Plusz egy nap

Nem így gondoltam. Úgy volt, hogy vagy haza érek, vagy elmegyek a finn család hétvégi házba, és ott alszom hálózsákban. Akkor rövidebb lett volna a mai táv, és holnap kipihenten mehettem volna haza. Elszámoltam magam. Reggel két kört mentem a Rokua nemzeti parkban, egyiket reggeli előtt a hotelnél, a másikat akkor, mikor elindultam, egy másik, hasonló helyen. Aztán nekivágtam a hét órás útnak dél felé. Mármint északról délre, kb fél 11-kor. Megálltam egy olyan városban ahol egy kollégám született. Sokat mondta, gondoltam ha útba esik, akkor majd ott kajálok. Kicsit hosszúra nyúlt, mert várni kellett az ételre, és közben küldtem neki üzenetet, hogy nézd, hol vagyok. És ő felsorolta a városka látnivalóit. Megnéztem a templomot, a látvány sajtüzemet, a bocis szobrot a főtéren - ez a város a tejből él, meg azt az országúti szentképes emlékművet, amit Magyarországon minden faluban látni a falu védőszentjével. Ilyennel eddig Finnországban nem találkoztam, itt ugyanis kevés a katolikus, az evangélikusok meg nem emelnek ilyen szobrokat vagy kegyhelyeket.

Mikor tovább indultam, kb 3-kor belefutottam a finn elnök Urho Kekkonen szülőházába, ma emlékhely, éreztem, hogy valami baj van. A navigátor hazáig 5 órát, a szigetig 4 órát mondott, s nekem még volt egy betervezett túra a dél-Konnavesi nemzeti parkban. Az eredmény az lett, hogy megyek még túrázni, ez az utolsó nap, és a bakancsom vágyik még egy pár kilométerre. A szigetre csak sötétedés után érnék oda, ha kihagyom a túrát, akkor is, s a sötétben nem tudok beevezni. Akkor viszont nem kell úgy sietni, ha haza megyek, nem baj, ha éjjel érkezem ((c) Edda).

A park szép volt. Sajnos felmentem a hegyre is, ezért két és fél órát tartott az a 6 kilometer. Meredek hegyoldalon kellett felmászni, köveken és gyökereken. Aztán lejönni is. Mivel amúgy is késve értem, negyed hat körül, a hegy tetején értem a naplementét. mutassam?

A másodikon látszik, milyen magas volt. Meg a tavat mutatom, és hogy milyen volt az emelkedő.

Sötét lett mire elindultam haza. A parkolóban már csak egy pár lakókocsi állt, és egy magyar rendszámú autó, gondolom valahol ott sátoroznak. Tettem egy cédulát az ablakra azzal a szöveggel, hogy hali, jó messziről jöttetek.

Haza is értem volna éjfélre, de ez a hátralévő négy óra nagyon lassan indult, és elkezdett le-lecsukódni a szemem.

Most 200km-re otthontól megálltam, behoztam a párnámat a csomagtartóból, és hogy azt a tegnapi komolytalan jóslatomat beteljesítsem, ma valóban a saját hálózsakomban fogok aludni legalább egy órácskát az autóm hátsó ülésén.

Így teszem még emlékezetesebbé ezt a kirándulást. Meg érdekesebb is lesz, ha én ezt a klubban egyszer elmesélem.

A jövő héttől meg olyan leszek, mint Muumi Papa, aki folyton könyvet akar írni a kirándulós kalandjairól.

Nem hiszitek a kocsiban alvást? Mutatom.

A legjobbat még elmesélem. A hátsó ülésen fekszem hanyatt, na mit látok? A csillagos eget. Olyan tiszta és sötét, hogy még a legapróbbak is látszanak. Kb olyan, mint amilyen azokban az uvegkupolás iglukban lehet, amit az Urho Kekkonen nemzeti parknál láttam (Kakslauttanen hotel). Az extrém drága lenne, ez ingyen van. Ezt megjegyzem, mert amikor két vagy három nappal ezelőtt Inariban néztem az északi fényt, erősen csavargatni kellett a fejem, s ott inkább az autó mellett állva bámultam az eget, kitéve magam a vadállatoknak.

+1: azt hittem hideg lesz autoban aludni de nem. Csak a lábam nem fér el. Jó éjszakát!

Memóriazavar?

 Megvolt a reggeli séta a Rokua nemzeti parkban, megvolt a reggeli, s most kijelentkezés előtt nézem a mai programot: merre megyek és mit csinálok. A Rokua-ban lenne még egy 4 km-es kör, aztán az Etelä-Konnevesi nemzeti parkban egy hasonló.

De nem ez a lényeg. A googli ide nyomja az arcomba, figyelmeztet, hogy parking. Rábökök, azt mondja itt parkolsz.

Ez hülyének néz? Csak emlékszem rá, hogy hova tettem az autót, főként, hogy itt a hotelnél egy parkoló van, s az se olyan bonyolult labirintus, mint az Iso Omena mélygarázsa.

Vagy ők már tudják, hogy kezdődő emlékezetkieséseim vannak? Jó lenne tudni, mi a diagnózis, és hogy menthető-e.

A mai örömhír: megyek haza! Ma este már a saját hálózsákomban alhatok! Azaz lehet, hogy biztos, hogy egy nappal meghosszabbodik a kirándulás?

Rokua, harju

Hazafelé

 Ma nagyon elegem lett az egész nemzeti parkos hülyeségből. A Pyhä-Luosto nemzeti parknak több túra utvotnala van, és mind 7km vagy hosszabb. Olyan napon, amikor 7.5 orat kell utazni, nem igazán nyerő. Elindultam az Ukko-luosto tunturira. Felfelé mentem, csodáltam a hatalmas bazalt köveket, ami a hegyet boritja, meg geocache-t kerestem kevesebb sikerrel (10-ből csak 2 lett meh), mikor eleredt az eso. A ruham egy darabig birta, végül ma nem az izzadas miatt kellett lecserelni.

Benéztem Rovaniemiben a sarkkörön a télapóvárosba, ebédeltem egy régi lappföldi ismerőssel, levezettem 720 km-t, és este még kimentem sétálni. Hulla vagyok.

Még egy dologból elegem van. A tojasbol es a szalonnából. Minden hotelben ez a reggeli.

Pihenőnap

A mai napban az volt a legjobb - figyelj - hogy tegnap úgy döntöttem, hogy nem megyek fel a norvég Vardø-ig, ahogy eredetileg terveztem, és lemondtam az ottani szállást. Utsjoki elég volt, ott sem volt túl sok látnivaló, hát még északabbra.

