Tőzsdehomokozó

Nézem a tévét, a tegnapi USA döntésről beszélnek. Ha jól értem, nem segítik ki a bedőlő bankokat. A befektetők félnek, hogy borul a pénzük. Azt hiszem a legjobb módja a pénzkeresésnek, hogy valakiket ráveszünk, adják nekünk a pénzüket, azt feléljük, aztán csődöt jelentünk, és kérjük az államot, hogy az adózók pénzéből fizessék ki a hitelezőinket. Ugyan mi jogon? Valaki jól megszedi magát, valakiket jól rászed, és az állam fizessen? Azokat kellene büntetni, akik hazavitték a pénzt. Vagy aki hagyta, hogy hazavigyék. Hogy nem hibázott senki? Valaki direkt erre játszott, hogy az állam majd nem fogja hagyni veszni a kispénzes befektetőket.

Nem értem igazán a helyzetet, de nekem furi, mikor a leggazdagabb ember telefonál be a kongresszusba, hogy mit és hogy kellene tenni, mennyit kellene fizetni.

Nekem ez úgy tűnik, mint amikor az erős gyerekek hazaviszik a homokozóból a játékokat, és a többiek, akik ezt hagyták, most új játékokat követelnek az óvónénitől. Itt tényleg nem látom, kinek kellett volna közbelépni, de az tuti, hogy az erős gyerekek jártak jól.

Zsebibaba

Tegnap volt 11 éve, hogy először Finnországba jöttem. Nagy idő. Tegnapelőtt volt 5 hónapja, hogy visszajöttem. Ezt csak úgy mondom, nem fontos.

Sokkal fontosabb, hogy ma megtudtam, a fiu kengurunak nincs zsebe. Huh. A kollegám kint élt 1 évet és ő is kérdezte, de még az ausztrálok sem tudták a választ, az állatkertben kapta meg a választ. Ma reggel aranyos plüss kengurubabát láttam, zsebében baba...

Egykor azt mondtam, ha nagy leszek, azt szeretném, hogy kenguruk ugráljanak az udvaromon.

Mik ezek?

Megint dilemmánk van, most növények. Tele a környezetünk bogyós bokrokkal és fákkal, még azt sem tudjuk, valamelyik ehető-e. Valaki tudja, mik ezek? Az első mintha akác lenne, de piros bogyói vannak.

A másik mint a csipke, vagy gránátalma? Kis bokor, a termése 100 Forintos méretű vagy nagyobb.

Őszülünk

Fújt a szél, fáztak ők is... Hát ti miért nem repültök el délre?

Kell a tévé?

Baracskainak van egy példabeszéde a televízióról: ott kell a tévé a hálószobába, ahol már nincs más műsor. Ha az egyik műsor kifogy, akkor be lehet kapcsolni a dobozt. Nekem azt hiszem nem kell tévé sem a hálószobába, sem a lakásba, most is csak elvétve kapcsolom be egyszer-egyszer. Na de akkor nagyon jól esik, egy film, vagy az iskolai lövöldözések... ellazítanak. Azért nem a hálószobába. (Fizetem a tévé díjat, most kaptam meg a számlát, indokokat keresek a menni vagy maradni döntéshez. Nincs is időm megnézni azt a rengeteg filmet, amit kaptam vagy vettem.)

A fentiek kapcsán jutott eszembe valami. Az ad virágot, aki mást nem tud adni?

A héten hallottam, hogy csak akkor keresek meg valakit, ha szükségem van rá. Használom. Vajon akit spontán mód felhívok, hogy "Mi van veled? Dumáljunk!", azt is csak önzésből hívom? Hogy legyen hol megszellőztetni az agyamból kibuggyanni készülő gondolatokat?

Tükör

Belenéztem ma reggel a tükörbe, és egy jóképű pasi nézett vissza. Heh.

Latin szeretők

Olvasom (Watzlawick: a helyzet reménytelen, de nem súlyos), hogy a latin szerető fogalma a világon szinte mindenütt ismert, sok nő odavan az állandóan udvarló, hódoló, próbálkozó férfiakért, meg hogy ennek a gyökre az erős vallásosságban keresendő, ott a házasság előtt a nők "feladata" hogy visszautasítsák a férfit, ez a távolságtartó játék adja meg a férfinak a lehetőséget a szereplésre, és ha a latin szerető európai, angolszász, vagy netán északi nővel találkozik, aki könnyen kapható, latin szerető koronája lehull, elveszti a hódítás az értelmét. A latin szerető a tudományát kevés alkalommal kell, hogy használja, olyanfajta aktív, házasság előtti kapcsolatra, amilyen a nevezett országokban található, nem is biztos, hogy alkalmas, a nő sokszor csalódik.

Érdekes, máshol is azt olvasom, hogy az emberi játszmákhoz két ember szükséges, például az egyik ad, a másik kap, az egyik elnyom, a másik elnyomott, stb, és a játék attól marad fenn, hogy mindkét fél a saját szerepét játssza. De csak addig, amíg meg nem változnak.

Mi történik, ha a felek a szerepjátszás során megváltoznak? Az egyik fél mondjuk ápol, támogat. A másik támogatásra szorul. Ha a beteg felgyógyul, vagy ha a támogatott megerősödik, már nem lesz szükségük a törődésre, a törődő szerepe feleslegessé válik. Hasonlóan a latin szeretőhöz: ha nem mondanak neki folyton nemet, ha könnyen megkapja, amit elérni szeretett volna, szerepe értelme megszűnik. Mennyire örülök neki, hogy nem vagyok latin szerető!


