnap van. Locsolja szépen, és mondja, virágom van virágom, ahogy a Lolamesékben mondja Lola. Szereti. A virág meg tegnap este óta 5-6 virágot nyitott.
Úgy is nő, hogy ismeri a N betűt, és a 3-as számot. Tegnap este mutatja a neszeszeremen, hogy az a betű ott az ő betűje. Még nincs két éves. Egy ismerős nagymama (nem a miénk) azt mondta, majd 3 éves kora körül tudja megkülönböztetni a színeket, a lányunk ezt már másfél évesen tudta, tehát IQ 200. Vajon hány évesen kellene tudnia megismerni a betűket?
És a számokat? Anyuka finn órán volt, és nagyon várta, mikor ér már haza. Odavittem az órához, mutatom neki, majd ha a mutató ide meg ide ér, akkor ér véget az óra, akkor ül az autóba, és ér haza, és kopog be az ajtón. Erre megszólal: ez itt a hármas. Nyert. A hármas számot mutatta az órán. Honnan tudod? Az ajtónk mellett van egy 3-as, onnan.
Számolni mikor kellene tudnia? Mert olyan símán elszámol tízig, magyarul is, finnül is, hogy csak nézek. Tárgyakat is megszámol, az ujjait is, így számolni kb. 5-ig tud. Verseket, mondókákat végig mond, énekel, rendesen dallammal. A hallásával biztos nincs semmi gond.
A hétvégén kicsit IQ-ztunk vele. Fekete, fehér és barna kövekkel játszottunk. Elkezdtem kirakni egy sort, fekete-fehér-fekete-fehér, kérdeztem, milyen következik? Mondta, hogy fekete, és folytatta a sort. Mikor elfogytak a fekete kövek, panaszkodott, hogy nem megy, és folytatta fekete helyett a barnákkal. Csoportosítani is tud: a köveket 3 csoportba tette, mindegyiket a saját testvére mellé, barnákat, fehéreket, feketéket külön. A barnák voltak ő, a legkisebb csoport. Apa volt a fehér, anya a fekete csoport. Gondolom, a hajunk színe alapján is.
Aztán ma azt is mondta, hogy a családunk 3 tagú, és mutatta az ujjain, hogy ez anyám, ez apám, ez a picike meg mind megette. :)
---
Nagylányom is nő, mindjárt 17 éves, hétvégén ha lenne Mensa tesztírás, elvinném, mert erősen gyanús ő is. Magától nem akar elmenni. 17 éves kor alatt még nem lehetett tesztet írni. Jó kis ajándék, kényszer tesztírás.
Úgy is nő, hogy ismeri a N betűt, és a 3-as számot. Tegnap este mutatja a neszeszeremen, hogy az a betű ott az ő betűje. Még nincs két éves. Egy ismerős nagymama (nem a miénk) azt mondta, majd 3 éves kora körül tudja megkülönböztetni a színeket, a lányunk ezt már másfél évesen tudta, tehát IQ 200. Vajon hány évesen kellene tudnia megismerni a betűket?
És a számokat? Anyuka finn órán volt, és nagyon várta, mikor ér már haza. Odavittem az órához, mutatom neki, majd ha a mutató ide meg ide ér, akkor ér véget az óra, akkor ül az autóba, és ér haza, és kopog be az ajtón. Erre megszólal: ez itt a hármas. Nyert. A hármas számot mutatta az órán. Honnan tudod? Az ajtónk mellett van egy 3-as, onnan.
Számolni mikor kellene tudnia? Mert olyan símán elszámol tízig, magyarul is, finnül is, hogy csak nézek. Tárgyakat is megszámol, az ujjait is, így számolni kb. 5-ig tud. Verseket, mondókákat végig mond, énekel, rendesen dallammal. A hallásával biztos nincs semmi gond.
A hétvégén kicsit IQ-ztunk vele. Fekete, fehér és barna kövekkel játszottunk. Elkezdtem kirakni egy sort, fekete-fehér-fekete-fehér, kérdeztem, milyen következik? Mondta, hogy fekete, és folytatta a sort. Mikor elfogytak a fekete kövek, panaszkodott, hogy nem megy, és folytatta fekete helyett a barnákkal. Csoportosítani is tud: a köveket 3 csoportba tette, mindegyiket a saját testvére mellé, barnákat, fehéreket, feketéket külön. A barnák voltak ő, a legkisebb csoport. Apa volt a fehér, anya a fekete csoport. Gondolom, a hajunk színe alapján is.
Aztán ma azt is mondta, hogy a családunk 3 tagú, és mutatta az ujjain, hogy ez anyám, ez apám, ez a picike meg mind megette. :)
---
Nagylányom is nő, mindjárt 17 éves, hétvégén ha lenne Mensa tesztírás, elvinném, mert erősen gyanús ő is. Magától nem akar elmenni. 17 éves kor alatt még nem lehetett tesztet írni. Jó kis ajándék, kényszer tesztírás.
2019. augusztus 28., szerda
Megtettem minden tőlem telhetőt?
Mostanában gyakran emlékeztetni kell magamat arra, hogy nem vagyok rossz, nem vagyok hibás, és nem vagyok felesleges. Az önbizalomhiány sokszor lesújt, leteper és maga alá gyűr, és kezdem azt hinni, hogy nem kellek, hogy lecserélhető vagyok (vaihtamalla paranee), velejéig romlott, penészes, mint a pár perccel ezelőtt kidobott sajt, s hogy ennyi, jobb lenne reinkarnálódni, hátha akkor majd jobban sikerül.
Belefutottam egy-két helyrepofozó tanácsba. Az egyik az, hogy mindenki jó valamire (haha, mint Lucifer a Disney-féle Hamupipőkében, pl arra, hogy hergelje az egereket), s ha épp nem úgy teljesít, ahogy azt magától elvárja (vagy valaki elvárja tőle), akkor rossz helyen van (vagy ahogy a szcientológus mondja: tudáshiánya van).