Inariban aludtam, és a következő megállóig ma csak 100 km-t kellett vezetni. Volt tehát bőven időm lustálkodni, s megállni geocache dobozokat keresni. Ebből kifolyólag olyan helyeken álltam meg, ahol vagy szép kilátás, vagy érdekes geológiai képződmény (fejjel lefelé fordult ördög-köpü (hiidenkirnu) volt, szikla, ami alulról üreges, itt a wiki oldal). 

Már négykor becsekkoltam a hotelben, és elmentem - vajon hová? - túrázni, az Urho Kekkonen nemzeti parkba. Olyan körutat néztem ki, aminek nem nagy a szintkülönbsége, mert sietni akartam vissza a spa-ba úszni és szaunázni. Az út 2 km után ketté ágazott, az egyik egy rénszarvas farmon keresztül, a másik fel a tunturira. Ezt akartam elkerülni. A rénszarvas telep kapuja zárva volt...

Megcsináltam, felmentem a hegyre, egy újabb váltás ruhát tele izzadtam. Jó, a hegy csúcsát kikerültem, pontosabban az oldalán körbesétáltam. Így lőttem (a lőttek-ből magyarítottam) a pihenő napoknak. A lépésszámláló karperecem most 19000-et mutat úgy, hogy ma csak egy nemzeti parkban voltam (még két hegyen Ivaloban és a medve-sziklánál).

Holnap hosszú út lesz, két nap alatt akarok haza érni. Az 1100 kilometer és 12 óra. Kettéosztva is sok a napi a napi adag, főleg az én tempómban úgy, hogy minden tarka erdőt, folyót és rénszarvast le akarok fotózni. És ha már ilyen nemzeti parkosra sikerült ez a szabadság, holnap sem akarom kihagyni a túrázást. A Rokua nemzeti park esik kis kerülővel útba (a közelében, spa hotelben foglaltam szobát). Ha bírom erővel.

Most hívott a finn barátnőm, hogy Helsinkiben ma 20 fok volt (Inariban 4). A hét végét a mökkiben töltik, ha szombat este oda megyek, a szombati táv 200 kilométerrel csökken (és vasárnap reggel elvihetem a fiát magammal, akinek délután meccse van, és ő maradhat estig - mi ez, ha nem kihasználás?). Ha oda megyek, nem esik útba az Etelä-Konnevesi nemzeti park, helyette bemehetek a Repovesibe, de ott már jártam. És csak vasárnap érek haza. Nagy dilemma. Nem szeretem a dilemmákat, mert ilyenkor döntésképtelen vagyok.

Még valami jó volt. Éjjel kettőig szöszmötöltem, néztem, merre menjek és mit csináljak ma. Mikor mentem volna lefeküdni, eszembe jutott kinézni az ablakon. Csillagos volt az égbolt, tiszta (délután és este összefüggő felhős). Gyorsan megnéztem az Aurora előjelzést, enyhe mágneses aktivitást jeleztek. Pizsamára vettem az anorákot, és kimentem északi fényt nézni. Nem kellett messzire menni, a Sajos után a hegyen voltak jó folyóparti parkolók. Onnan néztem fél órán keresztül a hullámzó és cikázó zöld fényeket, aztán meguntam, s "haza" mentem a hotelbe. 5 óra alvás. Megint.

Ma szeretném végre kialudni magam. Nem szeretném, ha pihenés és feltöltődés helyett végkimerülés lenne a vége. Most fél 11, még van esély... Csak el kellene indulni a szobámba, és nem itt ülni az étteremben és nyalogatni a szám szélén a sós karamella és párolt lakka - kenyérsajt desszert utóízét - nyamm, de finom volt (a grillezett nieri is, ajánlom) és javítgatni a helyesírási hibákat.

Hosszú nap

A mai nap is hosszúra sikerült. Reggel megnéztem a számi múzeumot. Aztán a Lemmenjoki nemzeti parkban túráztam (aranymosók folyója volt a Lemmenjoki). Egyedül voltam, nem jött szembe senki, s kb a fele után elkezdtem félni a medvétől). Délután felmentem az északi határig Utsjokiba (joki=folyó), de nem mentem tovább, inkább visszajöttem Inariba. Holnap alhatok tovább, a kötelező táv a következő hotelig csak 100km. Még nem tudom, (hogy hol alszom ma éjjel) mit fogok csinálni. Mehetnék korábban a hotelbe, és tölthetném az időt a spa-ban, vagy mehetek egy újabb nemzeti parkba (Urho Kekkonen), vagy mehetek geocache-t keresni. Ma is találtam hármat, ebből az egyik a finn-norvég határon, a híd közepén volt. Kb fél órát voltam külföldön is, március óta először (ha leszámítjuk a magyar nagykövetséget Helsinkiben), mert a hid túloldalán tudtam leparkolni.  (Mig az elrejtett dobozt kerestem, nagyon néztek a határőrök, mit keresgélek a hidon annyi ideig.)

Kellenek az izgalmak, most pl az éjszakai vezetés volt az, bár csak egyszer kellett lassítani az úton átkelő rének miatt.

Szóval mostantól nem északra, hanem dél felé megyek. Mögöttem 1900km, előttem hazáig 1200, plusz néhány nemzeti parkos kitérő.

Harmadik nap

Ma mélyebbre hatoltam a Lappföldbe, mint bármikor korábban, de előbb sétáltam két nemzeti parkban, még a sarkkör alatt. Az Oulanka nemzeti parkban sziklafalak között, kanyonban zúgó folyót néztem, az a kör őt kilometer volt. A Riisitunturi nemzeti parkban egy tunturira mentem fel, az a kör 4.3 km volt. Erdőből indult az út, felment a szinte kopasz hegy tetejére, s egy másik úton vissza. Csodálatos napos idő volt, őszi színek (finnül ruska), vörös aljnövényzet, alacsony fák (komplett fenyő 2 m)... megérte.

Már reggel elcsúszott a menetrend. Az esti tervezés miatt késve mentem aludni, mégis egy órával hamarabb ébredtem. Ha már igy alakult, felmentem a Ruka tunturira, ami egy síparadicsom. Megpróbáltam elképzelni, mit csinálnak itt az emberek télen. Meg fotóztam az őszt. Ez extra program volt.

Volt a szobámban szárító szekrény. Kimostam a hosszú alsóm és a hosszú ujjú pólókat, amiket tegnap tele izzadtam. Mire lejöttem, meg is száradt, jól jött a mai túrák után, volt mit felvenni. Ez is extra idő.