Egyébként Watzlawick azt mondja, igazi változáshoz, emberek megváltoztatásához az szükséges, a terapeuta csak akkor érhet el eredményt, ha nem csak egyféleképpen próbálja őket megváltoztatni. Aki csak beszél, nem ér el tartós erdeményt, mert a beszéd, a logikus levezetés csak az agy bal féltekéjére hat, a jobboldali inkább érzelmekre, asszociációkra, metaforákra fogékony, és hogy mindkét agyfelet egyformán változtatni kell. Talán épp ezt a tudományát használta akkor is, mikor a könyvet írta, mert nem a boldogsághoz ad benne tanácsot, hanem ahhoz, hogy hogy legyünk boldogtalanok. És az eredmény: tiltakozás a boldogtalanság ellen, türelmetlenség, tenni akarás a boldogságért. Nem bírtam letenni.

Ősz

Kegyetlen az idő, itt már őszül, erősen hullanak a levelek. A platánok egyes helyeken gyönyörűek, zöld, sárga, vörös és barna színek sokszor egyetlen fán is.

Változnak az idők

Kezdek érdektelenebb lenni? A főoldalt kevesebben nézik, mint az isteni pizzaszószt, amit meg beelőzött a lazac recept. Jóétvágyat!

Tánc

Ismét csodálhattam a gyerekeket, megint egy fellépés. Nem csak egy tánc volt. Itt ők voltak a főszereplők.

L* is ott volt velünk közönségnek, meg aztán este a "családi kupaktanácson". Meséltem nekik a páromról.

Jo kis

rohangaszos nap utan jo haza erni es bedolni a kadba es elaludni a kihulo vizben. itt lehet. megneztem a gyermekeim fellepeset csepelen, eljott a leanyom is, ettunk kurtoskalacsot, aztan beultunk vacsorazni, most csak ennyi a hetvegi lathatas. egyre ritkulni fognak a haza utjaim, a sulinak vege, kint van most dolgom. a lepesszamlalo a nyakamban volt, 11600-at mutat. a levezetett kilometereket nem lehet hozzaadni?

Hozzatok mézest

... a sétálóba. Bejelentkezem. Pénteken este 5kor táncolnak a gyerekeim, megnézem őket.

Pisilő doboz

A finn egészségügyi ellátásról lesz szó.

Ma reggel elcsodálkoztam a közeli egészségházon. Be kellett mennem vizeletes pohárért, hogy a reggeli elsőt tudjam majd leadni. Magánügy, nem ragozom.
Felmegyek a harmadikra a lépcsőn, mert itt a lépészámoló a nyakamban, ha tehetem, gyalog utazom. Az ajtó nem nyílik: csak személyzet, olvasom, használja a liftet. Le a földszintre (itt: 1. emelet), be a liftbe, vissza 3. emelet. Sorszám. Mindenütt sorszám van, a patikában, a postán, a reptéren a repjegyes pultnál, szerencsére működik, senki nem tolakszik, hogy ő volt itt előbb. Látom, hogy 5en vannak előttem. Hurrá, hamar meglesz. A BLESZ-ben 20 várakozó szokott lenni a labor előtt, igaz, ott a dobozokat soron kívül, a jelentkezésnél kiadják, de ennyi embert 20 perc alatt lezavarnak. Pipeline feldolgozás (futószalag): 5 ember be, egy beül, többi felkészül, egy perc csorgatás, mehet, 5 percig fogja. Addig jön a többi. Ha elfogy, újabb 5 ember. Szóval átlagosan 1-2 fő per perc. Mindez otthon, ahol közismerten pocsék (?) az EÜ ellátás. Akkor a mai tapasztalat: Leülök. 15 percig semmi mozgás. Mellettem a fogorvos, sorra érkeznek a paciensek, valami mappa a kezükben, feladatot kaptak, töltenek. Milyen jó ötlet, gondolom, a várakozóknak keresztrejtvénnyel vagy sudokuval kedveskednek. Ilyet mi, laborosok, nem kaptunk. 15 perc után nénike kivánszorog az 1. "mintavételező" 1. számú öltözőjéből. Mert 2 mintavételező szoba van, mindkettőhöz két öltöző. 5 percig megint semmi, akkor végre felvillan a következő sorszám. Nő kijön, várakozó bemegy. Egyel kevesebb. Talán most fog beindulni, reménykedem. 10 percig csend. Akkor az 1/1 öltözőn a zár elfordul, kintről nem nyitható. Jó, vérvétel kész, mehet a következő paciens, gondolom. Nem így lesz. A bent lévő 8 perc után nyitja az ajtót, elmegy. Semmi. Nővér 5 perc után elő, sorszám inkrementálódik, kettes várakozó bemegy. Mindig a mintavételezőbe mennek be, és mindig az 1-es öltözőn keresztül távoznak. De míg valaki a kezét fogja, nyomja a vattával, miért nem hívnak be új embert? Közben a fogorvoshoz várakozók elkészültek a feladattal, nőklapját (Me Naiset), jóbarátokat (Seura) és hasonlókat olvasnak. 5 percenként fogynak és cserélődnek. Ejh, ha tudtam volna, labor helyett inkább fogorvoshoz jövök. Lehet, hogy a keresztrejtvényeket kiértékelik, és a győztes hamarabb bekerül? Nálunk is megkérdezhetnék, kinek mi baja, én csak egy dobozt akarok, amibe pisilni lehet. Nem baj, ki kell várni a sort, itt nincs tolakodás, meg ismerős, meg hátsóajtó. Lehet nyugodtan relaxálni, van idő. Már kettő elment az 5ből. A 20 perces ciklusidő még 3x lejátszódik. Plafonon vagyok, elkezdődött a munkaidő, ma amúgy is hamarabb lelépek, korán be akartam érni. Fejben dolgozok. Legalább egy sudokut kaptam volna. Vérnyomásom az egekben, melegem van, haza akarok menni, ki akarok törni. Vagy khm, lövöldözni, kezdem megérteni, hogy ebben a nagy "nyugalomban", tetü lassu ügyintézésben valaki megbolondul. Tegnap az egyik kollega azt mondta, jó lesz mindenkivel barátságosnak lenni, akkor nem kapják fel a vizet és nem lövöldöznek. Mit számít nekem a barátságos hangnem, a pontos instrukció, hogyan pisiljek, az elejét mellé, aztán a dobozt kétharmadig, aztán a tetejét rá, a két kis kémcsövet rányomni, majd az magától, lentről felfelé megtelik pisivel, a dobozt eldobni, nekik csak a kémcsövet kell beadni. Akkor is ki kell várni a sort? Nem, tegye csak be a vécébe. Inkább iparkodnának. Elnézem a vidáman távozó fogorvosi eseteket. Huncutul rám kacsint, itt fogsz ülni holnap reggel is... Hurrá.
Bent voltam kb 3 percig, addig tartott a kedélyes oktatás. Nem is az adminisztáció viszi az időt, a számítógépbe csak beütötték a Kela (TB) számot, és okét nyomtak, ennyi, hanem a ... nem is tudom mi, tökölődés, lassítás, talán épp sztájk van. Vagy így szűrik az idegbetegeket (pszichiátriai gondozó a 2.on). Nem értem, minek a laborhoz két öltöző, ha nem váltott üzemben működik, és minek két labor, ha csak az egyik üzemel. Lehet, hogy magyar tervező tervezte? Elkelne itt egy-két plusz vérvételes nővér, és kevesebb lenne az idegbeteg, és nekem sem kellene relaxálnom, és másfél órát lógnom a munkából egy dobozért.