Azt hiszem minden tőlem telhetőt megtettem, ennyire futotta, és ha nem elég, akkor arról nem tehetek, valakinek túl magas volt az elvárása, amit rossz emberrel akart elvégeztetni, vagy lehetetlent kért. S akkor ezt a problémát le lehet tenni, el lehet engedni. (aka. Lábbal szavaz.)
Jöttem haza a balatoni táborból, és a csuklómon maradt a tábori karszalag. Most vettem észre, hogy jé... van valami, amiben jó vagyok. Pl fekete-fehér és pepita ábrák közül kiválasztani a hiányzót. Ha lenne olyan állás, ahol ilyen vagy ehhez hasonló feladatot kell végezni, ott biztos jobban teljesítenék, és akkor nem kellene holnap korán reggel szépen felöltözve, frissen borotválkozva bizonygatni, hogy én vagyok a legalkalmasabb arra az új feladatra.
Vissza a sci-hoz. Azt is mondja a szcientológus, hogy az intelligencia fejleszthető - drága tanfolyamokkal. Van egy ismerősöm, aki megírta a mensa online adaptív próba iq-tesztjét, s kijött 108. Megcsinálta a szci IQ tesztet is, s ott kijött, hogy 107, ami erősen korrelál a "hivatalossal". Tehát a két teszt ugyanazon a személyen kb ugyanazt a hányadost mérte, azaz a szci teszt is jó. Nagyon kiváncsi lennéki most, kb 5 év elteltével, hogy a megismételt szci teszt vajon milyen eredményt hoz ki neki? Növekedett vajon az intelligenciája? Mert ahogy látom, az élete cseppet sem lett jobb, nem jutott előrébb sem magánéletben, sem pozícióban, bár talán a szci berkein belül igen, erre nincs rálátásom. Mondjuk az enyém sem, haha, s nekem papirom van róla...
Mindenesetre ez a karszalag emlékeztet rá, hogy nem (mindig) én vagyok a hülye, akármennyire próbálnak is lenyomni a körülöttem levők. Hogy mondja a szci? Leértékelni.
A biztonság kedvéért most (újra) elolvasom a "munka problémái" c. könyvet LRH-tól, hátha akkor holnap hajnalban jobban teljesítek. Vagy inkább lefekszem aludni, és tojok rá, majd megteszek minden tőlem telhetőt, és ha nem leszek elég jó, az nem az én, hanem az elvárásokat megfogalmazók hibája lesz.
Persze, de valamiből fizetni kell az adót, a hiteleket, a kaját, a gyerektartást...
Belefutottam egy-két helyrepofozó tanácsba. Az egyik az, hogy mindenki jó valamire (haha, mint Lucifer a Disney-féle Hamupipőkében, pl arra, hogy hergelje az egereket), s ha épp nem úgy teljesít, ahogy azt magától elvárja (vagy valaki elvárja tőle), akkor rossz helyen van (vagy ahogy a szcientológus mondja: tudáshiánya van).
Azt hiszem minden tőlem telhetőt megtettem, ennyire futotta, és ha nem elég, akkor arról nem tehetek, valakinek túl magas volt az elvárása, amit rossz emberrel akart elvégeztetni, vagy lehetetlent kért. S akkor ezt a problémát le lehet tenni, el lehet engedni. (aka. Lábbal szavaz.)
Jöttem haza a balatoni táborból, és a csuklómon maradt a tábori karszalag. Most vettem észre, hogy jé... van valami, amiben jó vagyok. Pl fekete-fehér és pepita ábrák közül kiválasztani a hiányzót. Ha lenne olyan állás, ahol ilyen vagy ehhez hasonló feladatot kell végezni, ott biztos jobban teljesítenék, és akkor nem kellene holnap korán reggel szépen felöltözve, frissen borotválkozva bizonygatni, hogy én vagyok a legalkalmasabb arra az új feladatra.
Vissza a sci-hoz. Azt is mondja a szcientológus, hogy az intelligencia fejleszthető - drága tanfolyamokkal. Van egy ismerősöm, aki megírta a mensa online adaptív próba iq-tesztjét, s kijött 108. Megcsinálta a szci IQ tesztet is, s ott kijött, hogy 107, ami erősen korrelál a "hivatalossal". Tehát a két teszt ugyanazon a személyen kb ugyanazt a hányadost mérte, azaz a szci teszt is jó. Nagyon kiváncsi lennéki most, kb 5 év elteltével, hogy a megismételt szci teszt vajon milyen eredményt hoz ki neki? Növekedett vajon az intelligenciája? Mert ahogy látom, az élete cseppet sem lett jobb, nem jutott előrébb sem magánéletben, sem pozícióban, bár talán a szci berkein belül igen, erre nincs rálátásom. Mondjuk az enyém sem, haha, s nekem papirom van róla...
Mindenesetre ez a karszalag emlékeztet rá, hogy nem (mindig) én vagyok a hülye, akármennyire próbálnak is lenyomni a körülöttem levők. Hogy mondja a szci? Leértékelni.
A biztonság kedvéért most (újra) elolvasom a "munka problémái" c. könyvet LRH-tól, hátha akkor holnap hajnalban jobban teljesítek. Vagy inkább lefekszem aludni, és tojok rá, majd megteszek minden tőlem telhetőt, és ha nem leszek elég jó, az nem az én, hanem az elvárásokat megfogalmazók hibája lesz.
Persze, de valamiből fizetni kell az adót, a hiteleket, a kaját, a gyerektartást...
2011. április 21., csütörtök
Ősi ritmusok
A látogató (Visitor) c. filmben ajánl az afrikai dobos egy lemezt a kiégett egyetemi tanárnak, aki tamtam dobolni kezd, mondván, hogy aki meg akarja ismerni az afrikai zenét, annak meg kell hallgatnia Fela Kuti-t.
Felkaptam a fejem, utánanéztem, megrendeltem a könytvárból, és most ősi afrobeat szól a kocsiban. A feleségem megrökönyödésére. Nekem nagyon tetszik. (Az antológiát és a best of-ot kaptam meg.) Olyan... hogy is mondjam, dzsesszes.