Fél óra késéssel indultam. Az első nemzeti parkban lenyűgözött a látvány, egy órával többet időztem. Gondoltam, majd a másikban gyorsabban megyek, és behozom. Ott meg annyira szép volt az idő, hogy a hegy tetején nekiálltam és megebédeltem.

20 percig kerestem egy geocache-t, s mikor meglett, még 10 percig törtem a fejem, hogy vegyem ki. Gondoltam, hogy már mindegy, a szép idő miatt megérte túrázással tölteni a napot. Csakhogy még 300km utazás (4 óra plusz pihenők) volt előttem. Felhívtam a hotelt, hogy meddig kell odaérni, mondtak, hogy este 9-ig. A navigátor szerint 20:45-t mondott pihenők es tankolás nélkül. Nem lehetetlen...

Nyomtam, ahogy a csövön kifért. Két dolgot felejtettem el. Avagy hármat. Egy, hogy az autóm hibrid. A fogyasztas 4,5-5 liter százon, de csak akkor, ha nem formulázok. Az átlag szép lassan felment majdnem 6 literre, a hátralévő megtehető út meg gyorsabban fogyott, mint a távolság. (100 kilométerre benzinem normál fogyasztással számolva, a következő benzinkút 85 km. Ez volt a másik, amit elfelejtettem, hogy a lappföld ritkán lakott, nagyok a távolságok, és nincsenek városok se benzinkutak (van egy kanna a csomagtartóban, de üresen)

Optimalizálni kellett, vagy sietek, hogy odaérjek zárás előtt, vagy spórolok a benzinnel, nehogy ne érjem el a benzinkutat. Dombokra fel lassulva mentem, dombokról lefelé gyorsítottam. A dombokat, vagy hegyeket is elfelejtettem, északon ilyenek is vannak. (Az egyik emelkedő 11%-os volt. Az hány fokos?)

A legrosszabbat hagytam utoljára. A rénszarvasok! Az úton állnak, ha nem veszed észre időben, beszáll az első ablakon, kiszáll a hátsón, és a fejed. Egy helyen megálltam és átengedtem egy egész családot magam előtt. Beállítottam a kamerát, csak elfelejtettem elindítani a felvételt. :) Egy másik jámbor egyed közvetlen az út szélén állt, kanyar után, esélyem se lett volna lelassítani. Szerencsére nem lépett elém. A rénszarvasokkal sem számoltam.

Tankolással, sötétedés után lelassítva, egy extra technikai pihenővel ide értem időben. Vacsora, tévé, napi blog után megyek fürdeni és aludni. Holnap megyek tovább. A lapp múzeum 9-kor nyit,  utána cél az északi határ, Utsjoki már csak 125 km, onnan meg meglássuk, merre tovább. Vagy visszapattanok a kerítésen, és elindulok dél felé, s megnézem az Urho Kekkonen nemzeti parkot, vagy ha bírom még seggel, és átengednek a határon (bármelyik pillanatban lezárhatják) mehetek tovább a jeges tengerre (Barrents tenger? Fürödtetek már benne?)

Csavargó

 Ma lekéstem a szaunát. Már sötét volt, 3/4 9 mikor megtaláltam a szállodát egy síparadicsomban, pontosabban annak a szélén. Mire bepakoltam a szobába az átázott és mosásra váró cuccaim, letelt a szauna idő. Az étterem nyitva volt, még kaptam rántott szarvast erdei gombával. Lappföldi ismerős mesélte, hogy szokott ezeknek a hoteleknek gombát szedni, lehet, hogy ezt is ő hozta?

Szóval a Lappföldön vagyok, tunturin. Már fél úton, Kainuu megyében megjelentek a rénszarvasokra figyelmeztető táblák, de még egyet sem láttam. De azt hiszem medvét igen, egy ritkás erdőben, autóból. Belegondtam, hogy előtte ott sétáltam egyedül a nemzeti parkban... Sőt, ott végeztem el a kis dolgom a medve közelében.

A mai eredmény 430 km országúton (via Kerélia), 9-10 kilométer gyalog, két nemzeti park, 4 geocache. Végig szemerkélt vagy esett az eső, az anorák nadrághuzat és a kabát és bakancs bírta a strapát. A keresztcsontomban elmúlt a fájdalom, az erdei túra gyökerekekkel és sziklákkal szabdalt úton mindig kimozgatja. Volt tó, mocsár deszkapallóval, tűzrakó hely, nemzeti parkos központ ajándékbolttal... voltak őszi színek, a zöld mind az 50 árnyalata sárgától bordóig.

Ma ebédre meleg ételt akartam enni. Sotkamoban csak két valamirevaló étterem volt, az egyik Anna grillje, de csak hamburger-szerű ételei voltak, én meg levesre vágytam. Szemben Annával van egy nepáli, ott kaptam gyömbéres csirkelevest, az sokatt javított az átázott átfázott tagjaimon. Na meg a csirke és sertés "pörkölt" rizzsel, desszertnek tavasz tekercs édes csilivel. A csípős hús és a csili is jól esett.

Hol csúszott el a program? Ma nem pokemonoztam viszont ahol megálltam (Peurajärvi) jelezte a térkép, hogy itt egy geocache. Pillanatok alatt megtaláltam, s kedvet kaptam még. Kicsit odébb egy zúgó feletti hídnál megálltam fotózni, s dobozt keresni. Na ez fél ora volt. Aztán a Hiidenportti nemzeti parkban is volt egy, meg ha már nemzeti parkozok, akkor a Hossa-ban is kellett. Ez sem volt trivialis, sok volt a mugli.

Az egyik út, 44 kilometeres szakasz a Hiidenportti (ördög-kapu) nemzeti parkba köves földút volt. Nem járt rajta senki, nem értem miért arra navigált a Google. Tiszta Rovanperä (ralli sofőr) érzésem volt, 100 fölött nyomtam. A parkra tervezett 2 óra nem volt elég, észvesztő sziklafalakon kellett felmászni, megizzadtam, meg kellett állni pihenni. És áfonyázni. Már piros a levele, de a a bogyó még jó. A gombákat nem ismerem, azt nem szedtem, pedig volt rengeteg.

Most mehetnék időben aludni, de még nem néztem meg, holnap hová indok. Jó lenne beprogramozni, hogy megálmodjam. A hangoskönyvem szerint (why we sleep) alvás (álom) közben tárolódik el az aznap látott és hallott információ, és ha este készülünk a következő napra, jobban fog menni, bármi is legyen az, sport, iskolai vizsga, vagy útiterv. Akkor kerülnek helyükre az agykockák (konstruktivizmus, erről évekkel ezelőtt sokat írtam).

