A viszketés vakarással jár

"Ott viszkessünk, ahol vakarózni tudunk." (Kürti Sándor)

Ősz New Yorkban

"Túl öreg vagyok", mondja a férfi (aki 26 évvel idősebb a lánynál).
"Oh, régiségeket gyűjtök", mondja a lány.

"Nekünk nincs jövőnk", mondja a férfi.
"Tudom. Szívbeteg vagyok", mondja a lány.

Az M1-en megy a film: Ősz New Yorkban. Romantikusan indul, de belejön ez a halál dolog, elkeserít. Kilátástalan a helyzet, és túlságosan beleélem magam. A zene szép.

"Mit kezdjünk ezzel a romantikus pillanattal?" kérdi a lány.

"Tolvaj az idő", mondja az idős hölgy. "14 éve meghalt a szolgálóm, azóta nem tudom pótolni őt."

Miles fiam, comam uram?

Két napja, este hazafelé menet, átment előttem egy sün az úton. Az óvoda kerítése alatt megállt, összegömbölyödött, pont úgy, ahogy tanítják. Jé, tüsi, gondoltam, és belemászott a fejembe a gondolat, hogy régen volt már tüsi a hajam. S így is lett.

Miles fiam, comam uram? Anyám szokta mondogatni. Katona leszek, hajam levágatom. Katona már voltam, de a hajvágás kéthavonta aktuális. Erősen fogyatkozik a fejem tetején. Pótolni csak parókával lehetne, vagy ha átfésülném az egyik olalról a másikra, de ez meg komikus. Nem marad más, mint rövidre, tüsire vágatni.

Reggel korán keltem, 6-kor nyit a borbély, hét óra előtt már kész is voltam. Holnap kirándulni megyek, sopánkodom magamban, hogy nincs sapkám, mind ottmaradt a régi házban, holnapig nem jutok el oda, le fog égni a fejem teteje. Szállnék fel a buszra, pont ott száll le az egyik fiam, fején az egyik baseball sapkám. Gonosz szülő az, aki gyereke fejéről lenyúlja a sapkát, de vészhelyzet van. Akkora haja van, hogy napszúrástól nem kell tartania.


Még valami.

Gyermekeim nem együtt mennek iskolába. Sárga busszal jönnek a városba. A lányom jön 6 órakor, az egyik iker 6.30-kor, a másik tovább alszik, és ma a 7 órás busszal indult. Vajon mi lehet az oka, hogy így eloszlanak? Mi lesz így, fiam?

Hedonizmus, virág, dipp

Ma ápoltam a szépérzékem, és hódoltam a hedonizmusomnak. Vettem egy csokor rózsát, és beállítottam Alvar Aalto híres amorf vázájába. Egész jól megáll benne a 10 szál, bár ezt a vázát 12 szál tulipántra találták ki.

Megajándékoztam a közeli bolt vezetőjét és pénztárosát egy nagy doboz Mozart golyóval. A hét elején elvesztettem a pénztárcám. Másnap visszamentem a boltba, mert ott fizettem utoljára, és csodálatos módon megvolt, hiánytalanul, sem igazolvány, sem bankkártya, sem pénz nemhiányzott belőle (sem a két éve nem használt Finnair, a frissen cserélt Malév és a HiltonHonnor kártyáim). Megérdemlik a jóságukért, meg a becsületért. A doboz becsomagolásával gondban voltam: nincs sem szalagom, sem csomagolópapírom. Gondoltam útközben veszek valahol és becsavarom, mikor épp szembe jött egy virág- és ajándékbolt. Ott csomagoltattam be, profi masnit és köszönőkártyát akasztottak rá. Már csak azon izgultam, mit mondok majd a boltvezetőnek, de ez is ment magától. Nagyon meglepődtek. Én meg boldog voltam, hogy ki tudtam fejezni a köszönetet és a hálát azért, hogy nem kellett minden kártyát letiltani, minden igazolványt újragyárttatni. Ja, ez a Plus bolt volt, a Radnóti mellett.

Vacsorára tzatzikit (cacikit) csináltam. Lereszeltem fél uborkát, besóztam, lecsepegtettem a levét, reszelt fokhagymával és borssal ízesítettem, végül egy pohár tejfölt kevertem hozzá. Mivel piritós kenyérnek valót nem találtam itthon, viszont volt egy csomag csipszem, azt mártogattam bele. Pont mint Finnországban.

Dipp (csipszmártás?)