Azt mondják, az emberiség bölcsője Afrikában volt. A héten azt is olvastam, hogy a mai nyelvek közös őshazája Afrika. Vagyis valahogy mi is mind onnan származunk. Az az isteni szikra, ami mindenkiben megtalálható, ami ráadásul az isteni sugárzásra, hullámokra reagál (a fény is hullám, a kozmikus sugárzás is, a napok és a hónapok vátlozása, meg a szívritmus is), na annak valami köze lehet a törzsi zenéhez. Kár, hogy az európai kultúrában a zene nem játszik annyira központi szerepet, mint az afrikaiban (egy afrikai IQ tesztnek a zenei intelligencia, vagy ritmusérzék ugyanúgy része, mint a logikai állítások értékelése, az európai IQ tesztnek nem).
Ajánlom annak, aki fogékony az ilyenre. Fela Kutiról többet itt.
Felkaptam a fejem, utánanéztem, megrendeltem a könytvárból, és most ősi afrobeat szól a kocsiban. A feleségem megrökönyödésére. Nekem nagyon tetszik. (Az antológiát és a best of-ot kaptam meg.) Olyan... hogy is mondjam, dzsesszes.
Azt mondják, az emberiség bölcsője Afrikában volt. A héten azt is olvastam, hogy a mai nyelvek közös őshazája Afrika. Vagyis valahogy mi is mind onnan származunk. Az az isteni szikra, ami mindenkiben megtalálható, ami ráadásul az isteni sugárzásra, hullámokra reagál (a fény is hullám, a kozmikus sugárzás is, a napok és a hónapok vátlozása, meg a szívritmus is), na annak valami köze lehet a törzsi zenéhez. Kár, hogy az európai kultúrában a zene nem játszik annyira központi szerepet, mint az afrikaiban (egy afrikai IQ tesztnek a zenei intelligencia, vagy ritmusérzék ugyanúgy része, mint a logikai állítások értékelése, az európai IQ tesztnek nem).
Ajánlom annak, aki fogékony az ilyenre. Fela Kutiról többet itt.
2010. január 25., hétfő
Tehetség
Gladwelltől olvasom a kimagasló tehetség titkát. Érdekeset ír. Bill Gates, Allen, Ballmer, Schmiedt és Jobs mind 54-55-ben születtek, és akkor voltak 14-16 évesek, mikor megjelentek az első időosztásos számítógépek (ami nem lyukkártyás volt, amin online lehetett dolgozni), és valamilyen véletlen folytán hozzá is fértek ezekhez, leginkább az éjjeli időszakban, így ők voltak az első generáció, akik a leghamarabb megszerezhették a 10.000 óra gyakorlatot.
Szerinte, és ez passzol azzal, amit Mérő tanított pszichológiából, ennyi kell ahhoz, hogy valaki mestere legyen egy szakmának. Mozart is hiába volt csodagyerek, 21 éves volt mire nagyot alkotott. A sakkozók és zenészek is legalább ennyit gyakorolnak. Meg a Beatles: egész éjeket (8+ óra) játszottak Németországban, kb 270 ilyen fellépésük volt, jóval több, mint más zenekaroknak.
Mérőtől emlékszem rá, hogy ez 100.000 kognitív séma kialakulását jelenti. 100.000 szó egy idegen nyelvből. 6-7 év kell hozzá, hogy valaki bármilyen területen mester legyen. (Ha jobban megnézem a CV-met, akkor egy területen max 4-5 évet töltöttem el, és továbbálltam.)
Azt írja, nem elég tehetségesnek lenni, jó időben is kell születni. Mint Gatesék. A kanadai profi hokisok mind január-február-márciusban születtek. Gondoltam azért, mert a születésnapra hokiütőt kaptak, annak volt szezonja. Egy frászt. A válogatott korosztályokba úgy válogatnak, hogy a január-december az egy évfolyam. A legnagyobb és legtapasztaltabb gyerekek azok, akik hamarabb születtek az évben, nekik előnyük van a többiekhez képest. Ők mennek a kerületi válogatott meccsekre, jóval többet edzenek és játszanak, jóval több gyakorlatuk lesz mire felnőnek a profi játékhoz. Önbeteljesítő jóslat.
És ami megdöbbent, igaz ez az iskolában is. Az évvesztesek, vagy az év elején születettek érettebbek, ezért nekik már több feladatot lehet adni, amitől még inkább ki fognak emelkedni a többiek közül. Hozzáteszem, évvesztes vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. A tanulás, az országos versenyek, az iskolai szereplések természetesek voltak. Na de a lányom is évvesztes, egy évvel volt idősebb az osztálytársainál. És ő is szín ötös a gimiben. Na jó, most félévkor volt egy 4-ese. A párom márciusi. A kislányom hamarabb akart megszületni. Talán azért, hogy még ő is beférhessen a hoki (vagy kézilabda) keretbe. Ellenben a fiaim a nyáron születtek. Micsoda hátrány, egész (iskolás) életükre megbélyegződnek miatta.
Vissza a tehetségre. Nem elég tehetségesnek lenni (egy adott szint feletti IQ, vagy szakismeret), sok gyakorlás is kell, és az, hogy a körülmények ne akadályozzák a tehetség kibontakozását. Ha a zenész szegény, és hogy pénzt szerezzen, dolgoznia kell, sokkal kevesebb ideje lesz a hangszerén gyakorolni. Jó, ha a szülő tehetős, és támogatni tudja a gyereket, amíg a 10.000 óra gyakorlatot megszerzi. És jó, ha neki is van szabadideje, hogy a gyereket furikázza az edzésre, vagy szakkörre. És az sem mindegy, milyen körülmények között élnek. Hogy mennyi könyv van otthon, és hogy a "hivatalok" előtt milyen viszonyban jelennek meg. Több sikert ér el az, aki ki tudja fejezni és érvényre tudja juttatni saját igényeit, mint az, aki csak "elfogadja" a "hivatal" (pl. iskola) döntéseit. Ez Gladwell szerint a gyakorlati intelligencia (tudni mit kell tenni vagy mondani, hogyan és mikor).
Szóval ha van IQ, ami született, kell még egy sor egyéb tényező, és főleg az önérvényesítés képessége. Hogy a lehetőségeket irányítani tudjuk.
