Moziünnep folyt.

Elindult a verseny: ki lát több filmet egységnyi idő alatt. Nagy hendikeppel(*) indulok, minthogy tegnap és ma munka, csak este jutok el a filmszínházba. Tegnapi eredmény 2 film, és mára is két filmre van jegyem, de egy éjszakai előadás még belefér.

Because I said so nekem tetszett, limonádé, de jókat nevettem rajta. Mikor anyuka nem tud elszakadni leányától, mintha ismerős lenne a helyzet. S még azt sem tudja milyen az orgazmus.


Evan Almighty volt a másik, kicsit erőltetett, ahogy ott hömpölyög a víz a Váci utcában, de a sztori poénos. És hogy Istent milyen mosolygós, kedves embernek jelenítik meg. Na jó, egyszer, gyerekekkel meg lehet nézni.


A fura az volt hogy mindkettőben ugyanaz a Lauren Graham játszik, aki a Gilmore Girlsben (az egyike a kevés olyan tv-sorozatoknak, amelyikre rá voltam kattanva). De volt valami ami nagyon nem tetszett, már a sorozatot is ezért hagytam abba: mindkét filmben előjöttek vallási specialitások, valami ünnep, meg az, hogy "Anya, bőrös a virslije!".

Egyébként minden film jobb eredeti hanggal, utálom a szinkronizálást, max a gyerekfilmeknél engedném meg. Az első film eredetiben ment, a másikban nagyon fura volt a színésznő szinkronhangja, mert az sem a sajátjára, sem a Gilmore Girls beli szinkronhangjára nem hasonlított. Ez lehet, csak engem zavar, aki általában háttal ülök a TV-nek, és a "fülemmel nézem".

Mai menü: Menzel és Hrabal új filmje, amiben minden nő ruha nélkül is, és Mrs Potter. Holnap talán valami férfiasabbra is futja, nagyon várom a NEXT-et, a Vacancy-t, The Invisible-t. Ja és a 23-as számot is. (Északi filmek közül nem sok megy most.) Kis fekete humor (Csapatleépítés - Severance)?

Mondtam már, hogy imádom Diane Keatont is?

(*)Talán Wonnegut írta azt a könyvet amiben a tehetséges emberek képességeit lerontották: a táncosok súlyokkal (aka hendikep), az okosak agyukba épített elektródákkal (a gondolkodást időnként összezavarandó) éltek. Tökéletes egyenlőség a második amerikai alkotmány értelmében. Hogy hol és mikor olvastam, már nem tudom, de valamikor a válás környékén lehetett. Mindenesetre itt a blogban nem lelem a címét, talán pont a Player Piano.

Mikrofonpróba helyett

Kamerapróba 1-2-3, mondhatnám, de nem hangos, szóval inkább csak mutogatom. Csinálni pár fotót nem nagy szám, de olyan fotót csinálni, amiből kiderül vajon mit tud és hol vannak a gép határai, már komoly feladat. Lefotóztam a cipőm az asztal alatt, és éles maradt a kép. Na, döfi.

Apám, persze fotóművész, fitymálta a gépem, mert hogy duplaennyiből már profit lehetett volna kapni, meg hogy a Kodak csak filmet tud(ott) gyártani, gépekhez nem ért, meg a Schneider objektív, az nem márka, a Leica, meg a mittudomén milyen, az a tuti. Na ezzel a géppel sötétben is olyat fotóztam, a beépített vaku is megfelel, majd meglássuk egy év mulva milyen képek virítanak itten a bloggon. Ha még itt bloggolok és nem valami csinos csajszi fenekét foggom. Ma este megyek randira, meglátjuk kijövünk-e egymással. (Na nem úgy mint Vesper, csak módjával.)

Szóval próbálkozom, itt is, csajokkal is, legalábbis egyel (vagy eggyel, hogy irjuk, egy gy-vel vagy eggyel? - Egyel azt jeletni ritkít, pl. répát, ami keleten murok), meg a fotógéppel is, itt vannak az eredmények. Anyukám örült a kávéfőző gépnek, ma reggel fel is avatta, tud még tejet is habosítani. Aztán pár kép a falról. Volt egy festő aki apám fekete-fehér fotóiról színes képet festett, pont eltalálta a színeket.

Azt mondják hasonlítok apámra, aki hasonlít nagyapámra, ergo, hasonlítok nagyapámra. A lányom meg Hugira.

Nem panaszkodom! S hogy a csajozást meg a fotózást összehozzam egybe, ma este felkérem a randi társamat, legyen az aktmodellem...

Jókedv

Kissé fura hogy a mai jókedvemet egy szomorú szám hozta meg. Nem is egy, hanem több, amit egy kollegám mp3 játszójáról töltöttem át. Manu Chao-t hallgatott, az a szám kellett volna amit tegnap ide kitettem, de nem volt meg neki. Helyette ezt találtam:



És ezt:



(Jesse Cook - Cancion Triste, a zene a lényeg)

Valami megmozdult bennem. Este mozi.

Kiscsillagom

Ha én lennék a szerelmed, biztos sokszor bántanálak... énekli Lovasi. Idegenkedtem a zenekartól, bár a neve kispálosan hangzott, de amint megláttam a tagokat, és meghallgattam a zenéjüket, felvettem a kedvencek közé. Lesznek ZP-ben. Moziünnep után beköltözöm a ZP-be. Ez már tuti.

Kiscsillag - Ha én lennék


Manu Chao


Holnap este a panaszkórus utolsó nyilvános előadása, 20 órakor óriásplakát kiállítás megnyitón a felvonulási téren, vagy hogy hívják most. Ott kell lenni.

Zeneileg megint elszálltam egy kicsit, ők is fellépnek @ ZP: 30Y


Ők meg már idén nem: Tigris

Képek az előző bejegyzéshez

Kicsit morbid, amikor a hóhér fotózik. Az új géppel készült képek a régi gép haláláról.

Mér(l)eg

Tegnap vettem egy mérleget. Mióta külön élek, nem méregettem magam, mert egy igazi férfinak nem kell magát méregetnie. Azért az alakomra (sic!) hiú vagyok, és megpróbálok mérlegtudatosan élni. Ha eszembe jut a napi mérlegelés, majd jó bűntudatom lesz, és visszateszem a 7. szelet lekváros kenyeret, és nem veszem meg a csipszet, kólából is csak a lájtosat.

Megvettem a mérleget, és hogy ne mindjárt bűntudattal kezdjek, még a mérlegelés előtt belaktam azzal az isteni padlizsánkrémmel, sok sok pirítóssal. (Az akciós piritós sütőt nem vettem meg, mert annyira gagyi volt. Pedig azért indultam a boltba.) Mennyire más így! Kösz a receptet!