Finnországban a csipsz mellett árulnak dippet, pontosabban port, amit ha egy pohár zsírszegény tejfölbe (kermaviili) keverünk, és 15 percre hűtőbe teszünk, sűrű szószt kapunk, amibe a csipszet mártogatjuk. Házibulik elengedhetetlen kelléke.

Kapni tex-mex, amerikai, paprikás, sajtos, rokfortos, és természetesen tzatziki ízű dippet. Annak idején, mikor a munkahelyemről még küldtek Finnországba, ezt is mindig hoztam magammal ciider, zabkása-por (pikapuurohiutale) és karjalan piirakka mellett, itthon ilyet nem kapni. Ami leginkább hasonlít rá, az az ezersziget salátatöntet por, ami ízben nem passzol a csipszhez. Mióta nem küldenek Finnországba, háromféle dippet szoktam készíteni:

• Pirospaprikás: pirosaranyat és kevés sót keverek a tejfölbe. Lehet egy kicsit sűríteni is kukoricakeményítővel.
• Fokhagymás: reszelt fokhagymát és sót keverek a tejfölbe.
• Vegetás: ételízesítőt keverek a tejfölbe.
  

Lehet sűríteni túróval vagy reszelt sajttal is. Jut eszembe: a héten juhtúróból csináltam dippet, de rokfort (márványsajt, finnül Aurajuusto vagy sinihomejuusto) is jó hozzá.

Szóval eszem a cacikit, mártogatom a csipszet, ma még lehet, holnap méregtelenítő napot tartok. Facsartam egy nagy adag répalevet, megfőztem a méregtelenítő (vagy fogyasztó?) teát, a receptet kedves ismerősömtől kaptam, reggelre kihűl, felvágtam a karalábét és répát, ez lesz a holnapi csemege, ha nem bírom a koplalást, és a virágon keresztül rózsásabbnak látom a világot. Csak azt a doboz cigarettát ne vettem volna...

Egészségemre!

Nevess!

Klikk a jobb oldali videókra itt: felmeripeter.blogspot.com

Spárga & Halloumi

Tegnap este spárgát sütöttem. Örültem, mikor megláttam a csarnokban, hogy már kapni, és hogy ne álljon sokat a hűtőben, megfőztem, felét leturmixoltam spárgakrém levesnek, másik felét (a spárgák feje felőli végét) baconnal becsavartam, és kivajazott jénai tálban majorannával és tejszínnel felvert tojással leöntve megsütöttem. Isteni, imádom.

Este ez volt a vacsorám, ma meg az ebédem, és ennek minden kellemetlen következményét viselem. Nem tudom mi teszi ennyire büdössé az izzadtságot, a vizeletet és minden más kijövő végterméket spárga után. Ha valami egészséges, az mindig ronda. A spenót zöld csíkot húz, a cékla piros vizeletet, a spárga büdöset okoz. A bab és hagyma meg kellemes illatokat az emészcsőcsatorna egyik illetve másik végén.


Valami illatosabb téma: Halloumi vagy Holumi sajt

A csarnokban ma-holnap-holnapután ciprusi napokat tartanak. Jók ezek a napok, multkor bulgár nap volt, és finom ajvárt (padlizsán és paprika krém), meg áfonya lekvárt és öntetet (fagyira és gofrira valót) vettem. Már tegnap elképzeltem milyen finom Haloumi sajtot fogok sütni vacsorára, mert ha ciprusi napok, és a Halloumi Ciprus híres esxport terméke (csak ott gyártanak mentás lében érlelt grillezhető kecskesajtot), akkor biztos lehet majd venni. Sőt, még Exet is meglepem egy csomaggal, had ámuljon meg irigykedjen.


Aztán lett kis magambakáromkodás, mert a ciprusi idegenforgalmat kizárólag prospektusokkal kívánták bemutatni, semmit nem lehet sem kóstolni, sem venni. Nesze nekem. Bár Ciprus van annyira meleg és csapadékmentes, meg nagyon tiszta a tenger, szépek a flamingók, és van kultúrája, körbeúszható Afrodité sziklája, meg egyben offshore adóparadicsom is, hogy jó bornak nem kell cégér alapon elég a prospektus.

Ja, Ciprus volt a legjobb hely, ahol eddig nyaraltam. (Leszámítva a napot, ami elől nem lehet elbújni, meg a légkondicionálatlan, csótányos lakást, ahol takaró nélül is izzadtunk az éjjel, meg a motorbalesetet, ahol elcsesztem Ex nyaralását és a házasságomat, és ahol az anyajegyeim akkora UV sugárzást kaptak, mint a csernobili bakter.) Na meg a hajóval elérhető piramisok...