Most akkor gyors tervezés, fotó válogatás, és hosszú, mély, pihentető alvás. megdolgoztam érte.

Hiidenportti:

Hossa:

Út közben Bojtorjánt hallgattam. Ezt.

Élmény

A héten az volt a legjobb, hogy elmúlt a szemgyulladásom, és tegnap már mehettem úszni.

Jaj, nem is az. Hanem az, hogy befejeztem a teszteket, és pici karrier-módosítás elé nézek. Izgalmas!

Na meg a tervezgetés, hogy hova utazok, és mit csinálok.

A legjobb az volt, amikor 630 kilométer és 13 óra utazás után (ebben benne volt egy két órás kirándulás a Koli Nemzeti Parkban, meg néhány technikai megálló (tankolás, ebéd, geocache) megérkeztem a szállodába, ahol meleg szaunával vártak.

Nem is csak egy sima szauna, egy egész szauna fürdő, három különböző szaunával és élmény zuhannyal. Ezt elmesélem, ha kivárod.

Észak-karéliaban vagyok, Karelia vagy finnül Karjala olyan, mint otthon Erdély (népzene, hagyományok, az emberek mentalitása, és nagy részét elvették). Az egyik szauna karél szauna volt, a másik finn, a harmadik török (egy méteres porcelán vázából ömlött a gőz). Meg láb-áztató padok, jeges tál, meg kutak. Egyedül voltam, kár, mert koedukált hely, igazán nem bántam volna ha lettek volna nők is.

Aztán az élmény zuhanyzók. Az elsőben két gomb, felirat nélkül. Megnyomod, a zuhanykabin kék fényre kapcsol, és fentről hideg vizet ereszt a nyakadba. A másik gombra piros, és kb forró viz.

A másik kabinban négy gomb volt. Az első karéliai hagyomány, mentás illatosított víz fentről (ez utóbb okozott nem várt pillanatokat), zöld fények, erdei hangok, kakukk és fa susogás, aztán kantele zene (hagyományos finn népi hangszer, már mutattam). A második téli valami. Kék fény, hideg víz, farkas üvöltés. A harmadik nyári emlék: oldalról locsoló hideg vízsugarak, fentről langyos meleg, narancs színű fények. A hangokra nem figyeltem. A negyedik a hotel nevét viseli, zöld, piros, kék fény felváltva, hideg, meleg, langyos víz minden irányból, fentről mentás illatosított... és hozzá medve hörgés. Ijesztő. (Ilyen zuhanyfülke van még egy pár. Persze mindet kipróbáltam.)

A meglepetés meg az volt, hogy a forró szaunában a fürdőnadrágomat átitató illóolajok kellemetlenül hidegen tartották a lényeget, mondhatni élet-elixirt. Az már megvolt, hogy a zuhany alatt elkövetett fogmosás mit okoz, ha az alhasadra folyik az óvatlan kiengedett fogkrémhab?

A nemzeti parkban a hegy tetején (sikló-szerű ferdelift vitt fel) erős szél fújt, jól átfáztam, hiába a drága új kabát, amit az elveszett helyett vettem, ez után a túra után igazán helyre tett az élmény (a szaunázás, nem a borsmenta).

Holnap kicsit rövidebb lesz a táv, cserébe két nemzeti parkba is benézek, egyikbe kb 3-4, másikba egy 5-6 kilométeres körre. S meglássuk, hogy bírja a lábam a menést és a fenekem az ülést. Mondhatni tesztelem magam (emberkísérlet).

Holnap, amíg még civilizált (nagy)városokon hajtok át, vennem kell egy sálat, azt nem hoztam magammal. (Meg egy tusfürdőt, mert lenthagytam a spa-ban :( - mindent elhagyok.) Ahonnan jövök, még szinte indiánnyár volt, ahová megyek, már lehet, hogy hó esik. Sapkát és kesztyűt hoztam. Remélem eső nem fog esni, gumicsizma ugyan van nálam, de nem téliesített, és a vastag zokni ellenére fáznék benne. A bakancsom jó, hóban nem lesz gond. Hacsak nem az autóval. Még nincs szezonja a szöges guminak, nyári gumikkal jöttem...

Majd elmesélem, hol és hogy jártam.

A cél? Kipipálni néhány nemzeti parkot. Minél távolabbi, annál jobb.

A végén az élet elixires vicc. Nem vagyok jó vicc mesélő, majd a googli elmondja jobban.

Apáca és a pap a sivatagban. A teve megdöglik. Mondja az apáca, hogy ha már úgyis meghalnak, mutassa meg a pap mi van a reverenda alatt. Mutatja. Kérdi mi az? Azt mondja varázsvessző, élet elixir van benne. Ha azt valamibe bedugja, új élet indul. Azt mondja az apáca: akkor dugja bele a tevébe hogy feléledjen.

Utazasi lazban

Most, hogy kicsit jobban vagyok, ujra utazasrol almodok. De nem igazan almodok, almatlan ejszakakat toltok azzal, hogy nezem a legidealisabb utvonalat: merre menjek, hogy minel tobb szepet lassak. Mivel korona helyzet van, az orszagon belul fogok utazni, itt is tudok annyit menni, mintha elmennek Budapestig meg vissza. Csak azt nem tudom eldonteni, hogy inkabb olyan varosokat es muzeumokat nezzek, ahol meg nem jartam, vagy nemzeti parkokat.

Muzeumkartyaval orszagszerte szinte minden muzeum ingyenes, ez is vonz. De az is, hogy tavoli egzotikus nemzeti parkokat nezzek meg. 40 nemzeti park van Finnorszagban, a fejembe vettem, hogy egyszer mindegyiket megnezem, de nem tuztem ki idopontot, hogy mikorra.

Rajottem, ezt is ugy lehet csak eldonteni, mint amikor strategiat keszit az ember: vizio, ertekek, celok allitasa, lehetseges megoldasok keresese, azok ertekelese es vegul dontes.

Most, hogy ezt igy leirtam, el is dolt a kerdes. Nem tudom, ti is igy vagytok-e, ha nem tudtok donteni, le kell irni, vagy el kell mondani valakinek, akkor hirtelen beugrik a megoldas. S nem azert, mert valaki megmondja, hanem azert, mert mikor szavakba ontjuk, meg is fogalmazzuk mi a problema, mi az eldontendo kerdes, es akkor jobban atlatjuk. Kb mint az imadkozas: ha szavakba tudod onteni a kerest, mar fel siker. Persze nem az, hogy vilagbeke, meg ne legyek rakos, mert azok nem ugy mukodnek...