Padlizsánkrém:
2 nagy vagy 3 kisebb padlizsánt a sütőben 20 perc alatt héjában megsütünk. Érdemes előtte megmosni, de azt felesleges, mert lejön a bőre, és érdemes a végét levágni, elkerülendő a robbanást, és érdemes alá papírt vagy alufóliát tenni, a kicsorgó levek ellen. Úgy melegen lehúzzuk a héját, és összetörjük. Van aki azt mondja fa késsel vagy fakanállal, mert a fém elrontja, nekem úgy tűnt a hideg (fém) nem tesz jót neki, mert megkeményíti. Ha turmixolod, akkor úgyis mindegy. A péphez jön a következő: 1 fej hagymát kevés olajon üvegesre sütünk, ebben megpárolunk 4 darab, apróra felvágott, lehetőleg jó érett paradicsomot. Mikor szétesett, nem baj, ha kicsit darabos, a tűzről levéve a padlizsán-péphez keverjük. Összetört fokhagymával (elfér benne 1-2 egész fej, nem csak pár gerezd), sok sóval, kevés borssal ízesíjük. Kis olajjal lehet még krémesíteni. A hagyma miatt jobb magányos estéken enni, piritóssal, félédes vörösborral.

A padlizsánkrémezés után álltam a mérlegre. Hurrá, még így sem érem el a százat! De a méretkezésben megfájdult a fejem, az egész bal arcom, fájt, inklúding a szemem és a fogam is. Most aztán nem tudom fogorvoshoz menjek-e vagy szemészetre, vagy meteorológushoz, esetleg mindjárt a temetőbe? Hihi, BAL-szerencse.

Kisbetűvel jegyzem meg, hogy vettem egy fotógépet is. Terápiás okokból. Felhívom a figyelmet, hogy ismerkedni is lehet vele, itt írják, hogyan. RIP Yamada Powercam 670.

Update.
Nem fog ki rajtam! Már 3 évesen kiderült, hogy műszerész leszek, akkora érzékkel tudtam rádiógombot tekergetni, meg szétszerelni mindenféle kis kütyüt. Például kisautót, villanymozdonyt, az öcsémet (ollóval), de még egy egész villamost is. (Ennek később nagy hasznát vettem, de nem ide tartozik.) Az összerakás annyira már nem érdekelt, ahhoz nem volt türelmem, meg valami mindig kimaradt, és újra szét meg össze kellett rakni.

Most a kamerával vagyok így. Mennyi csavar! De egy sem bújhat el, mindet kicsavarom szép sorban!

Szétszedtem a régi kamerát, mikor rájöttem, hogy az objektív atomi, azaz tovább nem bontható, és enyhe erőltetéssel, kis ütéssel a helyére ugrik. Ember legyen a talpán, aki visszacsiálja! Megesz a méreg! Most egész este legózni fogok, a kamera darabjaiból építek valami hasznosat. Hátha, a gyerekeimnek. Vagy... mostmár tényleg kuka.

Kovászos uborka

Ma bevásároltam a piacon, vettem padlizsánt, hogy Antymixné receptjét végre kipróbáljam (hétvégi kísérletem robbanással és takarítással végződött). Vettem uborkát is, ebből életem első kovászos uborkája lesz, ha sikerül. Meg ha lesz nap a következő 4 napban. A receptet az eladó adta.

Hozzávalók:
Uborka, alaposan megmosva, végén keresztben bevágva
Annyi liter víz, ahány kiló az uborka
Annyi púpos kanál só, ahány kiló uborka
Pár gerezd fokhagyma, kapor, 2 szelet (fehér, kovászos) kenyér

Uborkás üveg aljára pár szál kaprot raktam, rá egy szelet kenyeret és pár gerezd fokhagymát. Rápakoltam az alaposan megmosott és a végén kereszben bevágott uborkát. Erre újabb adag kaprot, kilónként egy púpos kanál sót és újabb szelet kenyeret tettem, és leöntöttem felforralt, de kézmelegre lehűtött vízzel, hogy mindent ellepjen. Konyharuhával lefedtem, kitettem az ablakba ahol éri a nap. 4-5 nap múlva, ha minden jól megy, pörkölt lesz és nokedli, ahhoz friss uborka.

Aztán ha nem jól csinálom, sikítsatok! Vagy megy a fényképező gép után.

Kispál és a Boráros tér

Kicsit aggódtam, vajon jó koncertre viszem-e Sheelát, nem csak az én titkos kedvencem-e Kispál meg a Nyúl. De a ZP-ben kétmillió ember tolongott, kívül meg még ugyanennyi sorakozott bejutni, hogy tévedés nem lehet, a világ, és azon belül Magyarország legjobb zenekarának koncertjén voltunk. Leejteni egy csikket sem lehetett volna, táncolni is csak a tömeggel egy ütemben, mert a surlódástól kigyulladt volna a flanell ingem. És volt surlódás bőven, arcunkba fújt füsttel, tizenéves szexszimbólumokkal és emo szörnyekkel. Kispál volt a legjobb. Na de ami az utolsó két hetet illeti, nincs olyan nap amikor ne mennék szívesen. Ki jön? (még Hobo is)

Szemét dolog

Így vigyáznak északi testvéreink a tisztaságra: "A kis dolgok nagy dolgok. A legközelebbi szemetes soha nincs túl messze."


Nálunk csak nevetnének rajta...

Rövidek

Repülőn, hazafelé...

Mi Atyánk, ki (itt) vagy a mennyekben (a felhők felett), legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy itt a földön is. Azaz levegőben.

Hazaérek, lemosom magamról a hosszú út porát. Vagy a felhőket.

Míg egyhelyben áll a gép, elfordul alattunk a Világ.

Lentről nézve (lassan mozgó) csillag vagyunk.

Jó lenne a felhők felett élni. Itt soha sincs dugó, tömeg, vagy sorbanállás.

Belehuppannék egy bolyhos, puha felhőbe.

Felhőkről horgásznék madarakat, és integetnék minden arra járó repülőnek.

A csillagok a felhők felett repülő repülők csöpp világítótornyai.

A kivilágított városok fentről tintapacáknak látszanak csillogó arany festékből. Nincs két egyforma, alakról megmondható melyikük Ákombákom.

Már értem, Isten miért szeret itt fent lenni. Innen szép a kilátás, és soha nem esik az eső. Ha únja a városok nyüzsgését, eltakarja maga elől néhány felhővel. (Esőben az utcák is kiürülnek, és lám, megszűnik a nyüzsgés is.)