Aztán rájöttem, hogy csak azért nem reklámozzák agyon, mert alig lehet bejutni, csak repülővel megközelíthető, vagy Egyiptomból, esetleg Izraelből hajóval. Ezzel a hajóval mentünk sivatagot és piramist nézni (Szalámis Glória):


És a meze, a 16 fogásos laza vacsora ecetes szőlőmadár-salátával, meg a muszaka, a dinnye, a Trodos hegyen potyogó hó... Ezt mind leírni sem lehet. Csoda, hogy vágyik vissza az ember?

Racka portré

Miért nem emlékszünk előző életünkre?

Azon gondolkoztam, hogy vajon miért nem emlékezünk előző életünkre. Azt ugyan nem tudom, hogy egyáltalán volt-e előző életünk (van-e reinkarnáció), erre nem láttam bizonyítékot (hihi: nem emlékszem az előző életemre), mégis az emberiség egyik fele hisz benne. Három eset lehetséges:

1) nincs reinkarnáció (nincs is mire emlékezni)
2) van reinkarnáció, de nem emlékszünk rá
3) van reinkarnáció, és emlékszünk rá

Na most tegyük félre az első esetet, mert akkor nincs min gondolkozni. A harmadikra nincs bizonyíték. Nem volt rá példa, pedig a nagy számok törvénye szerint már elő kellett volna fordulni ilyennek, ezért kizárható. Marad a második lehetőség: halálunk után újra születünk, de nem emlékszünk az előző életünkre, és azt sem látjuk előre, hogy milyen életbe fogunk újjászületni.

Vajon miért nem emlékezünk az előző életünkre?

- Ha jó volt az előző életünk, akkor azon kesereghetnénk, hogy miért nem élünk most is olyan jól.
- Ha rossz volt az előző életünk, mondjuk valami bűnt követtünk el, akkor most azon kesereghetnénk. Vagy akár bűntudatunk lenne miatta, hogy meg sem érdemeltük a jó életet.

Talán ezért alakította a természet úgy, hogy ne emlékezhessünk előző életünkre. Születésünkkor tiszta lappal újra kezdjük. Ez egy hatalmas ajándék: újra kezdhetjük. Érted? Már ha hisz az ember az újraéledésben.

...

Ha meg nem emlékezünk, akkor teljesen mindegy, hogy kezdhetünk-e új életet vagy sem, a kétféle állapot között nem lehet különbséget tenni. (Memóriamentes állapotgép: azonos kiinduló állapotból - születés - azonos inputok hatására azonos állapotokba kerülünk.) Tehát felesleges az ujjászúletésen gondolkozni, úgysem fogunk rá emlékezni.

Tánc

Nincs felemelõbb érzés annál, mint beülni egy hatalmas városi színház nézõterére, és onnan nézni amit gyermeked táncol, neked, és a közönségnek. A büszkeségtõl dagadó mellû szülõként majdnem sikerül elfelejteni a hétköznapi gondokat, fájdalmat és bánatot.

A hétvégén tiszaparti városunkban kirándultunk. Felléptünk, várost néztünk, csapatot építettünk, erdei parkban sétáltunk hazai és egzotikus állatok között.

Leghosszabban a kenguruk kifutójánál idõztem. Gyerekkoromban volt egy álmom: az udvaromon kenguruk ugráljanak. Ez az álom még nem teljesült, de még nem múlt el teljesen, lehet érte vagy miatta dolgozni, hajtani, kûzdeni. Meg a gólyák... vajon megjelennek még a házunk felett?

Gólya gólya hosszú lábú gólya.
Lám megmondtam, ne menj le a tóra!
Oda járnak fürödni a lányok,
gólya madár szégyent ne hozz rájok!

Oda jár a hosszú lábú gém is.
Oda jártam a babámmal én is.
Addig-addig jártunk le a tóra,
míg házunk fölött megjelent a gólya.

Kis Mariska mossa bugyogólyát.
A lábával ringatja a pólyát.
Aludj, aludj szerelem virága,
tévedésbõl jöttél a világra.

Miért jó a mazochistának?

- Miért jó a mazochistának?
- Mert ha rossz, az neki jó. Ha meg jó, az neki rossz, ami jó.

(Ez egy örök érvényű bizonyítása annak, hogy miért jó mazochistának lenni.)