Ha valakit meghallok, hogy a magyar EÜ rendszert szídja, azt fejbelövöm.

Félárbóc

Közben nézem, félárbócon a zászlók mindenütt, nemzeti gyásznap, megint valaki megbolondult. :(
Lehet ez annak a következménye, hogy még egy pofont sem adhatnak a neveletlen gyereknek, és a fejükre nőnek, vagy az, hogy sem az iskola, sem a család nem nevel(het)... Közös felelősség = no felelősség.

Re VeraLinn - Mintha péntek

Mintha péntek lenne, de nem is, vacak hangulat, alig várom már a hétvégét, hogy kipihenjem. Anyám rám szól hova az a nagy kapkodás. Igen, tudom, nem vagyok anyámasszony katonája, magam döntöm az életem, és nekem most így jó. A jövő heti repjegyem holnapra tettem, megyek a Tököli bíróságra kikérni EU konform válás igazolást, vagyis a bírói végzést valami Apolinerrel, vagy mivel, mert itt a rekisteriben még mindig úgy szerepelek mint nős, biztos ami biztos, mielőbb levetetem Exet a nevemről. Nem mutatott sem tegnap sem ma hajlandóságot arra, hogy segítsen, legalább a válóperi végzés számát adja meg, ha azt nem, legalább a dátumot, de ezt ki tudtam következtetni, 13 évig és 3 napig voltunk házasok. Mint a mesében. Rég volt, talán igaz se volt. Hogy milyen zsémbes lett és akaratos! Hogy jelentkezzek ki a közös tulajdonból, azonnal, majd akkor meggondolja, hogy segít, mert gázártámogatást szeretne kapni, s míg oda be vagyok jelentve, valami jövedelmet csak be kell írnia. (Ejh, Magyar baromság, nem lakom ott, semmi közöm hozzá, minek kellene jövedelmet igazolnom?) Vagy tán attól fél hogy a kedvesemmel beköltözünk? Innen oda? Ugyan!

Re Levena - blogozás

Blogoznak. Ez egy új betegség ebben a világban - mindig mindenki mindenhol blogot ír. Ez néha nagyon jó. Néha nem annyira. Sokszor érzem azt, hogy ha bloggerszemüvegen keresztül nézem az eseményeket, akkor valójában lemaradok arról, ami történik. Kimaradok. A bloggernek ki kell lépnie a történetből, hogy leblogozhassa. A bejegyzés ritkán adja vissza az élményt, vagyis ez az, hogy ha jól is sikerül, csak egy élményt ad vissza, a többiről közben lemaradsz - jobb inkább a szívünkbe vésni. Időnként viszont nagyon jó szórakozás, és meg kell hagyni a jól sikerült bejegyzések is örömet okoznak.

Hirtelen nagy dolgok történnek. Reggel 8 sípolás után robbantanak, utána jön egy hosszabb síp, a robbantás vége. Süt a nap, a fák vegyes színben, egyik felük még zöld, közepük sárga, másik felük már rozsdabarna vagy céklavörös. Platánok vörös levelekkel. Szépek. Leírhatatlanok. Hiába a fényképezőgép, ha elmerülök a gyönyörben, elfelejtem elővenni. Megosszam? Szeretném, de nem tudom. Nem tudok mindent megosztani. Van, ami itt bent növekszik, és olyan jó, hogy magamnak akarom megtartani. Vagyis magunknak.