Macskaköves úton repülünk. Nagyon döcög a gép, zörög a sárhányó.

A leszállás olyan, mint az ébredés. Lemászunk a felhőkről, nyújtózkodunk, és úgy érezzük, de jó lenne még egy kicsit maradni (álomországban).

Moziünnep

Ma reggel azt álmodtam Robert Smith, a Cure-ból, ott ül az ágyamon, mesélek neki, és folyton azt kérdi hol az egy éves gyerekem. Azért jött, hogy lássa. Ciki, nem emlékszem mikor írtam meg neki. Talán álomvilágban élek (ex kedvence volt, kislány korában).

Jön a moziünnep. A múlt évben 5 filmet néztem 3 nap alatt, de lehet hogy többet. Akkor még volt feleségem. Visszaolvastam, máshogy írtam akkor. Pl az Ima, kimondottan tetszik. Mintha nem is én írtam volna.

Felírtam a filmeket, amit látni szeretnék, böngészem majd a műsort. A hétvégére ne hívjatok, nem megyek. Megtaláltok a moziban. Robert Smith-szel megyek.

Szakácstragédia

Ez most nem vicc. Nagyon is komoly.

Épp azon gondoloztam milyen jó kis meztelenszakácsos bejegyzést írok most ide. Hogy megírom, mekkora sikert arattam nemzetközi szakácsként Finnországban, ahol idősek otthonában rétest sütöttem, s felkértek, menjek máskor is. Vagy hogy megírom milyen príma ebédet rittyentettem gyerekeimnek pillanatok alatt, meg hogy milyen finom lett a délutáni császármorzsa. (Óh, te isteni császármorzsa, gyerekek és meztelen szakácsok kedvence!) Mert hogy itt vannak a gyerekek s kényeztetni kell őket, a leány is kivételesen, mert a bowlingot ő sem hagyta volna ki, és az ikrek, csak egy napra, mert holnap hajnalban Macedoniába mennek néptánc fesztiválra. És arról is írtam volna, milyen finom lett a padlizsánkrém, mert amit tegnap Antymixéknél ettem, az egy csoda volt, Antymixné receptjét akartam megismételni, s lett belőle tragédia, pedig mindent megvettem hozzá, a paradicsomot, fokhagymát, még a piritósnak való toast kenyeret is, s most dobhatom ki, vagy mehetek újfent piacra venni padlizsánt. Mert ahogy az lenni szokott (Murphyéknál legalábbis, de most már én is kicserélhetem a névtáblát) mikor a császármorzsát feltálaltam, már sercegett a sütő, s pont nyitottam volna az ajtaját, mikor valami puffant, aztán mégegyet, nem olyan tompa puffanás volt mint amikor valami leesik, hanem annál sokkal mélyebb, hangosabb és ijesztőbb, mint amikor valami felrobban, és duplán, mint ahogy a dupla tornyok szoktak. És lett a sütőm csatatér, csata után, zöldségcafatok lógnak a rácson, az oldalán, a tetején, minden csupa égett hús és bőr. Padlizsánhús és padlizsánbőr, és mindenre ráfolyt, odaégett padlizsánvér.

Lefotóztam volna tragédiámat, hogy lássátok és velem szomorkodjatok, de eszembe jutott, hogy a gép elment Tönkre, és azóta kuka. Ehh.

Na de minden rosszban van valami jó, ebben a történetben is van. A sütőmnek a robbanás után pont olyan szaga lett, mint a finn szaunának, mikor a fát átjárja a víz és izzadtság szaga, s eszembe juttatta a finnországi szaunázást, ami pedig jó volt, s szemnek, léleknek felüdítő. Ahogy elnézem, a sütővel még lesz dolgom amint kihűlt. Nesze, meztelen szakács, ki csak a hasadra gondolsz, meg ami alatta lóg! Még jó hogy nem az arcomba robbant.

Harci mókus

Gondoltam benyomom azt a vérmókusos képet amit D fotózott a mókus szigeten. Igen, az a harci mókus felmászott a vállamra és a körmeit élesítette, mielőtt... de hát itt vagyok, ezek szerint nem tudott teljesen legyőzni, amint látni, megfutamodott.

Vigyázzatok a mókusokkal a mókus szigeten! És vigyázzatok Supermennel is az Esplanadin, mert gonosz, egy kötélen egyensúlyoz 3 órán keresztül és blokkolja a fényképezőgépeteket. Akkor enged újra fotózni, mikor pénzt dobsz a kalapjába. Ilyen ronda Szuperment még nem láttam azelőtt. Szerintem Krampusz a Lappföldről, télapó házából, csak álruhában.

Fotogép kampec

Morcos vagyok. Nem kicsit, nagyon. Elkúr(tuk)tam.

Történt, hogy a mókus sziget bejáratánál le akartam fotózni magam. Letettem a kamerát a híd korlátjára, és leültem vele szemben a padra. Míg a timer pislogott, a szél lefújta a gépet és az leesett. Szerencsére (?) nem a tengerbe, hanem egy párkányra: a híd a korláton túl még 20 centit tartott, arra, kopp, rá az objektívre. A zoom kivételével úgy látszott működik, lehetett vele képeket csinálni. Most visszanézve azonban látszik, hogy nem jók a képek, mintha üvegablakon keresztül fotóztam volna. Basszuskulcs! Csak emiatt az út miatt vettem gigás memóriakártyát. Most kereshetek hozzá gépet. Mint amikor a zoknihoz vesz az ember nadrágot.

Gondoltam megosztok egy pár képet, de elmúlt. Dühös vagyok, földhöz verem magam, aztán kicsavarom a nyakam, és lehúzom magam a WC-n. Óh, én maxima stupida!

Pedig a törés előtti képek sokkal szebbek, színesebbek, mint amit akármelyik társam készített, ugyanott.

Minőségi szex

1. ábra: előjáték

Tegnap hatalmas gulyás orgián vettünk részt. A finnországi magyarok minden évben összejönnek, hogy összemérjék tehetségüket gúlyásfőzésben. 7 induló csapat volt, melyből egyet diszkvalifikáltak, mert nem gúlyást, hanem viharsarki húsgombóc levest főzött. A hat bogrács tartalma még a versenyen, kóstolás közben elfogyott, ez utóbbi leves éjfél utánig megmaradt, amikoris az ivástól, táncolástól, szaunázástól megfáradt idegenbe szakadt honfitársaink örömmel estek neki.

2. ábra: randevú

A versenyen felmerült, hogy jövőre jó lenne halászlevet főzni. Kóstolás után táncolás és lerészegedés, utána éjféli koedukált szaunázás következett. Lehülés a közeli patakban, természetesen ruha nélkül. De jó is volt ennyi régi ismerőssel találkozni!