Ráadás: 26 mazochista trükk kezdőknek:

Nemzetközi jel

Elég ciki, hogy olyan nemzetközi portálokon, mint a Youtube, nemzetek közötti anyázást megengednek. De a szerb és koszovói ellentétek itt is megjelennek, a kommentek között felfele mutató középső ujjat látni. A szerb eurovíziós énekes klipje alatt. http://www.youtube.com/watch?v=3jrL4FZXDu8&NR=1

Itt meg izraeliek panszkodnak, hogy milyen igazságtalan, hogy Görögországnak kb. 20 szomszédja van, és mindegyiktől max. pontot kapott, így könnyű győzni, míg Izraelnek nincsenek "barátai". http://www.youtube.com/watch?v=pWe0nKho8DI

Egyébként felmerült már a korábbi években is, hogy Izrael mit keres az EUROvízió(ba)n... Nesze neked globalizáció!

Glob

Most fejeztem be egy globalizációval kapcsolatos könyvet. Felkavaró élmény volt. Azt tanultam, hogy mindent vizsgáljak meg a másik oldalról is, mielőtt véleményt alkotok róla. Nem is a feladatom. De ha csak a fele, vagy a negyede igaz annak, amit írnak, megdöbbentő. Hogy a gazdaság, kereskedelem, tőke szabad áramlása, fejlesztési hitelek hogy működnek, hogy kizsákmányolják a Föld természeti kincseit, a társadalmat, hogy egyre növekszik a különbség a szegény és gazdag emberek között, ezt minden nap látni, hallani. De belegondolni abba, hogy a pénz hogy áramlik korlátok nélkül, hogy a gazdagodásért cserébe a Föld és a társadalom szinte semmit nem kap, megdöbbentő. Kezdem megérteni a Greenpeace embereit. Biztos sokkal okosabbak, biztos jobban körüljárták a témát, és biztos igazuk van, amikor a Lánchídról lelógva tiltakoznak a globalizáció ellen.

Én meg tiltakozok azellen, hogy génkezelt hússal etetnek, hogy a génmódosított szója és kukorica ellen a kormányunk nem szólal(hat) fel, és hogy a kormány a szociális kiadásokat csökkenteni próbálja, hogy adókedvezményeket ad a pénzintézeteknek, kivonul onnan, ahol kötelessége lenne megvédeni országát és az elszegényedő embereket a tőke kizsákmányolása ellen.

Kicsi vagyok, egyedül vagyok, tehetetlennek érzem magam. De zavar, ami történik. Jó lenne, ha mindenki elolvasná és megértené, mit akart elérni Keynes, és abból mi lett.

A kitiltott Isten válasza

Utánanéztem, egy csomó itnernet oldalon és blogon szerepel az amit most ide másolok. Ha jól látom, a Kuruc.info-n jelent meg először. Biztos van, akinek új lesz. Nekem is az volt ma reggel.

A kitiltott Isten válasza

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel
kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.

Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát
iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"

És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel:
Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.

Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!

Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.

Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.

Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?

Eurovisiisu

Leányom átküldött ma egy zenét, az eurovíziós dalnokverseny finn versenyzõjétõl. Utánakerestem, az összes szám elérhetõ a neten a www.yle.fi/eurovision címen. Ajánlom megnézni, és majd május elején szavazni rá. Alant meg a magyar versenyzõ látható. A kettõ között a veterán Dj Bobo aki svájci színekben indul vámpíros számával (ezt csak az érdekesség kedvéért).







Ami itt következik, az retro, és vicces, pedig akkor komoly volt: Telex 1980

Abszolút érdektelen beszámoló a hétvégéről

Sokadik hónapja lakom az albérletben. Mikor beköltöztem, kikészítettem egy csomó felesleges lomot, poros lámpaállványokat, szélgépet, poros kosarat, szőnyegeket, maradék tapétát és festéket, hogy majd leviszem a pincébe. Ennek most jött el az ideje: a hétvégén rendbe raktam a spájzt, és az előszobát, olyannyira, hogy a 25 fokos meleget kihagytam, és csak este tettem egy sétát kihasználandó a jóidőt. Cserébe jó kedvem lett. Ráadásnak feltettem két képet a falra, színesítik a lakást.
Egyik kép egy puzzle, a Mississippi boldog békeidőben. Sokat játszottunk puzzlékkal, összehozta a család apraját és nagyját, mikor egymáson átesve keresgéltük a hiányzó darabokat. Aztán elmaradtak a puzzle kirakással töltött esték, és felbomlott a családi kötelék is, bár nem tudom, hogy melyik volt az ok és melyik az okozat.
A másik kép egy kedves ismerősöm képe, szemben az ágyammal. Minden lefekvéskor és ébredéskor őt látom, és tudom, hogy vigyázza álmom. Feldobja a hangulatom.