Na valahol itt vagyok megrekedve annyira, hogy hajlandó lennék elmenni harmadbérért villanyszerelni. Azt hiszem, nem kéne, de kéne egy coach, hogy meggyőzzön.
Szerinte, és ez passzol azzal, amit Mérő tanított pszichológiából, ennyi kell ahhoz, hogy valaki mestere legyen egy szakmának. Mozart is hiába volt csodagyerek, 21 éves volt mire nagyot alkotott. A sakkozók és zenészek is legalább ennyit gyakorolnak. Meg a Beatles: egész éjeket (8+ óra) játszottak Németországban, kb 270 ilyen fellépésük volt, jóval több, mint más zenekaroknak.
Mérőtől emlékszem rá, hogy ez 100.000 kognitív séma kialakulását jelenti. 100.000 szó egy idegen nyelvből. 6-7 év kell hozzá, hogy valaki bármilyen területen mester legyen. (Ha jobban megnézem a CV-met, akkor egy területen max 4-5 évet töltöttem el, és továbbálltam.)
Azt írja, nem elég tehetségesnek lenni, jó időben is kell születni. Mint Gatesék. A kanadai profi hokisok mind január-február-márciusban születtek. Gondoltam azért, mert a születésnapra hokiütőt kaptak, annak volt szezonja. Egy frászt. A válogatott korosztályokba úgy válogatnak, hogy a január-december az egy évfolyam. A legnagyobb és legtapasztaltabb gyerekek azok, akik hamarabb születtek az évben, nekik előnyük van a többiekhez képest. Ők mennek a kerületi válogatott meccsekre, jóval többet edzenek és játszanak, jóval több gyakorlatuk lesz mire felnőnek a profi játékhoz. Önbeteljesítő jóslat.
És ami megdöbbent, igaz ez az iskolában is. Az évvesztesek, vagy az év elején születettek érettebbek, ezért nekik már több feladatot lehet adni, amitől még inkább ki fognak emelkedni a többiek közül. Hozzáteszem, évvesztes vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. A tanulás, az országos versenyek, az iskolai szereplések természetesek voltak. Na de a lányom is évvesztes, egy évvel volt idősebb az osztálytársainál. És ő is szín ötös a gimiben. Na jó, most félévkor volt egy 4-ese. A párom márciusi. A kislányom hamarabb akart megszületni. Talán azért, hogy még ő is beférhessen a hoki (vagy kézilabda) keretbe. Ellenben a fiaim a nyáron születtek. Micsoda hátrány, egész (iskolás) életükre megbélyegződnek miatta.
Vissza a tehetségre. Nem elég tehetségesnek lenni (egy adott szint feletti IQ, vagy szakismeret), sok gyakorlás is kell, és az, hogy a körülmények ne akadályozzák a tehetség kibontakozását. Ha a zenész szegény, és hogy pénzt szerezzen, dolgoznia kell, sokkal kevesebb ideje lesz a hangszerén gyakorolni. Jó, ha a szülő tehetős, és támogatni tudja a gyereket, amíg a 10.000 óra gyakorlatot megszerzi. És jó, ha neki is van szabadideje, hogy a gyereket furikázza az edzésre, vagy szakkörre. És az sem mindegy, milyen körülmények között élnek. Hogy mennyi könyv van otthon, és hogy a "hivatalok" előtt milyen viszonyban jelennek meg. Több sikert ér el az, aki ki tudja fejezni és érvényre tudja juttatni saját igényeit, mint az, aki csak "elfogadja" a "hivatal" (pl. iskola) döntéseit. Ez Gladwell szerint a gyakorlati intelligencia (tudni mit kell tenni vagy mondani, hogyan és mikor).
Szóval ha van IQ, ami született, kell még egy sor egyéb tényező, és főleg az önérvényesítés képessége. Hogy a lehetőségeket irányítani tudjuk.
Na valahol itt vagyok megrekedve annyira, hogy hajlandó lennék elmenni harmadbérért villanyszerelni. Azt hiszem, nem kéne, de kéne egy coach, hogy meggyőzzön.
2009. március 17., kedd
Tovább élünk
Végre egy jó hír: magas IQ-val tovább él az ember. Azt hittem, valami újat mondanak, hogy a magas IQ szétterjed és megvédi az érfalakat, megtanítja a sejteket szabályosan szaporodni és meggátolja a rákképzõdést, megállítja az öregedést. Ehelyett csak annyi, hogy az okos ember tisztálkodik (Makk Marci is megmondta!), nem dohányzik, nem iszik alkoholt, egészségesen táplálkozik. Azt hiszem megyek fogat mosni.
2016. december 13., kedd
Nem vagyok boldogtalan
Itt egy cikk, azt írja, hogy a magas IQ-val rendelkezők boldogabbak egyedül. Akkor nekem vagy nem magas az IQ-m, vagy nem vagyok boldogtalan.
Vagy az a baj, hogy nem volt kitől ellesni az egyedül éléshez szükséges mintákat és stratégiákat. Bár, ha jobban belegondolunk, ez utóbbi paradoxon. :)
---
Tegnap hallgatom a rádiót, azt mondja, hogy "Nem vagy egyedül." A francokat nem vagyok. A bibliából nem lép elő senki, nem szól hozzám se angyal se más furcsa lény, még a belső hangot sem hallom, nemhogy párbeszédet folytatnék magammal...
Olvasom a facebookon a finn egyház "hirdetését", az egyedüllét gyilkosabb, mint a betegségek. Érdeklődöm, hogy tudnának enyhíteni a magányos estéimen, úgy tűnik sehogy, az özvegyasszonyoknak szerveznek beszélgető délutánokat.
Megnéztem egy színdarabot a témában, a vége az volt, hogy a mamák egy vidéki szanatóriumban egymásba szerettek: a szeretet mindent megold/legyőz (rakkaus voittaa kaiken). Hmmm.