A lépésszámlálót rendszeresen etetem, ma 9000. Öröm gyalogolni, ha süt a nap, ha 15 fok van, ha izzadok a kabátom alatt. Érzem, hogy frissen tart - fogyok. Lelkileg? Minden rendben, csak az a sok hirtelen változás... Még sokszor tízezer lépés.

Kosarasok

Tegnap kosarasokkal buliztunk. Megnéztük a finn-magyar meccset, hmm, az eredményt tudjátok, nem igen tudtunk szurkolni, mert mi magyarok nem tudtunk egymás mellé kerülni, ha végre elkezdtünk éljenezni, a finnek azonnal sokkal hangosabban, és elnyomtak bennünket. Azért volt egy lelkes piros pulcsis srác, aki minden finn büntetőnél bekiabált, hogy "elrontod", persze magyarul, honnan tudta volna szegény finn játékos, hogy arra kérjük, hagyja ki. A meccs után beültünk a VIP páholyba sörözni, itt volt a csapattal a két héttel ezelőtti államvizsám bizottságának az elnöke, aki még Várgesztesen 3 napig kosárlabda edzést (coaching) tanított, nem csak elméletben, gyakorlatban is (kemény könyökére még ma is emlékszik a fogam). Vele, meg az edzőkkel, na meg utána a játékosokkal kiegészülve beszéltük meg a meccset, és mentünk be a városba búfelejtésre. Jót buliztunk. Egy óra taxira várás, és a hotelükben vendégeskedés (meg kellett inni a finnek által ajándékozott sört) után félhét körül értem haza. Azt hiszem, betegre ittam magam, viszkis kólával, ha kifogyott a kezemben levő pohár, máris kaptam az újat. Emlékszem, táncoltam is két tele pohárral a kezemben, aztán jött mindig a "fenékig". Érdekes színfolt voltak ott a bárban, egy-két fejjel kilógtak a nép fölött. Ők a 190 felettiek társasága, az emberiség legmagasabb 2%-a. Ha hozzám beszéltek, le kellett hajolniuk.
Meccs után várnunk kellett rájuk, le is késtük a 10-re megbeszélt kocsmázást a Mollyban. Cserébe ott lehettünk az értékelésnél, hallottam, mit mond az edző az embereknek. Tanulságos. (Egyszer majd a meccs előttin is jó lenne ott lenni.)

Az eredménytől eltekintve jó meccs volt. És nagyon jó fejek a magyar kosarasok. A válogatott, akikkel találkozhattunk. Fel nézek rájuk.

Válasz is

Már rég volt egy fél óra szabadidőm... beindult a munka, rohangálok két távoli épület között, tervezek, meetinget vezetek, szerteszét áll a fejem. Tegnap este meg ma délelőtt volt egy kis lazulás, fordítom a szakdolgozatom angolra, a főnökeim szeretnék tudni, mit kezd a coach az agile transzformációval.

Ma rendesen megetettem a tamagocsit a nyakamban, 11500 lépés volt eddig, és a kocsmába még csak most indulok. Ide 800 méter, az pont 1000 lépés, ha éjfél előtt haza érek, akkor a mai napra meglesz 13500. Meg az a pár lépés a vécéig és vissza. Csak éjfélig haza érjek, éjfélkor ugyanis nulláz.

Ma este a városban mászkáltunk, valami ajándékot nézni egymásnak, repjegyet szeretnénk venni, hogy meglátogassuk a szüleimet, de arra a hét végére, amit kinéztünk, most 500 EUR alatt nem kapunk...

Holnap este finn-magyar kosár meccs, meséltem, hogy jártam a jegyekkel? hogy SMS-ben a 3 jegyből csak 2 jött meg, a harmadik csak félig, hiányzott belőle az ellenőrző kép, és hogy mind a három nyugdíjas jegy? Szerencsére pótolták, de 5 perc emelt díjas telefonomba került...

Vasárnap délelőtt költözés, délután templom... Nem is tudom, mikor fogok Joomlázni meg fordítani a szakdolgozatot.

35 perc séta

Próbálom magyarázni a helyzetet.

Mikor megtudtam, hogy felvettek, úgy kértem albérletet a főnökömtől, hogy lehetőleg a munkahelyem közelében lakjak. Így kerültem K*-ba. A leendő iroda 15 percre van gyalog, ha ezt naponta kétszer megteszem, még adok is az egészségnek. Mikor végre megérkeztem, kiderült, hogy nem indul azonnal a projekt, átmenetileg a konzulens cég irodájában leszek. Ez a leendő irodától tovabbi 20 percre van. Jelenleg regggelente 35 percet kell gyalogolnom. Ahogy azt már írtam, erre a rövid távra sajnálom a 2 EUR buszjegyet, de most, hogy a nyakamban a lépegetőgép (hajcsár), mégis gyalog jöttem. Az eredmény 3500 aerobic lépés. Az aerobic lépést úgy számolja, ha folyamatosan legalább 10 percig megyek. 33 percig tartott, a mérő szerint 2.7 km. Googlemaps szerint is 2.6. Na meg a táv, mikor kimentem a buszmegállóba, és vissza, mert nem jött a busz.

Most mindjárt ebéd, megyek át a másik irodába. Ott lesz megbeszélésem délután. Újabb 2500 lépés.

Tegnapelőtt a nagy ide-oda mászkálásban, megfejelve egy kellemes esti sétával, 9500 lépés sikerült. Tegnap visszaestem, "csak" 7500at léptem. Mára meglesz a 10000, minthogy délutánra városbéli mászkálást terveztünk.