Vasárnap tánc fellépésen voltunk. Kicsit fárasztó, hogy a délután kettőkor kezdődő műsorra már reggel 9-re oda kell menni, és ez az egész napunkat kitölti. A gyerekek elfáradnak a sok játékban, mi szülők meg berekedünk a sok fegyelmezésbe. Hogy a napot megmentsem, elindultam uszodába, de csak ebéd főzésig és ebédelésig jutottam. A táncot végül nagy örömmel néztem és fotóztam. Sajnálom, hogy csak az egyik fiam volt ott a színpadon.

Hétfő reggel bekrepált a céges számítógépem, pont amikor a lízing idő letelt és megvehettem volna. A hétfő adatmentéssel és archiválással telt, még szerencse, hogy a fotóim megmenekültek.

:-)

Most olvasom Charles oldalán, hogy vitt magával útlevelet, mert kap bele Űrpecsétet, amit csak a Nemzetközi Űrállomáson lehet kapni. :-)

Űrhajós szívás

Tegnap este fél 10-kor néztem az eget, integetni akartam Simonyi Károlynak, aki a fejünk felett repült el űrállomásával. Nem jött össze a QSO, mert finn barátaink órája szerint álltam az erkélyen, ami magyar idő szerint fél 9 lett volna. Nem csak egyedül égtem az erkélyen kisgatyában, hanem jól megszívattam szegény fiaimat is, akik izgatottan várták a nagy találkozást. Ők is nézték az eget, mint augusztusban csillaghulláskor. Mea culpa, fiaim. Talán majd ha apátok jut fel oda a derékfájásával, tudunk integetni egymásnak.

Ürszori

Mindig is csodálattal néztem az eget, a csillagokat, a mesterséges csillagokat, a szputnyikokat meg hasonlókat. Meg az űrhajósokat. Egyszer én is űrhajós akartam lenni. Büszkén őrzöm a két magyar űrhajós által dedikált képeslapot. De a plakátokat, miszerint Magyari Béla lenne az első magyar űrhajós, nem találom. Volt olyan is, hogy honnan került hozzánk bezúzás helyett, nem tudom. Mindenesetre a plakátokból két sorozat készült, egyik Farkas Bertalannal, másik Magyari Bélával. Nagy attrakció lenne, ha meglenne.

Na most hasonló érdeklődéssel nézem, vajon mit keres ott fent Simonyi Charles, az egyetemi fizika professzorom (aki a heisenberg határozatlansági relációt, a scrödinger egyenletet, meg a kvantumfizikát tanította) fia, a microsoft egyik meghatározó alakja. Rádiózik, blogozik, beszélget, kutat. Érdekes.

Ajánlom az internet oldalát (http://charlesinspace.com).

Idén még

Vigyázat! Ez a post alkalmas a tudatállapot megzavarására, gyerekek ne olvassák!

Idén MÉG befogadja az állatkert a húsvétra vett, később feleslegessé vált nyulakat, olvasom az egyik ingyenes újságban. Mert már kettő van, egy busz meg egy metró. A szemem a még szón akadt fenn. Tegnap is pont így mondták a TV-ben. Még. Ez azt jelenti, hogy kegyelemből beveszik a nyuszikat, de már csak idén. Utána mi lesz? Bezár a Budapesti Álltkert? Vagy ami még rosszabb: az oroszlánokat átnevelik vegetáriánusnak?

Pedig micsoda buli lenne: "Ha meguntad a nyulad, hozd el hozzánk etetésre! Természetes körülmények között nézheted meg az oroszlánok harcát a nyulad ellen. Ha a nyulad nyer, kapsz egy éves ingyenbelépőt."

Talán kevesebb szülő venne meggondolatlanul nyulat. És talán kevesebb tömeggyilkolós számítógépes játék kellene, ha így is kiélhetnék a rászorultak a brutális ösztöneiket. Pont mint a római kori gladiátor "játékokon", vagy mint a középkori kivégzéseken.

Gyönyörű anyanyelvünk

Mennyire szép ez a nyelv. Mindent ki lehet fejezni vele. Hangulatot, indulatot. Vagy el lehet csavarni (ücsörög-e a csöröge?). Esetleg egy eszmecsere eszperente nyelven? Ez is részhalmaza a magyarnak. De a magyart ki is lehet bővíteni. Jövevényszavakkal. Vagy helyi jellegzetességekkel.