A végén az önszeretetre jutok. Azt mondják jobban kell szeretnem magam, ki kell békülnöm magammal, a hibáimmal, a testemmel. (Az majd mindent megold, és dõl a lé autószerelésre, fogorvosra, szemüvegre (!), adóhátralékra, és szociális temetésre.) Máshol meg azt mondják, hogy csak magamat szeretem, önző vagyok, és énközpontú. Hol az igazság? Ha nem szeret (ápol) senki, akkor kénytelen vagyok magamra koncentrálni... Tegnap nézegettem is magam az uszodai tükörben, hááát.. nem lennék képes beleszeretni egy ilyen pocakos, tokás, szőrös izébe. Nekem nem a medve (ursus - Orsolya - ez lett volna a lánynevem) jut eszembe, hanem Chewbakka (ezt a szót a helyesíráselemző aláhúzza és bakkecskére cserélné).
Voltunk az önkéntes hétvégén egy nevetés-jóga nevû kúrán, ahol mindenféle kínos dolgokat kellett csinálni, hogy hibázzunk, és a hibáinkon röhögjünk. Nehéz volt. Nem hibázni, mert olyan feladatokat adtak, mit nem lehet jól megcsinálni (pl 2 ember szembe áll, felváltva számolnak. 1 - 2 -3 - 1 - 2 -3 ... mindig a másikra kerül az egy vagy a kettő, már ez is nehéz, de aztán az 1 helyett bejön a tapsolás taps - 2 - 3 - taps - 2 - 3, azaz felváltva tapsolnak, aztán a kettő helyett a nyelvnyújtás, aztán a 3 helyett egy gyengéd pofon a másiknak, ami extrém megnehezíti a dolgot), mégsem jött a röhögőgörcs.
Ezen az önkéntes jóganevetésen tanultuk, hogy ha hibázunk, megveregetjük a saját vállunkat, hogy "hibáztam, kedves hiba, jó vagyok" vagy valami ilyesmi (mokasin, hyvä moka, hyvä minä). Már ott is azt tanították, hogy simogassuk meg magunkat, szeressünk önmagunkat.
Hát, nekem eddig azt tanították, hogy aki magát simogatja, az hülye... Azt hiszem konzervatív maradox már erre az életre. A kérdés, hogy érdemes-e a reinkarnációt várni, vagy jobb inkább ezt kimaxolni, ebből kihozni a legtöbbet.
Vagy az a baj, hogy nem volt kitől ellesni az egyedül éléshez szükséges mintákat és stratégiákat. Bár, ha jobban belegondolunk, ez utóbbi paradoxon. :)
---
Tegnap hallgatom a rádiót, azt mondja, hogy "Nem vagy egyedül." A francokat nem vagyok. A bibliából nem lép elő senki, nem szól hozzám se angyal se más furcsa lény, még a belső hangot sem hallom, nemhogy párbeszédet folytatnék magammal...
Olvasom a facebookon a finn egyház "hirdetését", az egyedüllét gyilkosabb, mint a betegségek. Érdeklődöm, hogy tudnának enyhíteni a magányos estéimen, úgy tűnik sehogy, az özvegyasszonyoknak szerveznek beszélgető délutánokat.
Megnéztem egy színdarabot a témában, a vége az volt, hogy a mamák egy vidéki szanatóriumban egymásba szerettek: a szeretet mindent megold/legyőz (rakkaus voittaa kaiken). Hmmm.
A végén az önszeretetre jutok. Azt mondják jobban kell szeretnem magam, ki kell békülnöm magammal, a hibáimmal, a testemmel. (Az majd mindent megold, és dõl a lé autószerelésre, fogorvosra, szemüvegre (!), adóhátralékra, és szociális temetésre.) Máshol meg azt mondják, hogy csak magamat szeretem, önző vagyok, és énközpontú. Hol az igazság? Ha nem szeret (ápol) senki, akkor kénytelen vagyok magamra koncentrálni... Tegnap nézegettem is magam az uszodai tükörben, hááát.. nem lennék képes beleszeretni egy ilyen pocakos, tokás, szőrös izébe. Nekem nem a medve (ursus - Orsolya - ez lett volna a lánynevem) jut eszembe, hanem Chewbakka (ezt a szót a helyesíráselemző aláhúzza és bakkecskére cserélné).
Voltunk az önkéntes hétvégén egy nevetés-jóga nevû kúrán, ahol mindenféle kínos dolgokat kellett csinálni, hogy hibázzunk, és a hibáinkon röhögjünk. Nehéz volt. Nem hibázni, mert olyan feladatokat adtak, mit nem lehet jól megcsinálni (pl 2 ember szembe áll, felváltva számolnak. 1 - 2 -3 - 1 - 2 -3 ... mindig a másikra kerül az egy vagy a kettő, már ez is nehéz, de aztán az 1 helyett bejön a tapsolás taps - 2 - 3 - taps - 2 - 3, azaz felváltva tapsolnak, aztán a kettő helyett a nyelvnyújtás, aztán a 3 helyett egy gyengéd pofon a másiknak, ami extrém megnehezíti a dolgot), mégsem jött a röhögőgörcs.
Ezen az önkéntes jóganevetésen tanultuk, hogy ha hibázunk, megveregetjük a saját vállunkat, hogy "hibáztam, kedves hiba, jó vagyok" vagy valami ilyesmi (mokasin, hyvä moka, hyvä minä). Már ott is azt tanították, hogy simogassuk meg magunkat, szeressünk önmagunkat.
Hát, nekem eddig azt tanították, hogy aki magát simogatja, az hülye... Azt hiszem konzervatív maradox már erre az életre. A kérdés, hogy érdemes-e a reinkarnációt várni, vagy jobb inkább ezt kimaxolni, ebből kihozni a legtöbbet.
2009. február 19., csütörtök
Szexi ész
Szó volt már róla, hogy az IQ szexis (pontosabban afrodiziákum) most meg olvasom a HVG-ben (kösz a linket), hogy "a jó agyú házastárs szintén hatásos gyógyszer az aggkori szellemi leépülés ellen". Szóval akinek magas intelligenciájú társa van, az maga is részesül az IQ áldásos szétáradásából. A cikkből az is kiderül, hogy agyra is lehet gyúrni. Ezért vonzódnak a szőkenők az izomagyakhoz?