Big brother szavazás

Nézem a Big Brothert, nem is emlékszem mikor láttam utoljára. Hamarosan nem is lesz tévém, lemondom a hatalmas tévédíj miatt. Épp valami választás van, telefonon lehet szavazni három bentlakóra. De hogy mire szavazunk, azt nem tudom. Vagy arra, hogy ki legyen a házparancsnok, vagy arra, hogy ki (ne) essen ki.

Innen jut eszembe egy ötlet: vajon többen szavaznának-e emeltdíjas SMS-ben, ha nem azt kellene megmondani, ki maradjon bent, hanem azt, hogy ki essen ki? Mert akkor elég lenne a leggyengébb láncszemet bontogatni... Vajon a kit utálok (képernyőn látni) erősebb-e, mint a kit szeretek? Ha már úgyis olyan negatívok vagyunk? Per pillanat nem látom Tüncit, sem Jánoskát, de volt idő, mikor őket kiszavaztam volna.

Hol panaszkodhatok?

Tele vagyok. Ha nem lenne ami ideköt, most fognám magam és haza repülnék, és valahol jól elveszíteném a vissza útra szóló jegyet. Esik az eső. De nem ám úgy, ahogy illik, hogy fentről le, és ha ernyő alatt állsz, megvéd, hanem úgy, hogy az apró esőcseppek állnak a levegőben, és akármerre fújja a szél, megtalál. Nem lehet elbújni előle. Ez még hagyján, de a hideg, ami hetek óta tart, most már állandósulni látszik a 7 fok. Hideg van, este sétálni, tamagocsi lépésszámlálót etetni sálban, kesztyűben megyünk. Ez is semmi, elvégre Finnország... De venni akartam a finn-magyar kosármeccsre jegyet. Jelölüm, melyik szektor, jelölöm a jegy típusát, hogy SMS-ben kérem, úgy olcsóbb, erre a 3 jegyből megérkezik kettő, a harmadik csak félig, hiányzik belőle a kép, ami a jegy maga. Olvasom a részleteket, G szektor helyett A, felnőtt jegy helyett nyugdíjas. Fasza, gondolom visszaküldöm, kérem a pénzem, de hova? Hívom a jegyűzért, 1.75 EUR/perc a díja. 5 perc alatt kiokoskodja, hogy emailben kapok majd korvaust, vagyis másik jegyet a rosszak helyett. Na erre kiváncsi vagyok. Inkább a pénzem szeretném vissza. 5 darabot akartam venni eredetileg, de arra nem volt fedezet a számlámon... Akkor lehet, hogy ez a panasz oka? Áh, dehogy, a munka is hatalmas. Hol lehet panaszkodni, hogy adjanak már hozzáférést a rendszerhez, hogy ne kelljen a két épület között rohangásznom. Reggel bejövök, elolvasom a leveleim, megírom a válaszokat. Átszaladok a másik irodába, 1.6 km, 2500 lépés, 18 perc, ott könyörgök, hogy engedjenek be, mert jogot még nem kaptam, valaki kijön, bekísér. Meeting. Ja, hogy az én laptopom nem kapcsolódik a hálóra, a mutatnivalót nem tudom megosztani, kell segítő, de az ő gépén nincs meg az anyag, ok, memoria stick, meeting már meg, én meg ott bénázok a file-okkal. A segítő átveszi a szót, rutinból lenyomja a meetinget, én meg lesek, ezt meg ezt biztos kihagytam volna. Ja, hogy az egyik approver nem jött el? Majd mailben approve-olja. Meeting után rövid task lista megbeszélés, vissza 1.6 km, hogy a leveleket elküldjem, mert azt csak innen tudom... Kész vagyok. Haza akarok menni!

A kedvesem karjaiba!

Lépegetőgép

Kampány van a tanácsadó cégünknél: kaptam egy lépegetőgépet. Nem olyan lépegetőt, mint a Csillagok háborújában, ez a kis kütyü inkább olyan, mint egy tamagocsi. Lóg a nyakamban, vagy lapul a zsebemben, és számolja az egy nap alatt megtett lépéseket.

Verseny van: négyfős csapatok lépéseinek átlagát értékelik, a nyertes biztos kap egy mozijegyet. Ezért érdemes sietni. A kampány lényege inkább az egészséges életmód. Naponta 10.000 lépést kellene megtenni (a felnőttek szeretik a számokat) a jó kondícióhoz. Nekem tegnap ebéd utántól 3122 sikerült. Úgy, hogy este sportnap volt. És nem kell fejben tartani azt a rengeteg sok lépést.

Veszem észre, hogy működik a társas ösztönzés. Mikor a két iroda között szaladgálok, nincs velem senki napközben, de tudva, hogy a lépéseimet majd ellenőrzik, önkéntelenül is gyalog megyek. Ma gyalog jöttem otthonról (a közelebbiből), és máris van 1850 lépésem, amiből 1750 aerobic, vagyis kondicionáló séta. Más számokkal 16 min, 1.4 km, 93 kcal, vagy 5.4 g. Ez utóbbi nem tudom mit jelent, talán ennyit fogytam közben? Még be kell lőni a lépések hosszát, mert az 1.4 km kevésnek tűnik. Egyébként ha csak magamnak bizonyítok, már az is eredmény. Szóval ez a kütyü valóban egy kis hajcsár, aki a nyakamban lóg, és több gyaloglásra ösztönöz. (A számok teszik! Ezért utálják sokan a matematikát?) Éljen a szív!

Talán a téli depresszió ellen is jó ez a játék. Itt már 6 hete nem volt 15 foknál melegebb, és a nap is csak 1-2 napra sütött ki (azt is akkor, mikor otthon jártam). Melegen is tart a séta...