"Mindig rájuk adom a haalarit mikor liukurizni megyünk."

"Faktúrázok nekik mikor leküldik a proviziót."

Mikor külföldön élő magyarokkal beszélgetek, néha meglepődöm, milyen természetesen írnak érthetetlen szavakat. Elsőre magyarnak tűnik, de nem értem.

Mikor kint éltünk, sok ilyen dolog ránk rakódott. A porssan ulkofilee magyarul sokáig gondot jelentett. A szentiván-éj meg már örökre Juhannus marad. Nem egyszerűbb?
De nem csak szavak maradtak, fordulatok is. A fiaim ma is sokszor mondják, mikor gólt rúgnak, hogy "Apa, kaptam egy gólt!", ami nálunk a fordítottját jelenti. Mert a finnben így mondják: saada maalin, ami annyit tesz: kapni (szerezni) egy gólt.

Edo fiatalodik?

Boldog szülinapot, Edo!

Ahogy írod legjobb kritikus az ember családja, mindig örömmel tölt el, ha öcsém virtuálisan megveregeti a vállam: tesó, szeretem olvasni amit és ahogy írsz. Kell ennél több? Anyukám is olvassa, haverjaim is olvassák, hát nem erről szól a kivetkőzés? Itt elmondod azt is amit nem mondasz egyenesbe, mert kapnál egy pofont.

Aztán meg nem az számít mit és hogy írtál, hanem hogy mi a szándék, ami íratja veled...

Edo, Reméljük, nem adod be a kulcsot. Ha kiszámolod, 99 éves korodig kb 33 regény jön össze, ami 3 zsák pénz, csak legyen mire költeni. Ha meg nem fogy el, Juhannuskor tüzet rakunk, és átugorjuk.

Az elcsapott pereceskofa kártérítése

Két napja írtam az elütött suhancról, azóta azon gondolkoztam, miként lehet az ilyen eseteket jóvátenni elkerülendő a lincselést. Tegnap locsolóvendégségben szüleimnél, a sok sonkától és kényszersüteménytől tele hassal ülök a WC-n, és kezembe akad egy könyv, Móra Ferenc egyik kötete. A következő novellánál nyílott ki. (Aki tudni szeretné mi lett a sárba forgatott demokrata sorsa, olvassa el a könyben.)

Ki csapja meg a Jánost?

1817 tavaszán a kassai piacon egy sebesen vágtató hintó elütött egy pereces kofát. Nagy sokadalom támadt, összeszaladtak a hetivásárosok, a vásári hajdúk is odaértek éppen akkor, mikor egy részeg csizmadia azt indítványozta, hogy most már a hintót is taszítsák bele a pocsojába a kofa mellé. Mivel azonban a hintón koronás címer tarkállott, a félhold után kapkodó sasmadár, a városi hajdúk a demokrata polgártársat tenyereltették bele a sárba, és a hintóban ülő úrhölgytől tudakolták meg, hogy nem ment-e a szívére az ijedtség.

A hintóban Dessewffy József grófnak a felesége ült, Sztáray Eleonóra grófnő, aki valóban sokkal jobban megijedt, mint az öreg pereces asszony. Az már rég felkecmergett, a sarat is letapogatta magáról, ki is káromkodta magát, mire a grófné annyira föleszmélt, hogy kihajolhatott a kocsiból.
- Nem tört semmije, jó asszony?
- Nem tört? - acsarkodott a jó asszony mérgesen. - Hát az asszonyságnak nem elég az, hogy összetört a zsoltáros könyvem? Három garast fizettem azért a Mencel fazekasnak.

A nagyurak akkoriban kötötték meg a szent-szövetséget, és a kisemberek már elkezdték levonni belőle a konzekvenciákat. Csupa olyan cserépbutykosból itták a pálinkát Magyarországon, aminek zsoltároskönyv formája volt.
- Lássa, még a nevem is rápingálta a fazekas - hadonászott be a kofa a kocsiba egy zöld cserépdarabbal, amin ugyancsak rajta volt, hogy "Fricska Rozálé ezen mindennapos ájtatosság".
- No lelkem, csak ennél nagyobb kér sose érje - mosolyodott el a grófné, s ami ezüst húszast talált a ridiküljében, azt mind belehullajtotta a kofa kötőjébe.

Ezzel a pereces ipar sérelme tökéletes elintézést nyert. Fricska Rozál annyira megbékült, hogy odaállt a lovak elé, és el nem akart mozdulni addig, míg a János nevezetű kocsis meg nem ígéri neki, hogy ezután minden hetivásáros napon elüti.