A finn szauna lényege:
- 100-110 fokos kályha
- fa burkolat és fa padok
- gőz (kályhára locsolt víz)
- koedukált szaunázás
- ruha tilos!
- forró test lehűtése hideg tóban vagy patakban
- (meztelenül rohanás a vízig)
- folyadékpótlás: sör, cider, long drink

3. ábra: első menet

A mai nap a másnaposság jegyében rendrakással és kulináris élvezetekkel telt. Eszünkbe jutott a tegnapi bejegyzés: egy ilyen menü felér egy orgazmussal. Ízorgia, amit Fiskars nevű híres faluban éltem át. Itt készülnek a Fiskars metszőollók és gyalogsági ásók. Vettem sajtvágót, mert az mindig jól jön, meg késélezőt. Körömollóm már van, azt nem vettem újat, balta sem fog most még kelleni.

Vajon az ilyen menüt (előétel, főétel, utóétel) amiben ilyen fantasztikus ízek keverdenek, hogy találják ki? Az előételünk (1. ábra) egy fa tál volt, rajta mindenféle földi jó, kaviáros barnakenyér, a feltét sós, az alap kicsit édes, micsoda összhatás! Ezen kívűl rebarbara, pármai sonka és sárgadinnye, marinált paprika és hagyma, sajt, füstölt hal. Azt sem tudtuk hol is kezdjük (mint a szexben, a kezén, a lábán, a köldökén vagy könyökén, esetleg a fülén, de itt még azt sem lehetett eldönteni mit hagyjunk a végére, mivel koronázzuk meg az egész élményt).

4. ábra: második menet

A főétel lazac volt kapros öntettel, ezt egyszerűen jóra, szálka mentesre csinálták, jó vastag szeletet kaptunk. Másik menü csalános burgonyapüré volt valami spéci hallal, na ez már nagyobb emléket hagyott: a csalán valóban csípett (haha mi lenne ha a nyelvünkön kijönne a kiütés? mennyire izgatóan hatna az ilyen a társunk testén?) de nem okozott kellemetlen meglepetéseket. Érdekes volt.

5. ábra: utójáték

Ráadásnak fekete és fehér csoki habot (mousse) kaptunk, ami nem volt sem hab, sem fagylalt, valahol a kettő között, olvadt el a szánkban erős keserű csoki ízt hagyva maga után. Jól illett hozzá az eper, a málna, az a narancssárga bogyó, ami leginkbább hatalmas cseresznye lehetne, de nem az, és az az ehető virágszirom ami a képen is látszik (5. ábra). Hatalmas élménnyel szopogattam le a virágszirmokat.

Az elején nevettünk rajta, hogy majd kapunk egy kis falatnyi hajókát a tányérunk közepére, és majdnem így is lett. Mire a menüt végigettük, ami annyiba került mint egy HKI-BUD repjegy oda vissza, és annyi ideig is tartott (kb 2 óra), el is teltünk vele. De leginkább az ízek kavalkádja maradt meg benyomásnak. Ízorgia, ahogy már írtam. Felejthetetlen. Azon nevetgéltünk, milyen szex felelne meg ennek a mai menünek...

Na akkor vissza a szexhez.

A tegnapi gulyáslevesek olyan volt, mint egy szex kiállítás és vásár, ahol a sok kiállítót lehet nézni, kóstolgatni (fogdosni?). Mindegyikből csak egy kicsit, nehogy a végére már ne legyünk elég kemények és kitartóak. A mai élmény meg a minőségi szex. Megfelelő ideig tartó legjobb minőség. Tökéletes kielégülés.

Aztán lehet hogy hülyeségeket írok, össze is meg vissza, még hatása alatt állok a Jagernek, amit nem loptak el a reptéri munkások, és amit mindenkinek kóstolva, mindenkivel koccintva, félig magam ittam meg. Kívánok mindenkinek ilyen kellemes kulináris orginális kirándulást!

Offtopic: szex és evés

Beleolvastam a szuperszex című könyvbe. Épp csak egy bekezdést olvastam, de megdöbbentő volt, ha igaz.

Lehet-e tudni előre, hogy milyen lesz a szex valakivel? Kérdi az író, és meg is válaszolja: nézzük meg, hogy étkezik. Ahogy eszik, olyan lesz a szexben is. Na most akkor elárulom, hogy mohón és habzsolva eszem, és általában nem tudom abbahagyni akkor, amikor kellene (nesze nekem, fogynom is kellene miatta). És vajon milyen a szex annak, aki lassan, komótosan eszik, és minden falatot külön megrág, turkál az ételben, és a végét otthagyja a tányéron? És hogy szexel az, aki nem eszik húst? Vagy aki folyton fogyókúrázik? És a bulimiások?

HKI

Tegnap mászkáltuk a várost, lábunkkal tapostuk a Sibelius Puisto zöld gyepét, fotóztuk magunkat az orgonasípokkal, belepisiltünk a fehér templom (aka. Tuomiokirkko) pisszoárjába, mert ott ingyenes, lefotóztuk azt a fekete fiút aki 3. órája egyensúlyozott egykötélen. Aztán összemászkáltuk magunkat a HKI Zoo-ban, ahol nincs se norsu se kirahvi, de sarvikuonot sem látni. Már eddig is sok sok baráttal találkoztam, de ma még sokkal több eljön egy étterembe, hogy a sörtávolságot csökkentsük.

Ezt el kell mondani. Mi az a sörtávolság. A vidám csapatba csak az kerülhet be, aki egy taggal már megivott egy sört. Absztinensek üdítővel is barátkozhatnak. Két ember közötti sörtávolság egy, ha söröztek már együtt. Kettő, ha van olyan közös ismerősük, akivel mind a kettő külön-külön már sörözött. Ja niin etenpain. Na ezt csökkentendő ma van lehetőség, ravintola base, espoo, bekerülni a vidám csapatba. Gyertek!

Fotók is lesznek, csak digitálni kellene őket. Ja, és tegnap pont a hajón döglött be, a zooban nem működött a gépem, vacakol valami az akkunál. Mindenesetre ma megint működött.

Szomorkás vagyok, mert nincs itt az, akivel jól érzem magam.

Frissen kialudtan

Reggel 9, itteni idő szerint. Hihetetlenül friss levegőre ébredtem. Egy kis kanapén kuporogtam, mégis sikerült kialudni magam. Végre. Reggeli kávé (ismerős illata eljut az agyamba, az ágyamba) aztán irány városnézni.

Anyáznék

Mit anyáznék a mai nap után, de nem teszem mert kalandra vágytam, és megkaptam.