2014. szeptember 26., péntek
Kis világ
Színjátszó fiamnak annyira tetszett a Mensa tábor h ma elment megírni a tesztet. Eddig azt hittem, hogy az IQ és az előadóművészet nem fér el egy fejben, lám mégis, mint ahogy pap és misszionárius (és pornófilm-művésznő) is van/volt a Mensában. (Valaki a magas IQ-t zavaró tényezőnek veszi.)
Hazafelé három véletlen találkozásom volt: összefutottam azokkal, akiknél a nyáron felvételiztem, s elhoztak egy darabon. Épp csak kitettek a körút sarkán, rendezgettem a soraimat, mikor arra jött egy volt kollégám, akinek szintén ikrei vannak, és két munkahelyen is együtt dolgoztunk. Aztán a kórházból hazafelé, az állomáson összefutottam egy beteghordó ismerőssel, akitől 7 éve kölcsönkaptam egy könyvet, nemrég akadt a kezembe, és nem tudtam, hogy juttassam neki vissza. Előtte épp emlegettem, mert anyukám abban a kórházban fekszik, ahol ez a fiú dolgozik. Örömében még a volt barátnőmet is felhívta, aki azóta, h Finnországban járt, rendszeresen jár a finn baráti kör programjaira...
Ez így elmesélve nem is tűnik annyira érdekesnek, de a tanulság az, hogy kicsi ez a világ. És jó érzés, hogy akárhol járok benne, mindenhol ismerősökbe botlok.
Hazafelé három véletlen találkozásom volt: összefutottam azokkal, akiknél a nyáron felvételiztem, s elhoztak egy darabon. Épp csak kitettek a körút sarkán, rendezgettem a soraimat, mikor arra jött egy volt kollégám, akinek szintén ikrei vannak, és két munkahelyen is együtt dolgoztunk. Aztán a kórházból hazafelé, az állomáson összefutottam egy beteghordó ismerőssel, akitől 7 éve kölcsönkaptam egy könyvet, nemrég akadt a kezembe, és nem tudtam, hogy juttassam neki vissza. Előtte épp emlegettem, mert anyukám abban a kórházban fekszik, ahol ez a fiú dolgozik. Örömében még a volt barátnőmet is felhívta, aki azóta, h Finnországban járt, rendszeresen jár a finn baráti kör programjaira...
Ez így elmesélve nem is tűnik annyira érdekesnek, de a tanulság az, hogy kicsi ez a világ. És jó érzés, hogy akárhol járok benne, mindenhol ismerősökbe botlok.
2008. november 20., csütörtök
Beszoptam - a web-café-n
A web-caféra már rég néztem be, most is csak zaklatott állapotomból kifelé kerestem valami nyugtató irodalmat. S lám, beszoptam egy átverést. IQ tesztet reklámozott a banner, finnül, s nem olvastam el a képernyő alján a feliratot: 4 EUR/hét. Gondoltam, egy ingyenes IQ teszt nem árt, kisöpri az agyam, s a végén sem volt gyanús, hogy telefonszámot kér ahova az eredményt elküldi. Küldi a frászt. Feliratkoztam, én hülye, valami SMS listára, heti 4 EUR-ért. A céges telefonnal, mert az névtelen, ó én barom, amiről a szolgáltatást lemondó SMS, amit azonnal elküldtem, amint rájöttem a cselre, nem megy el, merthogy az ilyen emeltdíjas szolgáltatások le vannak tiltva. Érdekes, az SMS küldés le van tiltva, de az interneten a telefonszám megadása nincs. Na, ebből hogy mosakszom ki?
Hát igen, valamiből az F-korszakiaknak is meg kell élni...
Ilyen esetekre az egyik filmben láttam a megoldást. "Anyukám azt szokta mondani, ha magad alatt vagy, a legjobb egy palacsinta." Nem az én anyukám, hanem a filmben, de az ötlet jó, bevállt, ha valami gáz van, jobb elmenni enni valamit, az lecsillapítja az első pánikot. Mint ahogy lecsillapított akkor is, amikor a laptopom kávét kapott.
Most álljak neki éjnek évadján palacsintát sütni? Nem is olyan rossz ötlet.
Hát igen, valamiből az F-korszakiaknak is meg kell élni...
Ilyen esetekre az egyik filmben láttam a megoldást. "Anyukám azt szokta mondani, ha magad alatt vagy, a legjobb egy palacsinta." Nem az én anyukám, hanem a filmben, de az ötlet jó, bevállt, ha valami gáz van, jobb elmenni enni valamit, az lecsillapítja az első pánikot. Mint ahogy lecsillapított akkor is, amikor a laptopom kávét kapott.
Most álljak neki éjnek évadján palacsintát sütni? Nem is olyan rossz ötlet.
2008. október 3., péntek
IQ-s madár
Érdekes cikkre bukkantam. IQ és természet a könyv, a kivonat a férfiak sanyarú (de boldog) sorsáról szól. A lábastyúk hogy gondozza a tojásokat a 9 hónapos "terhesség" alatt.
Ha már természet, az e coli baktériumról olvasom (nesze madárbogyók, húgyúti fertőzés), hogy léte az evolúció egyik ellenbizonyítéka.
Kreativitás van, de hogy a világ hogy keletkezett, azt még mindig nem tudom.
Ha már természet, az e coli baktériumról olvasom (nesze madárbogyók, húgyúti fertőzés), hogy léte az evolúció egyik ellenbizonyítéka.
Kreativitás van, de hogy a világ hogy keletkezett, azt még mindig nem tudom.
2008. október 27., hétfő
Három szín: fehér
Megcsináltam egy netes IQ tesztet. Azt mondja, 15-ös szórású skálán 133, 24-esen pedig 153. Nem tudok két feladatra válaszolni, akárhogy töröm is a fejem. IQ nuku. Lehet, hogy ki is dobnak emiatt a Mensából? Nem tudom, mennyivel lehet ma bekerülni, de azt hiszem, ez épp határeset. Bántatomban benyomtam egy bocitejkaramellát, és egy filmet. Három szín: fehér. Lengyel, Krzysztof Kieslowsky rendezte, érdekes történet párkapcsolatról, ahol a ffi azért rendezi meg saját halálát, hogy megtudja, felesége hullat-e könnyet a sírjánál. Bizarr humor. Megtudjuk a filmből, mi lesz a reptéren elveszett csomagok sorsa, itt a keleti blokkban. Kicsit örkényi a főhős meggazdagodása, csak azért lesz milliomos, hogy a nejével kitoljon.