Tavasz, fotók

A legjobb a parkban sétálni ebben a jó időben...


...vagy a Dunakorzón...

...ahol egyszemélyes tűzoltó zenekar játszik.

Kicsit odébb cigányzenekar ad koncertet...

...és étvágygerjesző illatok terjengenek.


Kicsit tovább idős zenész: "Leteszem a lantot."

A város virágzik.

A híd ellenfényben.

A vár alatt jellemző helyzetkép...

...a várban érdekes tábla...

...meg egy ötágú csillag.

Ragyogó panoráma a városra és a hidakra.


Naplemente.


Mátyástemplom.

A halászbástyáról megint jó a kilátás.





Sötétedik, ideje haza menni.

Napfény

Gyönyörű időben nagyot sétáltam - egyedül. Duna korzó, Vörösmarty tér és a vár volt az irány, Mátyás templommal, Halászbástyával. Hamarosan előhívom a képeket is.
A vár napos oldalán leültem olvasni, és néha felkaptam a fejem, ha finn beszédet hallottam. Naplementéig maradtam, volt szendvicsem, és felavattam az új ikeás termoszt. Szép idő volt, megfogott a nap.

Lincshangulat

Ma láttam egy balesetet. Pontosabban nem a balesetet láttam, hanem ami utána történt. Koppanást hallottam, aztán kiabálást. Mire oda értem, egy ijedt, fiatal lány szállt ki az autóból, előtte véres suhanc. Hogy ki volt a hibás, nem tudom. De a sofőrt a járókelők, köztük a sérült ismerősei körbeállták, nem engedék elmenni. De nem is ment volna, látszott mennyire meg van rémülve. Legalább öten kiabáltak vele. Ő meg ott áltt egyedül.

Vajon ilyenkor mi a legjobb, amit tehetünk? Akár mi vagyunk a hibásak, akár nem. Ott állunk egy ilyen helyzetben, a járókelők meg akarnak lincselni. Mostanában több hasonló eset is történt, halálravert gázolóról szóltak a hírek. Van jogunk tovább hajtani, ha látjuk, a sérült jól van, és ránk támadnak? Vagy várni kell a helyszínre érkező rendőrre? És ha telefonálni sem hagynak? Akkor is, ha ütnek?

Amerikában élő osztálytársam mesélte, hogy ha a piros lámpánál megtámadnak valakit, gyanús alakok közelednek a kocsija felé, tovább hajthat. Ha a rendőr kérdőre vonja, azt kell mondania, nem érezte magát biztonságban. Van ilyen nálunk is? Önvédelem?

Kezdem elfogadni

Kezdem elfogadni az egyedüllétet, lassan beletörődöm, hogy egyedül élek. Próbáltam menekülni a magány elől, de rájöttem, hogy ha görcsösen akarok barátnőt, új feleséget, gyerekeket, akik új értelmet adnak az életnek és célokat, úgysem jön össze. Ennyit a görcsölésről, tojok rá. Örülök, hogy vagyok, hogy még kijövök anyagilag, hogy azt csinálok, amit akarok, meg amire jut időm. Nagy tervek a nyárra: sok kirándulás, talán egy külföldi út belefér, gyerekekkel tábor, csúszdapark. Jó lenne, ha el tudnám vinni őket Horvátországba, vagy máshova, ahol együtt jól érezzük magunkat. Na meg a barátok, felkeresni őket, egy sörre, vacsorára, beszélgetésre. Most ezek éltetnek. Meg a nap. Meg a reggeli zöldséglé.

Újjászületünk?

Itt a húsvét, az első alkalom a tél búcsúztatása után, hogy a fiatalok (fiúk) felkeressék a lányokat, hogy ismerkedjenek, hogy begyűjtsenek huncut kacsintásokat, hogy aztán a tavasz ne teljen tétlenül, örüljenek, vigadjanak, szaporodjanak...

A húsvét tényleg jó alkalom lehetett az ismerkedésre, vagy a kapcsolatok elmélyítésére. Aztán május a párválasztás ideje (májusfa), a nyár a randizásé, az ősz a házasodásé (ki legelőbb fehér csőt lel, lakodalma lesz az ősszel).

Idézetek

"Japán a mosoly országa, mi meg a röhej országává válunk." Metro

"Ma végre Budapest közönsége látja az alagút elejét." Demszky
Ja és az alagút vége be van falazva. Ott, ahol a fényt kellene látni...