A hajnali pakolás után két óra alvás. Reggeli, csomagok készen. Mérleget vissza Csepelkének, kerékpárral, hajnalban. Leizzad. Taxi fél órával hamarabb jött, fürdeni nincs idő.

Reptér, 3 óra indulásig. Aztán kiírják: a gép egy órát késik. Becsekk. Várok 2 órát, soppingolok. Amit keresek, nemkapható. Aztán mikor indulna a gép, bemondják, h további két és fél órát várni kell. Beszédbe elegyedek egy lett lánnyal, egy gépre várunk, finnül. Megebédelünk, kapunk utalványt. Utitársam már megérkezik Helsinkibe, mire a mi gépünk megjön. Megvár, mondja. A gépen alszom egy órát, lehet, mert nem zavarnak a stewik holmi kajával és piával. Kijáratnál még látom a lett lányt, a hétvégi bulira eljön. Magyarul tanul.

Helsinki. Utitársam vár, elcsigázva. Csomagját felnyitották, eltűnt pár csomag túrórudi. Jóétvágyat, ferihegyi rakodómunkások! És a papucs. Az én csomagom ép, még a Jager is átjött. Hurrá. Busz az orrunk előtt elment. Szállásadónk kocsija lerobbant. Hivom Joe-t, ugrik és jön értünk, elgyötört turistákért. De jó, ha az embernek vannak barátai.

Megérkezünk. Vidámság és élet fogad. Meg a fehér törzsű fák, friss levegő. Sétálunk, elmegyünk a lelkipusztáig, ahol gyerekszületésnapnak álcázott bulikat tartottunk. Nyuszi ül a fűben, ugrál el mellettünk.

Vacsorázunk, az otthoni túróból friss gombóc. Nagy társaság verődik össze, német, magyar. Zene szól. Táncolnék, és hulla fáradtan dőlnék az ágyba, mint a sziget után.

Holnap kezdjük a városnézést. Szervezem az esti bulit, sokan szóltak, hogy jönnek. Vacsora, beszélgetés. Utána tánc?

Itt otthon érzem magam. Miért kellett elmennem innen?

Vejne!

Mit a múlton keseregsz? Jelenben és jövőben kell élni. Ex-apóssal igyatok meg egy sört aztán nyomás egyet tekerni. Te legalabb eljársz konditerembe. Menj ki Pyynikkire, vagy fel a Näsinnaulaba, aztan discoba, fogj egy jó könyvet, egy csajt, elmúlik minden baj. A csoki... hát inkább csipsz dippikastikével. A csoki hízlal!!! Vagy makkarázz egyet, helyettem is, itt úgysem lehet (ha azt mondom makkara azt mondják miaz), csak a két fiam érti meg a lányom aki nem jön láthatásra. Na és? Sírjak miatta?

Hanem a GGP-re jössz-e? Blog-találkozunk?

(A kommentek lezárva, azért itt, remélem megkapod!)

Fekete-fekete-szürke

Nézegetem Noirhófehérke képeit (kösz a bíztató szavakat, valóban még a 90 és a halál előtt, egyébként ez teszik most legjobban), és eszembe jut milyen jó lenne apám képeit fotoblogba feltöltögetni. Úgyis vár rám a nagy munka, amihez diaszkenner kellene, vagy filmszkenner, bedigitalizálni az életművet, meg kiadni a képeket tematikusan, mondjuk a 70. születésnapjára. Most, hogy művész, és hogy megint egyre többet kiállít, megérdemelné, mert korosztálya, meg a pályatársak már rég kiadtak valamit. Én meg itt balhézok a rongyos problémáimmal, Finnország, csajozás, válás, pánikroham elkerülés, meg a többi unalom, mikor itt egy kihívást jelentő feladat. Na ja, a pánikos, meg a depressziós arról ismerszik meg, hogy kerüli a nagy feladatokat. Na azt már nem!

Ejh, ahogy a multkor is mondtam, tékozló gazembernek érzem magam! Emez meg itt egy tisztességes Gazember, aki gyerekkorom elbűvölő zenéjét játszotta (küldjétek a sárkányokat), és legendák keringtek róla, forgó hárfáról, a kapu másik szárnyára szerelt kilincsről, hogy kitiltották a csillaghegyi strandról mert helyben úszott. Jók a szövegei.
(A fotó a 200x-i könyvhéten készült)

Sziget

Be kell vallanom őszintén, úgy nőttem fel, hogy Szigeten eddig soha nem voltam. Pedig itt volt mindig a szomszédban. Épp házasodtam, gyereket csináltam, növesztettem, pénzt kerestem, külföldön éltem. Csak valahogy ide nem jutottam el soha. Most hogy a házasságnak vége, a gyerekek nagyok, újra gyerek vagyok, és mindent bepótolok.

Röviden: jó volt. Hosszabban: fantasztikus.

Sokat láttam, és a térdeimet eltáncoltam. Baba Yaga, LB27, Madness, Eat Me (Kozma Orsi-val, vendég Váczi Eszter), Sub Bass, Srecna Mladina (SLO), és Riddim Colony volt a sorrend, távolság miatt (és LB27 miatt) kimaradt Skatelites, eső miatt Neo.


Még erősen esett mikor RC-re kiálltam, voltunk vagy 15-en összesen, és hajnali négyig bírtam, akkor hagyták abba. Közben az eső elállt és mögöttünk tömeg lett. Hja, fiataloknak való a reggae zene, de az öregnek is jó zsírégetés, jól esik az átmozgatás, csak a térdei érzik.

Aludni nem igen tudtam, fél 6-ra értem haza, és fél 11-kor megjöttek a fiaim. És gyötör a 2. nap betegség...

Hajnali ének

A hajnali hangulatban hallgatott zenék meghatározzák a napot!

Huh, micsoda monumentális megállapítás. Zöld tea zürcsöléssel (csak a literálás miatt) és zenével fokoztam munkakedvem, s míg - mint pillangó vándorol virágról virágra - ugráltam (mit ugráltam, szökkentem!) számról számra, ahogy jutottak eszembe daltöredékek, bukkantam a hajnali dalra.

Dinnyés klub, jó 15 évvel ezelőtt, valahol az Őrs Vezér terén túl, egy lerobbant kultúrházban: minden hónapban énekelt a Daltulajdonos (TM), és szórakoztatott, és dedikált. (Ennek hatására kértem kölcsön barátom akusztikus gitárját és tanultam meg akkordokat, és maradt nálam az a gitár jó két éven keresztül, míg meg nem házasodtam...).