A másik film egy Audrey Tatou film volt, a szeret, nem szeret, a bájos főhős megöli szerelmét. Nem láttam jól, kétszer is elaludtam rajta. Talán ma este... A harmadik filmem az Atlantic city volt, na ez is nagyon tetszett, a fiatal Sarandon Zsuzsával.
Végre megint volt egy kis időm filmet nézni, keddig van még két másik, aztán vinni kell vissza a könyvtárba, mondtam már, hogy itt a DVD egy hétig lehet kint, ingyen? Hanglemezek egy hónapig. Olvasni nincs időm, pedig könyveket is hoztam jókat. (És ezt az imént megcáfoltam a Dawkins idézetekkel.)
2008. június 5., csütörtök
IQ eladó (hülye legyek)
Index, cikk: a hülye legyek hosszabb ideig élnek, mint intelligens társaik, mert a megnövekedett agyi/idegi aktivitás energiát von el a légy szervezetétõl. Ezek szerint nem leszek hosszú életû...
IQ eladó. Hülye legyek!
Vicc: nyomorék lány, egyik keze normális, másik égnek áll, kifog egy aranyhalat. Teljesítem három kívánságodat, mondja. Legyen az egyik kezem olyan, mint a másik. Erre mindkét keze égnek áll. Nem úgy, fordítva, erre mindkettõ bénán lóg alá. Mindjárt megõrülök! Kiált a lány, és úgy is tesz.
IQ eladó. Hülye legyek!
Vicc: nyomorék lány, egyik keze normális, másik égnek áll, kifog egy aranyhalat. Teljesítem három kívánságodat, mondja. Legyen az egyik kezem olyan, mint a másik. Erre mindkét keze égnek áll. Nem úgy, fordítva, erre mindkettõ bénán lóg alá. Mindjárt megõrülök! Kiált a lány, és úgy is tesz.
2008. június 26., csütörtök
Összefutások
Érdekes, mikor az ember Budapest és Helsinki között repül, nem fordult még elõ, hogy ne találkoztam volna valaki ismerõssel.
Az elsõ hazautamon a magyarországon élõ finn fõnökömmel és egy másik régi kedves kollegával találkoztam. Egyikük itt volt otthonról, másikuk munka ügyben utazott oda. Csodálkoztak rajtam: nincs két éve, hogy eljöttem a cégtõl, s lám, már itt vagyok kint megint. Ha tudnák az okát! Elõtte sokat, havonta utaztam, itt volt kint a fõnököm, s jöttem hozzá rapportra, meg tanfolyamokat tartani Helsinkibe, Ouluba, Tamperébe. Akkor megkaptam õt fõnöknek, és a havi egyszeri utakat költségcsökkentés címén megszüntették. Akkor nekem úgy tûnt, az új fõnököm 2 hetente repül. Hiányzott Finnország, hiányoztak az utak! Gondoltam, a másik munkahelyen majd többet keresek, és gyakrabban jöhetek, de csak egyszer, tavaly a Gulyás Grand Prix idején tudtam kiutazni. Tudjuk, mi lett belõle (ott ejtettem el esti szaunázáskor, hogy alkalomadtán visszajönnék).
Második hazautamon két volt kollegával repültem. Egy kicsit odébb lépek, és mást mondok: a szakdolgozatom témája coaching a software fejlesztésben: mit tud kezdeni a coach ott, ahol a régi SW fejlesztési módszerek, az alapos tervezés, dokumentálás már nem hatékony (mire a programot legyártjuk, a piacnak már másra lenne szüksége). Hát segíteni, bevezetni az újabb módszereket, agilis SW fejlesztést. Vagyis: agile coaching. Na akkor döbbenek, mikor kérdem, mit csináltak itt Finnországban. Tanfolyamon voltak, agile coachnak tanulnak. Paff vagyok. Tõlük megokosodhatnék. Persze látom, az a coaching nem az a coaching, nem a döntéshozót, hanem a végrehajtót támogatják, miután kiadták az ukázt. De akkor is, jó lenne tudni róla, mi folyik a nagycégnél, hogy megy ott az, amit coachingnak neveznek.
Most kifele meg egy régi ismerõssel jöttem: a helsinki egyetemen csináltunk valaha magyar nyelven önképzést, szabadegyetemet: saját szakterületünkrõl egymásnak tartottunk elõadás. Beszéltünk már róla, mikor a Prizmában összefutottunk, hogy folytatni kellene, az egyetemi kapcsolatok megvannak (akkor stílusos, ha az egyetemen tartjuk), téma is lenne (pl. IQ, agile), vállalkozó elõadókat is, közönséget is találunk. Meg az jó is lenne, kis magyar társaság megcsinálja a maga mindentudásegyetemét. Benne leszek a tévébe, heh, aztán lehet ezt az infoterméket jópénzen eladni, multilevelbe marketingelni, s direktmail kiküldeni, ahol tudjuk, hogy 15% vásárol, annak 15%-a minden további infó csomagot megvesz, gazdag tanácsadó leszek én is! (nem linkelem, nehogy valaki odamenjen hírlevelet vásárolni, keressétek meg) Mert ahogy a pókerarcok is elmondták, meggazdagodni a vesztõkön lehet. Abból meg van bõven, minden iparban a legjobb 2% keres, a többi 98% elvan, vagy veszít (marketingbõl úgy mondják, az elsõ két cég kaszál). Kár, hogy az IQ-ért nem fizetnek.
Találkoztam még további kedves emberekkel: a reptéren a régi helsinki magyar tanár és utódja egy idõben vártak vendégeket. Olyan még nem volt, hogy repülõn vagy reptéren valaki ismerõssel ne találkoztam volna.