"Nem ígérhetek mást, mint problémákat, port, zajt, közlekedési dugókat, mert egy metróépítés ezzel jár." Demszky
Ez eddig is volt. Várható életkor EU -6 év.

Na ja, elindult a metró fúró alagút, a bányászok szentelt szobrával. Dübörög. A villamos meg szendereg, a munkahelyünknél feltúrtak mindent és lassan leáll a közlekedés.

Minimal art

"Van egy szörnyű kényszerképzetem – félek attól, hogy untatni fogom az olvasókat. Gyakran gondolom magamban – Uramisten, gyorsan be kell fejeznem, még mielőtt halálra untatom őket!" Ryszard Kapuscinski

Nemlét

Ahogy azt írtam, egy ismerősöm, kollegám elment a héten. Azon gondolkodom, mi lesz velünk azután, hogy már nem vagyunk. Nem a halálon túli élet foglalkoztat, hanem a nyomunk, amit itt hagyunk. Fent vagyunk a neten, blogolunk, email címünk van, üzeneteket küldünk és kapunk. Vajon leállnak-e a Viagra reklámok, ha valaki meghal? Mi lesz a betelt postafiókok sorsa? Érdemes-e egy elhunyt ismerősünk nevében levelet írni, vagy out-of-office választ beállítani? Esetleg még halálunk előtt, ha már tudjuk, mindjárt itt a vég? Vagy hagyjunk mindent úgy, ahogy volt? És vajon leállnának-e a spammelők egy ilyen levél hatására?

Mi legyen a jelszavakkal? Megadjuk-e végrendeletünkben az összes email cím, webszolgáltatás, pornóoldal loginját és jelszavát, hogy majd az utódaink törölhessenek onnan bennünket? Egy celeb oldalára tévedtem, a halála után is folytatják a blogját, már mint múzeum fog működni ezután.

Eszembe jutott, hogy egy cég túléli az alapítóját: új személy tölti majd be a tulajdonos vagy a vezető szerepét, ott ez a probléma nem merül fel. Valaki átveszi a céges honlap és email jelszavakat...

És mi lesz az Iwiwen? Hirdetjük magunkról, hogy szeretjük az állatokat, a virágokat, épp mit olvasunk, miközben már nem vagyunk? Kicsit abszurd, a válaszokat a kiadóba várom.

Bio trutyizógép

Ma, azaz tegnap elkészítettem életem első almás répalevét az új gyümölcscentrifugával, amit inkább csak trutyizógépnek hívok. Szerencsére kifelé nem repül semmi, de belül annyira összemocskolja magát, hogy rászolgált a nevére. Na meg amit a répából hagyott, az is egy nagy trutyi. Ettől a géptől remélem az új bio életet, bio hangulatot és bio székletet...

Furi, Finnországban a legtöbb mozit Bio-nak hívták: Bio Illusion, Bio Rex, Bio Jaseka, Bio Bio.

Cimbaliband

Az egyik kisteremben kisebb táncház ínyenceknek, egy másikban filmeket vetítettek, megint másikban lemezbemutató koncertek voltak, Szalóki Ágit láttam és a Cimbalibandát. Hangulatos balkán zenékkel. Játszottak egy bukaresti külvárosi slágert, sajnos nem maradt meg a címe. Bíztam az mp3-amban, fel akartam venni, de a hangolás közben betelt a memória... Néhány számuk letölthető a honlapjukról.

Táncház találkozó képekkel

Pár napja Edo írta, hogy "Siritsd meg, fordítsd meg!" Ismerős volt, de nem jutott eszembe, hogy a moldvai táncokból. Az egyik legegyszerűbb tánc a moldvai, szuper hangulatot teremt, és kezdők is élvezik. Ha elrontjuk a lépést, jót nevetünk magunkon.

Tegnap volt benne részem. A sportcsarnokban voltunk táncház találkozón. Gyermekeink táncházban táncoltak és játékokat tanítottak, a szölők, ki mennyire bírta, táncolt, vásárolt, vagy előadást nézett. Jól éreztük magunkat. A táncok közül a leggyakoribb a mezőföldi volt, de a legnagyobb tömeg a moldvainál tolongott a küzdőtéren, egy kanalat is alig lehetett volna leejteni. A fejek felett elnézve fergeteges hangulata volt a tömeg együtemű hullámzásának. A képek talán átadnak valamit a hangulatból.


A koncert mellett vásár is volt, vettem egy új övet és egy táncos inget, majd abban megyek a fellépésekre.


Ez a sátor is valahogy odakerült...