A hajnali dal volt az egyik kedvencem, ezt énekeltük minden táborban tábortűz körül, de minden Kányádi dal is jó volt, és a legrövidebbnek fejből is tudom a szövegét: "Határtalanul szeretném hazámat!" (ennyi!). Most ha már ráakadtam, és még mindig hajnali a hangulatom, lejátszom, csak nektek, okozzon akkora örömet mint nekem, kavarjon bennetek is érzelmeket és gondolatokat, mint bennem, és ha egyszer együtt csináljuk, talán lélekben össze is kapcsolódunk. Mint teleaudio pszichedelikus távorgazmus.


Dinnyés József : Hajnali ének

Elkártyáztam a gyenge szívem,
Suhogasd le a szoknyád hajnal,
Pálinkát lehelek rád szelíden,
Megháglak nehezen, halkan.

Jöjj, Oroszország, vodka világa,
Nevetés nékem a véred.
Pincefehérek a volgai fák,
Tejszínű szűz ez az élet.

Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Verik itt körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, teutánad.

Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven.
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.

Lebukik fejem, és úgy zokogok,
Haloványul bennem a bánat.
Verik itt körülöttem az ősi dobot,
Szaladok, hajnal, teutánad.

Ez a csontpufogás, ez a hanti rege,
Hitemet hirdeti híven.
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.


Aztán ugráltam tovább (kopasz kis kenguru), és jött szembe Sziámi: Száz bolha.



Sziámi : Százbolha

Jó. De nem elég, nem elég jó.
Finom. De nem elég, nem elég durva.
Jaj de le vagyok törve,
Jaj de le vagyok sújtva,
Jaj de föl vagyok dobva,
Jaj de föl vagyok dúlva,

Jaj de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok,
Jaj de ideges vagyok,
Most már úgyis meghalok.

Százból ha százból ha százból ha egyszer jó
Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó...

Tapasztalat...

Nem tudom eldönteni szivem,
Hogy hamburger vagy hot-dog.
Nem tudom eldönteni szivem,
Hogy itt rosszabb vagy ott jobb.

Nem tudom eldönteni szivem,
És nem is érdekel,
És most már biztos maradok
Mert tudom hogy menni kell,

És most majd nem veszek semmit
Bár szépen mennek fel az árak,
És veled nekem a legjobb,
Úgyhogy én nem maradok nálad.

Jó. De nem elég, nem elég jó...


A következő daltöredék amibe elakadtam Szarka Tamás (Ghymes) - Ring, csak pár sort idézek:



Az a Te hibád, hogy Ábel az apád!
Káin is csak ember, Működik a rendszer,
Meg kell halni annak, aki jó!


És végül Quimby. Megfogadom a tanácsukat, tékozló fiúként elmegyek, látok ezer csodát.




Quimby: Autó egy szerpentinen

Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül.

Autó egy szerpentinen
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

És arról még nem is írtam, milyen finom articsókás, paradicsomos, pestos tésztát csináltam magamnak tegnap vacsorára...

Álmos ébredés

Reggeli tengerpart, hullámok, lágy szellő, sirályok jutnak eszembe erről a zenéről. Ma este 23.15-kor a szigeten (Operentzia).

Bedobnék egy jeges kávét hozzá.

Aztán ha már elég lehűltetek (hah, kielégültetek), itt a folytatás, DJ Bootsie. Ez talán még Emőkének is tetszene! Remélem hamarosan újra elérhető leszel!

Vár a világ + Värttinä

Elmegyek világgá. Kell egy kis kikapcsolás. Itthagyok mindent, csak a hátizsákot viszem, benne hamuba sült tanácsokat utazóknak. Meg sok sok helyet az élményeknek. És egy törölközőt a nyakamba, hogy ne legyen gond a stoppolással. Felkeresek mindenkit akit csak tudok, hozok hazait, amit csak kértek, cserébe egy kávéért, mosolyért, vendégszeretetért. Várj világ, jövök!

Előtte még Madness és LB27, Skatelites, Copy Con, este Neo, Sub Bass, Kis Erzsi Zene. Nem győzöm majd mindet. Nagyjából megvan a terv, de ember tervez, időjárás beszól.

Addig is ne legyetek szomorkodók. Värttinä.



Még több Värttinä

Hegyen hűsölök

Dög meleg volt, jól esett a dög meleg, és a dög melegben jól esett elbújni a világ zaja elől. Felfutottam a legközelebbi hegyre hűsölni, hátamról, hasamról, homlokomról vizet izzasztani és hideg vízzel hidratálni. Könyv a kézben ültem és néztem amint szerelmes párok suttogva andalogtak. Valahol Szentendrén lennék most, művész kávézóban, vagy Duna parton, vagy felhők felett repülnék, de jó nekem itt is a város közepén, a város tetején, egy kis zöld szigeten, ahol a szigetre érkező fiatal franciák formázták furcsán a szavakat, zavarták fülemet.

Edzem magam a szigetre, alig alszom, szokom az ébrenlétet. Olvasok, filmet nézek, élvezem az életet, tegnap táncoltam is mert reggae szólt, és Becher belülről melegített. Ma is iszom egy kortyot, hogy jól érezzem magam, mert nem szól rám senki, és nem zavar senkit ha hangosan hamisan énekelek.

Nem cserélnék senkivel, s nem lennék sem elefánt, sem cserebogár, sem vesekő egy verébben, max billandó. Ha a szívemnek szárnya lenne, biztos szárnyra kelne. S bár itt lennél velem!

"Hol is vagyok egy szalmaszál vagyok"
"Izgágán szuszog, zúzódik, szisszen, izzad és mozog"

Vanilla Sky - Valami más

Most ehhez lenne hangulatom: Vanilla Sky. Nem, inkább zenélek. Vanilla szintén.







Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl szép, de így is jó nekem
Az a lány messze már...

...Ugyanaz a szív legbelül
Mondd, merre hajt észrevétlenül
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást

Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rádnevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más...

...Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl messzire mentem, azt hiszem...

További számok

Padlizsán

Nem megy az alvás. Ghymes szól, Jaj Vali barátom, húzza a szakszit, szakítja a szívem. Ma felkavarodtak a régi emlékek: középiskola, versírás, egyetem, vállalkozás, család, albérletek, Finnország, szakérő állás, barátok, hazaköltözés, szenvedés, betegség, válás, költözés, gyerekek, hétvégék, unalom, egyedüllét, főzés, olvasás, kirándulás. És még mi vár még? Utazás? Szerelem? Új család, gyerekek? Sok sok adag padlizsán. Balsors, bánat vagy barátok, büszkeség, boldogság?