Összefutottam céges éttermekben egy sor régi kollegával, a magyarországi részleg egykori vezetõjével, tegnap pedig egy sráccal, akivel a bázisállomás kabinetében hõmérsékletet mértünk és szabályoztunk együtt. De szép is volt, mikor együtt dolgoztunk!
Van ugye ez a keddi magyar nap, Helsinkiben az MBar-ban, ott is futottam már össze olyan régi ismerõssel, akivel otthon finn tanfolyamra jártunk együtt. A következõ csodálkozásom az volt mikor kiderült, hogy alkalmi magyar taxim itt lakik a lakótelepemen. Sõt, a lakótelepünkön legalább 10-12 magyar család él, ebbõl kb 5-6-ról tudok.
Vagy ennyire belterjes a finnországgal kapcsolatot ápoló magyarok közössége, vagy ennyire sok embert ismerek? Ennyire kicsi lenne a világ?
És finnországban élõ bloggerekkel mikor futunk össze?
Az elsõ hazautamon a magyarországon élõ finn fõnökömmel és egy másik régi kedves kollegával találkoztam. Egyikük itt volt otthonról, másikuk munka ügyben utazott oda. Csodálkoztak rajtam: nincs két éve, hogy eljöttem a cégtõl, s lám, már itt vagyok kint megint. Ha tudnák az okát! Elõtte sokat, havonta utaztam, itt volt kint a fõnököm, s jöttem hozzá rapportra, meg tanfolyamokat tartani Helsinkibe, Ouluba, Tamperébe. Akkor megkaptam õt fõnöknek, és a havi egyszeri utakat költségcsökkentés címén megszüntették. Akkor nekem úgy tûnt, az új fõnököm 2 hetente repül. Hiányzott Finnország, hiányoztak az utak! Gondoltam, a másik munkahelyen majd többet keresek, és gyakrabban jöhetek, de csak egyszer, tavaly a Gulyás Grand Prix idején tudtam kiutazni. Tudjuk, mi lett belõle (ott ejtettem el esti szaunázáskor, hogy alkalomadtán visszajönnék).
Második hazautamon két volt kollegával repültem. Egy kicsit odébb lépek, és mást mondok: a szakdolgozatom témája coaching a software fejlesztésben: mit tud kezdeni a coach ott, ahol a régi SW fejlesztési módszerek, az alapos tervezés, dokumentálás már nem hatékony (mire a programot legyártjuk, a piacnak már másra lenne szüksége). Hát segíteni, bevezetni az újabb módszereket, agilis SW fejlesztést. Vagyis: agile coaching. Na akkor döbbenek, mikor kérdem, mit csináltak itt Finnországban. Tanfolyamon voltak, agile coachnak tanulnak. Paff vagyok. Tõlük megokosodhatnék. Persze látom, az a coaching nem az a coaching, nem a döntéshozót, hanem a végrehajtót támogatják, miután kiadták az ukázt. De akkor is, jó lenne tudni róla, mi folyik a nagycégnél, hogy megy ott az, amit coachingnak neveznek.
Most kifele meg egy régi ismerõssel jöttem: a helsinki egyetemen csináltunk valaha magyar nyelven önképzést, szabadegyetemet: saját szakterületünkrõl egymásnak tartottunk elõadás. Beszéltünk már róla, mikor a Prizmában összefutottunk, hogy folytatni kellene, az egyetemi kapcsolatok megvannak (akkor stílusos, ha az egyetemen tartjuk), téma is lenne (pl. IQ, agile), vállalkozó elõadókat is, közönséget is találunk. Meg az jó is lenne, kis magyar társaság megcsinálja a maga mindentudásegyetemét. Benne leszek a tévébe, heh, aztán lehet ezt az infoterméket jópénzen eladni, multilevelbe marketingelni, s direktmail kiküldeni, ahol tudjuk, hogy 15% vásárol, annak 15%-a minden további infó csomagot megvesz, gazdag tanácsadó leszek én is! (nem linkelem, nehogy valaki odamenjen hírlevelet vásárolni, keressétek meg) Mert ahogy a pókerarcok is elmondták, meggazdagodni a vesztõkön lehet. Abból meg van bõven, minden iparban a legjobb 2% keres, a többi 98% elvan, vagy veszít (marketingbõl úgy mondják, az elsõ két cég kaszál). Kár, hogy az IQ-ért nem fizetnek.
Találkoztam még további kedves emberekkel: a reptéren a régi helsinki magyar tanár és utódja egy idõben vártak vendégeket. Olyan még nem volt, hogy repülõn vagy reptéren valaki ismerõssel ne találkoztam volna.
Összefutottam céges éttermekben egy sor régi kollegával, a magyarországi részleg egykori vezetõjével, tegnap pedig egy sráccal, akivel a bázisállomás kabinetében hõmérsékletet mértünk és szabályoztunk együtt. De szép is volt, mikor együtt dolgoztunk!
Van ugye ez a keddi magyar nap, Helsinkiben az MBar-ban, ott is futottam már össze olyan régi ismerõssel, akivel otthon finn tanfolyamra jártunk együtt. A következõ csodálkozásom az volt mikor kiderült, hogy alkalmi magyar taxim itt lakik a lakótelepemen. Sõt, a lakótelepünkön legalább 10-12 magyar család él, ebbõl kb 5-6-ról tudok.
Vagy ennyire belterjes a finnországgal kapcsolatot ápoló magyarok közössége, vagy ennyire sok embert ismerek? Ennyire kicsi lenne a világ?
És finnországban élõ bloggerekkel mikor futunk össze?
2012. február 27., hétfő
Agy
Egy finn kutatás szerint a jó vezetõk többsége életében történtek komoly személyes válságok/veszteségek. Úgy néz ki, hogy a problémák edzik az embert jó vezetõvé.
Tutkimuksesta paljastui, että hyvillä esimiehillä ovat yhteistä traagiset elämänkokemukset. Yli puolella hyviksi katsotuista oli taustalla isoja henkilökohtaisia menetyksiä.Az IQ nem korrelál azzal, hogy valakit mennyire tekintenek jó vezetõnek, de az EQ, fõleg az empátia nagyon is korrelál. A kutatás szerint az izgulósból is válhat jó vezetõ. Hurrá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)