Na jo, akkor most egy eldontendovel kevesebb, megyek vissza nezni a terkepet. Meg mindig rengeteg kerdes marad: melyik uton mejnek, olyanon, ami gyorsabb, vagy olyanon, amin meg nem jartam, vagy olyanon, ahol komp van, esetleg kicsit kieso de erdekes latnivalo? Hanyszor alljak meg ut kozben, menjek minel tobbet egy nap, aztan masnap nezelodok, vagy menjek kevesebbet, de mindenhol alljak meg, ahol latnivalo van? Ezen mulik, hogy mi es mennyi fer bele. Azt sem tudom, hogy a fenekem hogy fogja birni, alaphangon 2000 kilometer (a Lappfold alljaig), de akar uszkve 3500 kilometer (az orszag masik vegeig) egy het alatt, az napi 500 atlag, az napi 5 ora.

Hogy minek? Jack Kerouac, meg eszaki feny, meg ruska (oszi tajak), meg az utazas es az ujat latas elmenye, bakancslisata, mielott elvisz a korona.

Lázmérés fülben

Ugy nez ki kigyogyulok vegre ebbol a rohadt betegsegbol, mar latok, mar tudok beszelni es nyelni is. Aludni persze meg mindig csak teve mellett, vagy olvasas kozben nehany percre...

Amit megtanultam: hogy merjunk homersekletet megbizhatoan fulben.

Mert nem olyan konnyu fulben merni a homersekletet/lazat. Ha nem jol dugod be a lazmerot, mas erteket mutat, mint honaljban. A lenyeg a jo hoatadasi kepesseg. Ezert a legjobb az, ha felre forditod a fejed, es kis vizet vagy olajat ontesz a hallojaratodba, varsz egy orat, hogy a folyadek felvegye a tested homersekletet, majd beledugod a homerot, es pik-pakk mersz.

Meglepõ csatorna

Veletek is elõfordult már, hogy a szemcsepp, amit árpára (szemhéj gyulladásra) ad az orvos, lefolyik valami titkos csatornán keresztül és keserû ízt okoz a torokban? Kegyetlen fáj a fejem a nemalvástól, a torkom, a nyakam, de csak az egyik oldalon, biztos elaludtam, erre kijött valami árpa, olyan piros a szemem, mint az egyik exem nyuszijának, duzzadt, alig lát, de ez biztos nem korona, baktérium okozza. Még szerencse, hogy nem kell tesztet csinálnom. Mindenesetre az úszást kihagytam, az orvos megdicsért, de nem ezért (hagytam ki), hanem azért, mert ma csak 11-kor nyitott, s én reggel bejöttem a gyárba. A kilóim köszönik jól vannak, most hogy nem kell mozogni. Majd kimegyek sétálni ebédszünetben. Bár már tartottam egy szünetet reggel, mikor autóval bejöttem (6-kor felkeltem, 6-8 otthon dolgoztam), meg a reggeli paláver után, mikor elszaladtam a dokihoz, meg patikába a felírt szemcseppért, meg a boltba, mert a székelykáposztához nem volt tejfölöm.

Jut eszembe, el is felejtettem mondani, tegnap felavattam az új tûzhelyt, sütöttem kenyeret, ilyen lett (ez hülye, mutatja, hogy fasza, pedig nem látjátok).

Reggel 7-kor a  szomszéd csajnak orgazmusa volt. Lám valami jó is van abban, ha korán felkelek. Már gyanakodtam, hogy valami baj van, hogy este nem hancúroznak úgy, mint az elõdeik.

Én? Ne is kérdezd...

Új konyha

Meséltem már, hogy kb 3 éve bedöglött a fagyasztóm? Akkor arra gondoltam, hogy minek nekem (1 személyes családnak) 2 külön hidegszekrény, ki lehetne dobni a fagyasztót, és a hûtõ helyére be lehetne tenni egy kombit, amiben alul fagyasztó, felül hûtõ van. Akkor a konyhapultom 60 centivel szélesebb lehetne, és jobban elférnék, amikor dolgozok. Szerencsére 300 euroért meg lehetett javítani az elektronikát, nem kellett újat venni, és a konyha felújítás elnapolódott. De szép kifejezés!

Aztán elromlott a mosogatógép, s egyben észrevettem, hogy a mosogató csap mellett folyik a víz. Akkor arra gondoltam, hogy ki kellene cserélni a konyhaszekrényt, de legalábbis a csapot, meg a mosogatót, akkor a kettõt egyben, egy új konyhapulttal, de mivel a csempe is öreg és ronda, azt is, akkor meg a teljes konyhaszekrényt is ki lehetne cserélni egyben, s ha már minden kint van, a parkettát is fel lehetne újítani egy csiszolással. Azaz bedöglött mosogató = konyhafelújítás. Sikerült lebeszélni magam, mert ha beüt a korona (akkor még nem sejtettük), vagy ha megnõsülök, és Westendre költözök, akkor ez a lakás úgyis megy a veszendõbe, szóval nem költök rá. Vettem új mosogatógépet, jött a vízszerelõ és bekötötte, és kicserélte a csapot (egy olyanra, ami szanaszét fröcsköli a vizet, mert túl rövid a szára).

Aztán bedöglött a tûzhely. A 4 fõzõlapból csak a 2 baloldali melegített, a jobboldaliak meghaltak. A kemence (sütõ) az ment. Gondolkoztam, hogy na most akkor igazán itt van az ideje, hogy menjen minden, a konyhagépek (felújított fagyasztó, ami most is annyira tele van, hogy egy felvágott paprikát alig tudtam benne elsuvasztani, az új mosogatógép), meg a kopott bútorok, és a parkettára is ráfér a felújítás. Gondoltam, nem vacakolok az ikeás szekrényekkel, ahhoz két ember kellene, s azt már kipróbáltam az elsõ saját házamban, mikor innen hazaköltöztünk. Nem, nem kell az, hogy a segítõm (ott 2003-ban az öcsém segített) elégedetlenkedjen azon, hogy nem haladunk, mert túl lassú vagyok). Nem, nekem kulcsrakész konyha kell! Bemegyek valami konyhás szaküzletbe, kinézem, megrendelem, õk kijönnek, és építenek nekem egy komplett új konyhát csappal, beépített gépekkel. szigettel, nagy munkaterülettel, s mindennek lesz helye.