Nézem a virágot az asztalon. A plusban vettem a hét elején, hogy egy pár szál díszítse a lakást, ott, ahol a pénztárcámat megtalálták. Kókadozik a finn vázában. Mintha összetöpörödtek volna a rózsafejek. Eszembe jut Jean-Baptiste Grenouille, ahogy főzte a sok virágot, és főzte az áldozatait, pedig csak az illatukat akarta megörökíteni. Így akarok én is megfogni illékony dolgokat, hangulatokat, pillanatokat.


Nick Cave & Kylie Minogue - Where The Wild Roses Grow

Csiga szeretnék lenni egy vadvirág alatt. Vagy egy vadvirág. Nem, inkább vad rózsa, akit a szél teker és tép, de ki nem szakít.

Egész-sziget

Már csak párat kell aludni, és kezdődik az egész-sziget. (Ha már van fél-sziget, miért ne hívjam így?) Valakinek kettőt, aki kiváncsi az LGT-re annyi pénzért, amennyiért más napon 30 együttest is megnézhetünk, nekem négyet. A marosvásárhelyi jelentések után meg sem fordult a fejemben, hogy kimenjek a Nulladik Napon, bár jó 15 éve a nyugati pályaudvaron ott voltam, és jó volt. Ebből a zenekarból nekem ennyi épp elég, ha olyan a hangulatom inkább bedugom őket a fülembe.

Egyszer messze Közép-Finnországban, céges csapatépítő nap estéjén, Rantasipi hotelben tarokkoztunk, szólt a rádió, és angolul szólt egy lemez (a finn rádióban), csak a zene és a hangok voltak ismerősek, a számok nem, de biztosan a Kicsi volt meg az Artur és az Indián. Kellemes meglepetés.

Épp írom Bogi kommentjére válaszul, hogy most a Madnessre indulok be, vajon lesz-e olyan jó mint mondjuk a KFT (humoros) vagy a Toy Dolls (pörgős). Vegyek-e bakancsot (de rég nem volt a lábamon!) és piros zoknit, hózentrógert, bő nadrágot (Buggy trousers), és kockás inget?

Mozgáskultúra, tessenek tanulni táncolni! House of Fun, Night Boat to Cairo, Sorr

Rétes leveles tésztából

Olyan az élet (meg ez a történet), mint a rétes (kerekes és édes?). Hosszú és kacskaringós (dal: Pálos trend - Kacskaring).

Na megent itt van ez a rétes dolog. Míg F1-et néztem és a szüleim számítógépét javítottam, a hűtőben várt a lereszelt káposzta, kellett vele kezdjek valamit (ha már úgy megdolgoztatott a reszeléssel, aztán a takarítással). Leveles vajas tésztám volt itthon, azt nyújtottam ki, és abba került a káposzta. És hogy ne legyen az élet sós, meg borsos, lett megint túrós rétes is, mazsolával. Mondanom sem kell: fenomenális. Csak a sütőm lehetne villany, mert ez a gázos elég gázos, alul már megég mikor felül épp csak pirulni kezd. Fordítva mint a napozás, he, ahol alul maradsz fehér s felül piros.

Káposztást már nagyon akartam enni a héten, hasé receptet viszont nem találtam (de, csak bonyolult) és gondoltam nem is fogok egyenként vacakolni a kis csomagokkal, majd darabolom ha megsült. És ... ez a tészta végre nyújtható, nem úgy mint a bolti réteslap, lehet csigabiga módra tekerni - ha közben el nem szakad. Nem a legjobb anyag, mert kicsit omlós, kicsit túl vajas, majd legközelebb saját magam gyúrom, ahogy nekem tetszik. Tetszik látni?

(előtte - utána)
Mint ahogy a kanyarokat is úgy alakítom (ellentétben a Forma 1-gyel), ahogy az nekem a legjobban megfelel.

Blog Power!

Mekkora hatása van a blognak! Csak kiírod a vágyaid és azok teljesülnek. Kezdek hinni Anikónak, aki azt mondja, reggel gondoljak arra, amit aznap el szeretnék érni.

Volt túrós sütemény, és nem folyt ki a túró belőle (a káposzta lereszelve a hűtőben vár), és volt társaságom, She, akivel mindent a helyére tettünk.

Bókember

"Én vagyok a bókember. És bókolok a nőknek. Képzeljék el, hogy ugye este a sikátorba, megy éjszaka a bögyöske..." "Csókolom, de nagy a szeme, mint a fasirt, selymes a bőre, mint a pacal."

Mára? Vacsorára?

Valakinek van kedve átjönni hozzám ma este, vacsorára? Csinálok apró süteményt, káposztás hasét és túrós kiflit. Csak hogy ne legyek egyedül. Megnézhetünk egy filmet is, s aztán sétálhatunk vagy futhatunk egyet az esti Dunaparton. Holnap reggel úszni megyek, addig maradhat, vagy jöhet velem. A bérlet lassan lejár, lejárhatnánk együtt.

Akit ma estére vártam, még bizonytalan. Jól elkúrtam, ha többet nem jön. Valahogy úgy képzelem, hogy én lótok futok, koncert, vacsora, ebéd, kávé, utazás, könyvtár, főzés, takarítás, tele pakolom magam élményekkel, s ha ebből kedve van valamihez, velem tart. De ha ő csinál jó programot, szívesen vele tartok én is. De nem állandóan, nem összekötve magunkat.

Nem jó így? Nagyon rosszúl gondolom?

Persze, a nap végén a legjobb valakinek a vállán vagy ölében elaludni, de a nap közbeni rohangászásról és aktív életről nem mondanék le. Most még nem.

Smiley

Gyerekek, ezek a szmájlis jelzőlámpák aranyosak, én mondom, hagyni kell őket, akárhányat meglátok, mosolyra derülök. Le ne szedjétek! Irgumburgum!

Egykettő

Egykettőre eltelt a mai nap, melyből kiderült, hogy az élet nem habostorta de lehet benne lubickolni, és amelyen találkoztam finnországi szállásadómmal, s talán sikerült egy útitársat is beszerezni magam mellé. Jó volt a hangulat. Belül valami nyomaszt, de nem tudom még megfoglamazni mi az. Mennék is innen, meg nem is. Az estét Ex nejemmel (és a két fiammal) töltöttem számítógép javítás címszóval, pikk-pakk megvolt, a hibát az ntldr.exe letörlése okozta, de azt és egy pár más rendszerfile-t egy usb kulcsra másolva az usb kulcsról bootolt a gép. Hurrá, ügyes vagyok, nyalhatok.

(Melyik filmben volt: "Jó válasz! Nyalhatsz!", és egy gép nyalókát dugott a lekötözött delkivens szájába?)