Azért a hosszú téli estékre társamat, aki szintén melegen tart, de más módon ösztönöz ;), el nem cserélném érte.

Madár, szív, szárnyal, pihen...

Kétlaki életet éltem eddig is, és most is. Eddig a két lak között a legrövidebb út a repülő volt. Most, hogy a sulinak vége, és a hangsúlyok áthelyeződtek, ez a távolság mintegy két-és-fél kilométerre csökkent. Nem is igazán kétlaki, itt már ugyanolyan otthon érzem magam, mint ahol a ruháimat tartom. Itt kapok reggelit, ebédet, vacsorát, itt alszom, és ébredek, egy kedves, csinos, fiatal hölgy időnként odabújik mellém az ágyba :p, szeretném megkeresztelni, abban az értelemben, ahogy Kisherceg elnevezi a rókát, mert a megszelidítésen már túl vagyunk. Vele teremtőnek érzem magam.

Ma zöldséges egytálételt adott ennem, olyan játszi könnyedtséggel forgatta a fakanalat, majd elcsöppentem, lesem minden mozdulatát, és minden kívánságát, legszívesebben örökre összeforrnék vele. És ha rám néz azzal a csillogó szemével...!

Egyébként minden OK. Kedvesem pihen, a szívem forr, gondolat szárnyal, kint madár csiripel.

Retek és vidéke

Intelligens kakukktól a Retek és vidéke áfészig jutottam, dolgozott az agyam, eleredt a könnyem közben.

Tegnap (nem kedden) kilenc körül K. Krisztáék költöztek, Kiloban, a Kilonkuja kettőben...

A fentiek között semmi összefüggés. Minden rendben, jól vagyunk.

Szokásos esti

- Nálam alszol?
- Hááát... lehet?
- Nem lehet, kötelező!

Kifordítás

Kifordítom egy mesterem gondolatát: attól, hogy ismerjük a tömeg okát, még nem leszünk soványabbak. Egy barátom szokta mondani (a gyerekkori egyetlen igazi barátom), hogy még nem látott kövér etiópot. Én meg azt szoktam mondani, hogy ahol az emberek találkozhatnak éhes oroszlánokkal, ott nincsenek kövérek.

Van akinek a szálkás és izmos, van akinek a kerek nyújt biztonságot. Az izmos elfut, a kerek nem tud, felveszi a harcot, vagy ésszel győz. A nehézbe lehet szél esetén kapaszkodni (előbb elírtam: kopaszkondi). Valami ilyesmi gondolatok mocorognak bennem ma, az első rendes munkanapom után. Keresem a Higgs bozont. Pici és mindent megmagyaráz.

Ha mindezt kifordítjuk? Belül minden(ki) rózsaszín.

10-9-8

Megint egy jó dátum! Megint egy nap, ami jól indul!

Itthon

Ez ma jött, tetszett: "Tudtátok, hogyha a 'mama' szó betui közül egyet elvesztek, hármat meg megváltoztattok, akkor azt kapjátok, hogy: 'sör'? Csodálatos, nem?"

Csodálatosan érzem magam, itt vagyok újra, kipakoltam azt a rengeteg könyvet, amit magammal hoztam a téli estékre, meg a két kiló mákot, amit másnak hoztam, és nem koboztak el a vámon, és találkoztam a nagy Ő-vel. Boldogságom határtalan. Munkahelyen is valami alakul, dicsekszem a coach diplomámmal. Vagyis egyelőre a sikeres vizsgával. És akkor back to business...

Tudtátok, hogy coach képzés indul idén is? Van még 2-3 napotok jelentkezni. Részletek a suli honlapján. És hogy mit lehet tanulni? Megtalálható Baracskai blogján.

Most kilazulás van, felkészülés a következő nagy feladatokra.

Újabb tervek

Tele vagyok újabb tervekkel, a jövő most kezdődik.

Vettem egy rakás könyvet, hogy legyen mit olvasni az őszi estéken. Visszakaptam Csernus Nőjét, elolvasom, mert a Nőt, nagy N-nel még meg kell értenem. Vettem három inget, hogy legyen mibe szakérteni, szigorúan hosszúujjú munkásingeket, ahogy divat-coachom mondaná, mert nálunk a héten már fagyok voltak, bár a néni nagyon el akarta sózni a megmaradt nyári kollekciót.

Hihetetlen itthonról nézve, ahogy Antymix barátom is mondja, hogy otthon, fenn északon mintha egy mesében szerepelnék (igaz is, mesés dolgok történnek velem), időnként átruccanok egy másik történetbe, egy másik világba, ahol ugyanúgy én vagyok a főszereplő. STOP! Ezt most nem gondolom tovább, a főszereplőt természetesen csak innen bentről látom annak, nektek csak átutazó. Itt vagyok most átutazó és ott vagyok most otthon! Ott van valakim, aki nagyon nagyon hazavár. Sietek, Kedvesem!

A tél Finnországban sokáig tart, szeptember elején megjelentek a fagyok, és májusig fagyhat még. Kell a meleg, egy kis tűz, kell a társ, az összebújás. Talán egy kis szeretet segít átvészelni a nehezét.

Tüzet a kandallóba!

Mézes

Ma a mézes társaság összejövetelén vettünk részt. Köszönjük a meghívást! A gulyás finom volt, zsírmentes húsból, 3 órát főtt. A grill ráadás.

A szent mézes grált ma autóvezetés okán nem emeltem számhoz. Próbálok józanabbul viselkedni.


Röplabdás táncosaim nagyot nőttek. Micsoda referencia!

Megvan!