Azt ám. Az egy valag pénz, s ki tudja, nem leszek-e szerelmes s nem akarok-e majd innen egyszer elköltözni, meg a korona sem ért véget, jön a második félidõ (hullám). Inkább megtartom, a gyerekeim többet örökölnek. Vagy elverem repjegyre. Vagy alkoholista leszek. Vagy kipróbálok valami bódító hatású szert, ami lenyugtat a picsába.

A megoldás az lett, hogy amikor eltörött a kis Nokiám (5.1 plus), mert csak leszaladtam egy meredek dombon, és az alján átugrottam egy kis árkot, szemüvegben, megelégeltem, és beszaladtam a Giganttiba, ahol 5 perc alatt vettem egy új Nokiát (5.3), és ráadásnak (szintén 5 perc alatt) egy tûzhelyet. Ami ma 8 és 13 között megérkezett. Még nincs 9 óra, de már megy a kiégetõ program: villanyszerelõ hozta, be is kötötte, kipróbáltuk, megy. Pontosabban...

Ha elromlik a tûzhely, nézd meg, nem-e a biztosíték van kiégve. Nálam még azok a hagyományos becsavarható porcelán biztosítékok vannak. Megnéztem, nem volt kiégve, legalábbis a tûzhely 3 biztosítéka nem. Végignéztem mindent, semmi nem volt kiégve. A tûzhely 10 amperes biztosítékait egyenként ki is vettem, megkocogtattam, kicseréltem, akkor sem. Hát nem találtam a hibát.

Ha nem találod a hibát, akkor nézd meg megint a biztosítékokat. Megnéztem megint. Hiába.

Azt mondja a szerelõ, mikor bemérte, hogy nálam a szauna kályha és a konyhai tûzhely biztosítékai fel vannak cserélve, pontosabban a kis karton lap, ami oda be van tûzve, az fel van cserélve, ezért a szauna kályának van 3 darab 16 amperes biztosítéka (oda 10 A elég), és a tûzhelynek van 3 darab 10 amperes biztositéka, annak 16 kell. Megcserélte, és tádámm, mûködik. Avagy: a szaunának jelzett egyik 10 amperes bizosíték valóban ki volt égve, a végén ott volt a piros fémlap, ezért nem látszott hibásnak, ez volt az oka, hogy a tûzhelyem meghalt.

Tehát, ha elromlik a tûzhely, nézd meg a biztosítékot.

Sebaj, most van új tûzhelyem. Öröm lesz újra a sütés-fõzés. Most akkor nem kell új feleség, sem westendi ház, most boldog vagyok.

Míg ezt megírtam (meg lefuttattam két tesztet, ma a konyhafelújítás miatt távmunkázok), lassan le is telik az egy órás próbaüzem, ami azért kell, hogy kiégjen a gyári olaj a sütõbõl. Na, hogy ezt megünnepeljem, megyek, fõzök egy friss kávét a Bialetti kotyogóssal, Tim Horton kávéból. Az utóbbi idõben, mivel sokat itthon voltam, lassabban fogy. (Ilyenkor 3:1 gyorskávét csinálok, mert az gyorsabb.) Na jó, tartogattam, mert ki tudja, mikor jutok el újra olyan országba, ahol kapni...

Kalória

Ez a kedvencem. Azt mondja borsófőzelék 246 kalória. Ha egy kanállal eszel meg, akkor is, ha egy egész fazékkal, akkor is. Ezek nagyon nagyon bénák. Nem kilokalória, hanem kalória, azaz 1/4 kilokalória. Fent a szám mellett persze stimmel a mértékegység, de nem adja meg, hogy mennyi ételre vonatkozik. 100 grammra? 1 adagra? Nálatok mennyi az adag? Mert nálam attól függ, mennyire vagyok éhes, vagy mekkora a tányér. Kis étvágy, kisebb adag, mondjuk 200 gramm. Nagy étvágy, akár 350 gramm. A kettő között van kb kétszeres szorzó. Mindegy, neki 246 kalória.

Ez a másik. Telebassza tejszínnel, és a végeredmény 85 kcal / 100 gramm. Azt hogy csinálja? Lehet, hogy korrektül összeírja a hozzávalókat, csak elfelejti a végén lemérni. Mert amikor a víz elpárolog (főzővíz, a borsó víz tartalma, a tej), akkor csökken a súlya. Kevesebb tömeggel osztva ugyanazt a kész energiamennyiséget nagyobb számot kapunk. Ha a hozzávalók nyers tömegét adjuk össze, akkor kisebb számot kapunk. Ha még jobban akarsz fogyni: adj hozzá 1 kiló (1 liter) vizet, és úgy számold ki, majd aztán főzd addig, amíg a víz elpárolog. Meg fogsz lepődni, kb 30 kcal lesz 100 gramm.

Kérdezi a dietetikus, miért nem használok appot. Hát ezért. Mert az adatokat szorgos önkéntes fénymunkások viszik fel, akik bénák. Kis b-vel.

---

Az enyém: 

• 15 gramm vaj (720 kcal / 100 g) -> 108 kcal
• 6 gramm liszt (350 kcal / 100 g) -> 21 kcal
• 380 gramm borsó (84 kcal / 100 g) -> 320 kcal
• 200 gramm tej (46 kcal / 100 g) -> 92 kcal
• Volt még valamennyi víz a borsóhoz, mondjuk 150 gramm, de az 0 kcal.

Az összesen 540 kcal az egész. Kis adag, kis családnak 3x elég. Az egésznek a tömege, készen (melegen, de vigyázzunk, míg hűl, párolog, és tömeget veszít, tehát a maradékot még vissza kell számolni) 520 gramm Ez kevesebb, mint a hozzávalók tömege (750). Ezzel az 520-szal kell elosztani az 540-et, nem a 750-nel. Az eredmény kb 105 kcal / 100 gramm. Ha a nyersanyagok súlyával osztanám, 72 kcal-t kapnék. Ami nagyon jól hangzik, diétás, meg minden, de hibás.