Aztán hazahozott a drága, Tudjukki, és jó egy órát dumáltunk még a kocsiban. Rájöttem annak ellenére amit velem tett, még mindig jó fej. A heti konfliktust átdumáltuk, egy véleményen vagyunk, vesszen a biztosító!

V* fiam édes volt, felébredt álmából és azt kérdezte: Apa, hazajöttél?

Cipő és orr

Hogy jön össze cipő és női orr egy képen? Cégéren?
Talán a nő láb-fetisiszta, és lábaszagra gerjed?

8 kiló két hétre

Olvasom a repjegyen, mit repjegyen, jegy nélküli utazás visszaigazoláson, egy kinyomtatott email, hogy vihetek magammal 1 darab 8kg-ot meg nem haladó kézipoggyászt. Fasza, mondom, ebbe kell beleférjen másfél heti cuccom? S az ajándék Tokaji bort hova teszem, mert mióta nem repültem, max 1dl folyadék mehet fel a fedélzetre. Öntögessem szét egy decis üvegcsékbe? S hogy pakolok össze annyi ruhát, olvasnivalót, gyógyszert, bicskát, borotvát, szalonnát, téliszalámit, túrórudit, túrót is, meg pirospaprikát, erőspistát, fehérpaprikát is, ami a gúlyás grand prix-re kell, mert biz isten benevezünk, mint magyar vendégcsapat, összesen 8 kilóba? Mi, hatökren. Majd a ruhát mind magamraveszem. Vagy ott vásárolok be. Csak hát azt nem hozhatom magammal. Mit repültem én annak idején, 1 kézipoggyásszal, benne 4-5 napi ruha, laptop, mindenem, még a 2 félliteres üdítő is amit az útra vittem. Na de repültünk már 5en 150 kiló csomaggal is. Enyhe túlsúly, mondja a doki, majd ledobok 20 kilót, és a bőröm alá tömöm a vinnivalót. Vagy magamra veszem azt a sok ruhát. Csak egy kis csomagot, azt hadd adjak fel plusszba. Vagy küldjem el előre magamnak, postán?

Jaj, az előbb egy telefonszámot a repjegyem hátuljára írtam. Érvényes lesz még így?

Zenei elsősegély

Ismerősöm kérdi az előbb, nincs-e véletlen Depeche Mode vagy Ákos zeném. Mondom nincs, nem vagyok olyan zene letöltögetős, de megkérdem az ismerősöket, holnapra talán lesz valami. Azt mondja az késő, most kell, elsősegélynek. Futok egy kört, találok a cégben egy számot, egyetlenegyet, elküldöm, örül. "Örök hála. Tutti!" Aztán jut eszembe, hogy van nekem ez a webrádióm, ahol leválogathatok neki számokat, és megoszthatom. Hát leválogattam, most meg is osztom. Aki szereti, hallgassa! Nekem azóta ez szól: Ákos - Keresd meg a lányt.



(Megkeressem?)

Hangulatok

Ma így láttam a világot. Lányommal, húgommal, anyámmal. Csupa hölgykoszorúban sétáltam. Ezért jó a nyári este. Az a pizza articsókával isteni volt.

(Olaszországban élő ismerősöm rokonai termesztenek articsókát. Szicílián.)

Agglegény kiadások

Ahogy nézem Vejne blogját, ledöbbenek, mennyire magamra ismerek benne: minden nap írom mire költök, mennyi megy gyerektartásra és mennyi kajára, tisztítószerekre és óvszerre, mennyi sörre és szórakozásra. Egy időben a legnagyobb összeg ebédre ment (a gyerektartás után), most az esti bulik, sörök, vacsorák vezetik a listát. Megdobva egy-két leárazott turkálós ruhával (mennyi klasz cuccot vettem az utóbbi időben pár százasért), meg repjeggyel, rezsivel, telefonszámlával.

Aztán rájöttem a számolásnak semmi értelme, az ember csak szídja magát, ha túlköltekezik, s friss zöldség gyümölcs helyett inkább kenyeret eszik hagymával, szalonnával.

Öttem könyeret möggyel.
Nem kől?
Tödd el, megöszöd röggel. (nagyanyámtól)

Fáradjanak a szalonna. Azaz a szalonba (Szaffi)

Nem jó bántani magunkat, hisz csak egyszer élünk. (Ezt egy olyan ismerősöm mondta, akit műtét után elütöttek, s úgy vágtak ki az autóból. Asszem neki lehet hinni.)

Elcseszni kapcsolatot

Hogy mit jelent elcseszni? Annyi mint elrontani, és utána pocsékul érezni magam.

Történt tegnap. Idegbaj oka Ex és az anyagiak. 13 évig fizetett biztosítás, ami 5 év múlva, gyerek 18 éves korában nagy összeget jelentene egyben, vagy havi részletekben, iskolakezdésre, ösztöndíjra, most alig harmadát éri. Ezt akarja Ex beszüntetni, mert nem tudja fizetni a havit. Nagy nagy pénz bukás. Mivel 13 évig közösen fizettük, gondoltam a fele jár, ha kiveszi, erre közli semmi közöm hozzá. Majd a pasijával jól elk*rják. Ügyvéd, biztosító beindul, idegbaj csökken. Erre She kiakad, neki WC papir vásárlás az esti program, mondom jöjjön moziba, lenyugtatni magam, s habzsolni az élvezeteket, aztán ügyvéd időpont, mozi lemond. Hogy őt nem lehet ide-oda rángatni. Ennyi rugalmasság kell lenni az emberben. Ha tegyükfel elüt egy villám, és amiatt mondok le egy randit, akkor is illik besértődni? Na ugye. Azóta nincs telefon. Mosolyszünet. Lehet örökre elcsesztem egy klasz csajt, egy gyümölcsöző kapcsolatot, amiből akármi is lehetett volna. Komolyan. Jó szex, vajon meddig fog újra hiányozni?

Mindenesetre kárpótlásul megnéztem a filmet, s nem bántam meg: Tapas, spanyol (vagy mexikói? -- megnéztem: spanyol, mexikói, argentín egybe) film, Cirkogejzir filmszínház, hatalmas szórakozás. Haverok elvittek haza. Egyszer élünk, ragad rám a jelmondatuk. Padlizsánkrémet ettem piritóssal. S befizettem magamnak egy közel-lappföldi utat, kényszergyógykezelés, friss levegő, barátok, bulik, nyugalom hegyek, felhők és erdők, és az a felejthetetlen kék ég.

Vigyázz Finnország, jövök! Kárpótold a szex hiányt!

A jövő most van

Asztal-lap számítógép, multipoint beviteli eszköz. Érdekes, tessenek megnézni.