Írtam, hogy csupa meglepetés ez a hét. Hát, ma is jutott belőle. Csupa pozitív. Túl az államvizsgán, a levezető közös ebéden, már el is múlt a nagy nyomás, amit tegnap este még fokozott, hogy össze kellett állítani egy prezentációt a védésre. Hajnal kettőig gyötrődtem, hogy ne az a szokványos, multinacionális prezentáció legyen. Felírtam a fogalmaimat, mert mint mondtam tán, a képzés új fogalmakat adott, azokat helyeztük kontextusba. Radikális változás, tudásfrissítés, zavarelhárítás. Felírtam a tételeimet, hogy az agile coach nem azt csinálja, amit mi tanultunk, hogy az áttérés tervezés-alapú szoftverfejlesztésről agile-ra másodfokú, meg hogy ott, ahol áttértek, nem is biztos, hogy kibírhatatlan volt a helyzet, lehet, hogy álproblémát oldottak meg, és az álprobléma megoldása utópia, meg hogy az igazi problémát az álprobléma megoldása okozta. És hogy a coach szerepe nem a scrum csapatnál, hanem vezető mellett lenne.


Megnéztem néhány társam előadásást, néztem ki magamból, miután túl voltam az izgulós részén, azzal kezdtem, hogy nagyon izgulok (Watzlawick tanácsolja a 163. oldalon - még egy év, és végére jutok az öszes ajánlott irodalomnak), és az előadás végén megdícsértek, ahhoz képest, ahogy tartottam tőle, egész jó előadó vagyok.

Gyüjtögetem a strigulákat, miben is vagyok jó, majd ha megint lejjebb billen az önbizalmam, legyen mibe kapaszkodni. Mert bizonytalanság esetén kellenek a kapaszkodók.

Szeretnék én is kapakszodó lenni másoknak, szeretnék támaszt és biztonságot nyújtani, szeretnék nem aggódni azon, hogy jó vagyok-e, jó leszek-e, bátor leszek-e, majd ha eljön az ideje.

79-64

Majdnem az első kocsink rendszáma. Gyerekkorom óta az összesre emlékszem, az első Trabant volt, aztán Skodák, Dacia, megint Skoda és Zsuzsika. Az egyik Skoda rondán végezte, de megmentette a benne ülőket. Na. Hogy a rendszámok, meg telefonszámok miért maradnak meg, nem tudom, egyelőre a PIN meg egyéb kódok is jól bírják. Van olyan számlaszámom is, amit fejből.

A fenti a mai meccs eredménye. Megbeszéltük, hogy a finn-magyar meccsre, kosárlabda, kimegyünk szurkolni. Ma meg bemelegítünk, kocsmában néztük, lelkes, 25 fős társaság. Szurkoltunk, 42-ig vezettünk, aztán sorra maradtak ki helyzetek. Sültkrumpli fölött néztem a meccset, mert Baracskai is kosárlabdával szerepel a könyve elején. Meg a blogján is. Na nem ezért. Ezt a játékot értem. Nem szépségre*, hanem pontra megy. Nem a bíró hangulata dönti el, ki hány pontot kap, mint a műugrásban. Bár ahogy elnézem, az osztályzás is szubjektív. Látom, próbálják objektívvé tenni a sportban is: ha szétáll a lába, levonás, ha nem függőlegesen érkezik, levonás, ha kimarad egy forduló, levonás, ha piros a fürdőgatyája, levonás. De az attól még egyedi és érzelmi döntés marad. Mert ahogy a műhely tanárom mondta, meg kell szagolni a csavart, és érezni, hogy M3.5 vagy M4. Esetleg whitworth menet. A szakértő mester "érzi", mennyire volt jó az ugrás. Mennyire mondott újat az a szakdolgozat. Még szerencse, hogy a kosárban nem adnak 1.95 pontot. Csak 0, 1, 2, és 3 pontos dobás van. Az ellenfél inkább ez utóbbit gyakorolta, nekünk az 1 pontos sem jött mindig össze. A számok embere jobban érti az ilyen egzakt pontozást. Objektív? (Nem ravasz. Elsütőbillentyű.)

Az viszont érzésre megy, mikor kér az edző időt. Gondolkoztam, mit mondanék szünetben, mikor kérnék időt, és mit mondanék a fiúknak. Ott ált köztük az egyik coach tanárunk is, kosárlabda edzés elméletet tanított Várgesztesen az intenzíven. Nem szólt bele, ahogy láttam, csak a szemüveges beszélt. Ha jön két hét múlva, majd megkérdezem, hogy látta ő, bentről. Vagy megkérdezem tőle pénteken.

Ő lesz az államvizsgabizottság elnöke.

*Azért a szépség és az eredmény összefügg. Ahol van harmónia, összjáték, előre látni lehet a győzelmet.

Meglepetés

Főnököm kérdi, hogy áll a suli. Mondom leadtam, eredmény még semmi. Záróvizsga pénteken, ha minden jól megy. Kérdi, mi a téma. Agile transzformáció. Jó lenne, ha tartanék a témából, az összegyűjtött tapasztalatokból egy előadást a kollegáknak. Megepetés. Kezdem hasznosnak érezni magam. Addig, amíg nincs más feladatom.

Este meglepetés: kedvesem a szakdolgozat befejezésére ajándékot adott. Később is megajándékozott, és reggel is meglepett valami aprósággal. Épp akartam mondani, hogy ne igyunk előre a medve bőrére.