Kilépni nehéz 2

Tíz éve ilyenkor írtam arról, hogy kilépni nehéz. Most megint megtettem, kiléptem valahonnan, ahova szabad akaratomból csatlakoztam. Nem volt olyan opció, hogy nem fizetem a tagdíjat, és majd kidobnak, mert ez egy ingyenes (és pici) szervezet, itt minden léleknek örülnek, ha nyilván lehet tartani, s amíg valaki el nem hal, vagy írásban nem kéri a tagság megszüntetését, tag marad. Hát, szépen megfogalmaztam, hogy tisztelt elnök úr... jött is a meglepett válasz, hogy mi történt, kitértem talán a hitembõl, s mi ez a megszólítás. Mondom, ha fel kell mutatni hivatalos helyen, vagy felolvasni a közgyûlésen. Vegyék komolyan, ez a döntésem.

Van az a helyzet, az a világnézet, ami néha rákényszerít arra, hogy megkeressük a régi jelszavakat, és bemenjünk, és töröljük magunkat, mert nem értünk egyet valamivel. Mint annak az egyetemnek a vezetése... Protest, írtam is az indoklásban.

---

A másik hely, ahonnan ugyanebbõl az okból kifolyólag kidobattam magam, kicsit könnyebben ment. Ugyanis ott tagdíjat is kellett fizetni, és nem fizettem be az ezévit. Amikor elmentem egy általuk szervezett programra, már felhívták a figyelmemet, hogy nem vagyok tag, ezért a vendégeknek meghirdetett - emelt - áron vehetek részt, vagy távozzak. S mondtam, hogy nem vagyok se székely, se gulyás, engem ne tartsanak számon a NER huszárok, inkább itt helyben politizálok.

---

Ma el is mentem egy lakossági fórumra, terepbejárásra, ami szintén protest volt. A legközelebbi kis üzletközpontot, ahol a legközelebbi élelmiszer bolt van (meg az emeleten a pizzéria a koszovói albán pékkel, akit nagyon kedvelek, fõleg a bureket és a pizzatésztát, amit 2 euróért ad, amit aztán itthon a gyerekkel pakolunk meg spanyol paradicsom szósszal, amit aszalt paradicsomból csinálnak, meg mindenféle földi jóval - mármint olyannal, amit a gyerek megeszik), sz'al ezt a kis bevásárlóközpontot, vagy üzletházat (finnül ostari - régen volt benne patika és utasellátó, ami helyi kisposta is egyben, ma már csak két konkurens kisbolt, egy fodrász, egy kocsma, és az albán pék pizzériája) le akarják bontani, és a helyére 8 emeletes lakóházat akar a föld terület tulajdonosa, mert az több pénzt termel, a város vezetõi meg pincsi módjára csaholva hajbókolnak a földesúr kénye kedvének. Volt ott országyûlési képviselõ és városi vezetõ, volt igaz-finn pártaktivista, meg lakossági tömörülés-vezér. Elmondtam én is, hogy ez a legközelebbi bolt, ha lebontják, csináljanak másikat oda, vagy közelebb. Van itt egy lerombolható valaha volt óvoda épület, ma csak konyha, ahol enni nem lehet, furgonok hordják el innen a kaját magán óvodákba. Ezek elköltözhetnének innen, nekem meg nem kellene annyira messze gyalogolni burekért vagy zacskós kenyérért. Nem értem, miért nincs finnországban rendes pék? Na jó, van egy a Halmen leipomo (Oy Emil Halme Ab) Kauklahtiban, de az is félig cukrászda/kávézó amellett, hogy árul friss kenyereket. S kurva messze van, autóval is negyed óra, vagy több. A városunk meg dagad, vidékrõl és külföldrõl költöznek ide minenféle népek. A protest szervezõje is valami észt nevû fazon volt, aki észt akcentussal beszélte a nyelvet.

---

Sz'al két helyrõl kilépve egy új helyre belépve kezdem kicsit megint a helyemen érezni magam. Ti is lépjetek ki, ha terhes. Nem a feleségre gondolok, hanem a helyzetre. Ha a feleség terhes, akkor ne lépjetek ki.

---

Jut eszembe, a finn kapcsolatom lánya pasija kilépett, mielõtt elvitt volna minket a hajójával a tengerre meg valami szigetre kirándulni. Annyira nem lett volna nagy szívesség, két liter benzin, meg egy kis idõ, soha nem utaztam még ilyen kis magán hajóval, leszámítva a csónakot, amivel a szigetre evezünk át, mikor a hétvégi házba megyünk. Ez olyan csónak volt, amin ott is lehetett aludni, valami alsó kabin-szobában. Ma volt nagy sírás rívás. Pedig nem is terhes. Kicsit gáz volt a pasi. A csaj mensoid, a pasi meg valami csôszerelõ. Nem nézem le a kézimunkás embereket, de a szellemi szintbeli eltérés nem igen megy hosszú távon, mert mikor a szeksz csillapodik, nem lesz mirõl beszélni, ha az egyik csak a hokiról tud, a másik meg mondjuk az avantgárd mûvészetrõl szeretne.

Szkafander

Gyerekkoromban imádtam a fantasztikus regényeket (Kupolaváros titka) és rádiójátékokat (Sziriusz kapitány - anyu finn származású, és fõkönyvtáros, haha), és olyan jövõt képzeltem el, ahol majd (a Holdon vagy Marson) szkafanderben járunk sétálni.

Aztán felrepült Bertalan, a mi Bercink, és kaptam tõle (és Bélától is) aláírásos képeslapot. Szkafanderben. Nyitott ablakkal, tehát nem az ûrben, hanem még itt a földön készültek a képek.

Én is ûrhajós akartam lenni, mindaddig, amíg meg nem tudtam, hogy tömött fogakkal aligha fogok rakétával repülni.

A rák idején jutott elõször eszembe, hogy valami szkafander féle ruhát kellene csinálni, amiben nyugodtan mászkálhatnék. Ugye van az a kezeslábas, amit a Berciék a szkafander alatt viseltek. Vagy miért ne egybõl a nagyot? Az nem csak a naptól, de a lakihegyi adótorony sugárzásától is megvédett volna. Talán már meséltem, hogy ott lett a rák, ahol a mobil telefont hordtam a zsebemben, szóval csak nyugodtan símogassátok és nyalogassátok a telefonotokat, és aludjatok rajta az éjjel, s meglássátok, hatni fog.

Aztán, mikor balhé volt belõle, hogy a bevándorlók burkiniben úsznak, kaptam a lehetõségen, és rendeltem magamnak burkinit. Ez akkor kb komoly vicc volt, mert csak egy farsangi bálra vettem, de elgondolkoztam rajta, hogy majd abban járok a tengerre úszni. Mint valami szkafander, megvéd. Persze nem lett belõle semmi, a csomagot nem vettem át. (Vettem viszont olyan hosszú ujjú pólót, ami 50-es fényvédõ faktoros, ha nyáron kell lemenni a tengerre, abban szoktam úszni.)