Kellemes élményekkel megpakolva megyek a gyárba. Rossz előérzet: fekete macska át. Nagyot dobban a szív, várom a VÉGE feliratot, mikor megcsörren a telefon: az új munkával kapcsolatos tréningre mikor tudok bemenni? Most. Bemegyek. Új munka? Meglep. Még jó, hogy értesítenek. Méghogy macska. Méghogy fekete.

Egy jó nap után nézem a leveleim: megjött a bírálat. Meglep az eredmény. Átmentem. Bejutottam a szóbelire!

Ébredezik bennem az oroszlán. Manu Chao-t hallgatok, és ugrálok.

A meglepetések meglepetésként érnek. Felkészülni nem lehet. Kérdés, hogy reagálunk rájuk. Kínomban kuncogok.

Normális?

Kuncogok magamban, mikor a deviáns (=nem normális) 2% listáján előkerül, hogy "te nem vagy normális". Persze, hogy nem normális, te sem vagy az, akkor nem kerültél volna bele a 2%-ba. Kérdés, hogy ki milyen 2%-ba esik bele. Ha egyikbe sem, akkor mondhatjuk rá, hogy normális?

hol hallottam?

Viccet hallottam. Hol is? Tegnap, társaságban. Lehet, hogy nem ott. Márk jutott eszembe, neki olyan kerek elmélete van a házasságról. Hogy a jó házasság alapja a külön hálószoba...

Férj és feleség évek óta külön szobában alszik.
- És mégis, hogy éltek szexuális életet?
- Ha Béla szeretkezni akar, csak fütyül, és jövök.
- És ha te szeretnél szeretkezni?
- Bekopogok, megkérdezem: drágám, fütyültél?

Még kikívánkozik: a keresztem a megégés. Gyerekkoromban a strandon, hólyagosra. Aztán a karamellás cukor, ma is látszik a kezemen. Tavaly a teavíz a hasamra. Ma meg a sütő. Friss zsemlét sütöttem, igazi otthoni ízek terjengnek a lakásban, pékségszag. Mikor elkészült, venném ki, de a konyharuha elcsúszott: renováltam az ujjlenyomatom, a jobb kezem mutogató ujján. Ezennel jelentem, hogy az előző érvénytelen.

Elsőfokú változás

Nézem a tévében, műsor a globális felmelegedésről. Melegszik az idő, holott itt holnap este már fagy, fázunk. A globális melegedést fokozza az üvegházhatás, amit fokoz a megnövekedett CO2 kibocsátás. A melegben kénytelenek vagyunk hűteni magunkat, légkondicionálót használunk, ami energiát fogyaszt, amihez áram kell, amit többnyire fosszíliák elégetésével nyerünk, ami CO2-t bocsát ki. Jé, egy hurok! Szóval ha meleg van, hűtünk, ami több áram, ami több CO2, ami több üveghát, ami több meleg. A meleget hűtéssel kompenzáljuk, és egy idő után már nem a meleg, hanem a megoldására fordított megoldásunk lesz a probléma. Ha nem hűtenénk, talán nem gyorsulna a melegedés. A hűtés a tipikus példája az elsőfokú megoldásnak. Hogy a mókuskerékből kiszálljunk, valami más külső megoldás kellene. Például a fosszíliák elfogyása. Megállna az égetés, csökkenne a CO2, csökkenne az üvegház. Vagy valami hasonló radikális dolog. Kötelező áramszünetek. Vagy másfajta építkezési megoldások. Régi nagy házak, paloták tövében lehetett látni szellőző nyílásokat, az épület oldalában beszívta a levegőt, alul lehűlt, és azt keringették az épületben. Miért nincs ma ilyen? Miért nem ásunk lejjeb, és költözünk 2-3 méterrel a föld alá, ott állandó alacsony hőmérséklet van, és még télen sem fagy. Kevesebb energia kellene hűteni, fűteni is. Vagy nyomjuk le a levegőt a föld alá, és az ott lehűlt levegőt használjuk hűtésre. Miért nyafog a tévé, ha lenne más megoldás? Miért nem fogunk össze valami használható megoldást találni? A túlzott áramigény következménye az lesz, hogy ölni fogunk az olajért, a szénért, ha nem lesz elegendő elégetni való, ölni fogunk a korlátos áramért, az áramszolgáltatók kényszerűségből le fognak állni, és máris kész Mad Max világa.

Lehet, hogy a háborúk azok a radikális megoldási ötletek, amit senki nem gondolna komolyan? Ugye van jobb?

Bezárt szobában

Mai gondolatomat próbáltam megvitatni baráti társaságban. Cs* felvetett egy érdekes kérdést: ha valakit bezárok egy szobába 10 évre, ahol mindene megvan, de semmilyen külső hatás nem éri, vajon meg fog-e változni? A rendszer, ami belőle, a szobából, és a lehetőségeiből áll, képes-e létrehozni komoly, másodfokú változást? Mert ha elképzelem, nyilvánvaló, hogy megőrül, hacsak valahogy nem kűzd ellene (Mint Tom Hanks a Számkivetettben). További kérdések:

• Vajon a változás, a megőrülés másodfokú változás-e? Vagy a rendszer továbbra is rendszer marad?
• Vajon a rendszer zárt? Az előzetes külső információk, amik a bezárás előtt történtek (pl a túlélés módjai) nem a rendszeren kívüli dolgoknak veendők?
• Vajon a premisszák, az, hogy ez egy rendszer, és az, hogy a másodfokú változáshoz mindig külső tényező szükséges, igazak?

(Kép: imdb, Cast Away)

Közben megvan, Watzlawick is azt írja, lehet változást elérni a csoporton/rendszeren belül is. Huh.