A nyáron, mikor a finn hétvégi házban (mökki) lógattam a lábam, ahelyett, hogy a fák közé kifeszített nyugágyban/hintaágyban lengedezzek, szintén eszembe jutott, hogy ha teljes testet elfedõ ruhám lenne (nyáron??? Maaargiiit, nem fél telek, hanem egész), olyan vastag, amit nem tud egy szúnyog átszúrni (ha a fullánk hossza 1 cm, legyen a ruha falvastagsága 1 cm, de lehet úgy is, hogy két rétegû az anyag, az egyik a test felszínén, a másik kívülebb, közöttük meg van kb 1 cm légrés, amolyan úszómatrac-szerûen felfújva a két réteg között), akkor meg vagyok védve attól a 20-30 egész héten át viszketõ piros folttól, amibõl aztán elvakarás által anyajegy keletkezik. Persze a ruha nem védi az arcot, akkor eszembe jutott, hogy inkább szkafander kellene, aminek van ablakos sisakja is. Természetesen hûtéssel együtt. Na azt baszhatnák azok a rohadt vérszívó, fülembe zümmögõ bogarak.

A szkafander a tengerre is jó lenne úszni, mert mikor elég meleg, megjelenik benne a kékalga, vagy zöldmoszat, ki hogy hívja, osszátok be (finnül sinilevä, és mérgezõ anyagot termel a vízbe, ami pl bõrkiütést, fül- és szemgyulladást okoz), abban, mármint a szkafanderben lehetne úszni abban a szaros vízben. S még a szennyvíztelepekre sem lenne szükség.

Most, a korona kapcsán megint eszembe jutott ez a burkini/szkafander dolog. Hogy talán nincs is olyan távol az a jövõ, amikor szkafanderben megyünk majd ki az utcára, lepereg róla a szomszéd köhögése, vagy erdõbe áfonyát szedni, meg pokemozni, mert akkor sem a maláriát terjesztõ szúnyog (visszatért Finnországba a malária), sem a kû (kyykärme, vipera) nem tudna megharapni, sem a hátsó udvar mérges kakasai, mikor éjjel ki kell menni a hátsó udvarba, mert ott volt a budi a mamánál. Ja és a korona sem tudna bemászni az orrom alá, vagy a szemüvegem mögé, mert a szkafander hermetikusan lezár. S mint valami burokban szabadon mászkálhatnék a világban, nem kellene félni semmitõl.

Mondjuk az vicces lenne, egy pocakos haspók tömlõben. Kb mint egy elefánttal jóllakot kígyó.

Ezek a mai fiatalok tényleg azt gondolják, hogy ha felteszik a vezeték nélküli fülhallgatót, akkor láthatatlanná válnak? Akkor mit szólnának a szkafanderemhez?

Elegem van mindenféle geci vírusból, az ijesztegetésbõl, és abból, hogy Magyország megint lezárta a határait. Ha az élet innentõl fogva végig ilyen lesz, akkor inkább nem akarok élni. Inkább átköltözök a Kryptonra, vagy az Orkra, vagy a Betelgeussra.

Nanu nanu.

Finn temetés

Ma voltam elõször Finnországban temetésen. Egy kedves magyar ismerõsöm "ment haza". Volt egy-két érdekes momentum, amit valahogy nagyon bensöségesnek találtam. Egyrészt, a "közönség" leülhetett, a ravatalozó (itt kápolna) olyan, mint valami templom, padokkal. A bejáratnál kezünkbe adták a programot, amiben benne volt az énekelt dalok/zsoltárok szövege, a magyarok kiegészítö lapot is kaptak a magyar zsoltárok szövegével. Keresztény szertartás volt, ezért írom, hogy zsoltárok (is). Szóval senki nem állt, senki nem zajongott. Senkin nem volt maszk (egy temetöben minek?), és senki nem köhögött (azt mindjárt meglincselték volna). Mondjuk ez nem tartozik ide.

Aztán az, hogy koporsós temetés volt, pedig a fövárosban vagyunk. Ezek szerint lehet még.

Aztán az, hogy ismerösök és rokonok vitték a koporsót ki a ravatalozóból a szekérre, tolták a szekeret, és utána a szekértöl a sírig, s engedték le. Nem munkatársak, hanem azok, akik a gyászban részt vesznek. Ez szerintem baromira megkönnyíti a búcsút (vagy ha jobban szereted: gyászmunkát - én nem szeretem, ez kb olyan mûszó, mint a beállít (tárgyalást) vagy az abúzus). Egy dolgozó volt ott, mutatta az utat, és mutatta, hogy kell felemelni a hevederrel. 6-an vitték.

A koporsó fehér volt. Mondhatni szép.

Aztán az, hogy a legtöbb embernél 2 virág volt, egy egyszálas és egy csokor. Koszorút csak egyet láttam. A virágot a koporsóra dobták, egy marék földdel együtt, vagy csak földet, a csokrot meg a fedö lemez tetejére. A sírt nem temették most be, nem kellett megvárni. Egy nagyobb takaró lemezzel letakarták a sírt, hogy bele ne essenek, és arra tették a virágot.

Aztán az, hogy itt az ünnepélyességet a fekete (vagy sötét) öltöny, fehér ing, és kötelezö fekete nyakkendö adja.

A virágcsokor elhelyezésekor mindenki mondott vagy egy rövid szöveget, vagy egy kis verset. Ezt megkérdeztem: a verset nem maguk írják, hanem vannak erre internet oldalak. A vers (rím) a beszédben szinte kötelezö. Ez fura volt.

Aztán olyan szeretetvendégség volt, mint amit mi szoktunk tartani a magyar istentiszteletek után. Csendes kávézás. Nem a temetöben, hanem egy közeli kávézóban, ami a templom mellett van.

Engem is meghatott, fiatal volt. Valaki megkérdezte, hogy az öccse vagyok? mert ugyanúgy nézek ki. Pocak, szakáll, szemüveg rendben. Nekem mondjuk hajam sincs... Meg is jegyeztem, én leszek a következö.

Na ez rossz vicc volt, mert mire hazaértem, a teszt menedzserem úgy felbaszta az agyam, azzal, hogy eszkalált egy levelet a közvetlen és a fölötte levö fönökömnek, hogy azt hittem, mindjárt mehetek is vissza a temetöbe. Most, mikor megúsztuk a tömeges leépítést, a koronát, lehet visszamenni az irodába, most fognak kirúgni?